Antropozófia

[A szellemi lények működése életünkben. Az asztrálsík és a devahán lényei. Az állatok, a növények és az ásványok csoportlelkei. Jóindulatú és rosszindulatú Hold-, Mars- és Vénusz-lények. A találékony és vad Szaturnusz-lények. Ezeknek az elemi lényeknek a különböző hatása a Földre és az emberre. A bélnedv, a nyirok és a vér, mint más planéták lényeinek a testei. A Szaturnusz-szellemek hatása az érzékszerveken keresztül (szaglás, parfümök). A tüdő és a máj ellentéte. A Prométheusz-monda.]

[Planéta-lét, Nap-lét és Állatövi-lét, mint kozmikus fejlődési fokok. „Idő” és Tartam”. A Szaturnusz, mint planetáris állapotunk hajnalpírja. Létrejötte, mint az Állatöv „áldozata”. Az Állatöv felemelkedő és leszálló erői. Az ember hét tagja és a magasabb lények. Az ember, mint befogadó lény, és a magasabb lények, mint teremtő lények. A Mérleg-csillagkép jelentősége az ember én-fejlődésében. Krisztus, mint „Misztikus Bárány” és az ember. Összefüggése az Állatövvel.]

[A Kant-Laplace-elmélet és a teozófia. A Föld korábbi megtestesülései, mint a szellemi lények tettei. Csatlakozó és visszamaradó lények. Az állatvilág eredete. A Nap elválása, és az Uránusz, a Szaturnusz és a Jupiter bolygók, mint a szellemi lények lakhelyei. A Mars átvonulása és a vas. A Hold elválása, és kapcsolódása Jehovához, a napszellemhez. A Vénusz- és Merkúr-lények, mint az emberek tanítói. A Mars hatása az érzőlélekre, a Merkúr hatása az értelmi lélekre és a Jupiter hatása a tudati lélekre.]

[A régi Szaturnusz hő-eleme. A formaszellemek, létrehozzák az emberi fizikai testének első kezdeményeit a Szaturnuszon. Kronosz és Gaia mítosza. A Napon a formaszellemek feláldozzák étertestüket, a Holdon asztráltestüket, és ezáltal az emberi étertest és asztráltest első kezdeményeit hozzák létre. Az én létrejötte a Földön a lemúriai korban. Az atlantiszi idők folyamán az én megragadja az ember étertestét, asztráltestét és fizikai testét, és létrejön a érzőlélek, az értelmi lélek, a tudati lélek, a szellemén és az életszellem. A Golgotai Misztérium.]

[A világfejlődés a Szaturnusz, a Nap, a Hold és a Föld útján. A korábbi állapotok megismétlése a földfejlődés kezdetén. Az ember, mint elsőszülött, megelőzve az állatot, a növényt és az ásványt. A Föld, mint hő-organizmus. A küklopsz-hőszerv. A fény és a levegő létrejötte. Levegő-rendszer és ideg-szubsztancia. Vízképződés a hang útján a szférák zenéje szerint. A fehérjeképződés az „anyag tánca” útján. A sejtek. Az érzékszervek megnyílása a Nap elválása után. Eleven és ásványi hő. A szilárd rész (hamu) beletagolódása az organizmusba a gondolat és a szó útján, ami már előbb jelen volt.]

[Időbeli fordítottság a fejlődési állapotok megismétlésénél. A különböző rendszerek (vér- ideg-. mirigy- és érzékszerv-rendszer) átalakulása a fejlődés folyamán. Személyiség-tudat a Földön ellentétben a régi Hold-tudattal. Az utóbbi utóhangzása a germánságban (vérbosszú) és a zsidóságban (vér-csoportlélek, emlékezés a generációk útján). A régi Hold csoportlélek-tudata. A Hold, mint a bölcsesség bolygója, és a Föld, mint a szeretet bolygója. A jövőbeni Jupiter bolygó. A bölcsesség szellemeinek és a szeretet szellemeinek ellentéte. Együttműködésük az emberi „individualitás” és a „személyiség” kialakításában az inkarnációkon keresztül. A bölcsesség szellemeinek felemelkedése a keringési idők szellemeivé. Krisztus, mint Napszellem, mint „Misztikus Bárány” és mint „a Föld nagy áldozata”. Az emberi test a bölcsesség szellemei és Jehova, a formák ura között, egyensúly a Krisztus-lény útján. Az emberi test megnemesedése és spiritualizálása, mint a „hús feltámadása”. A szabadság, mint a visszamaradt szellemek adománya. A szellem közössége, mint hit a Jupiteren, és mint a kereszténység értelme. Az Atlantisz utáni kultúrkorszakok. Világunk őskezdete az Ó- és Újtestamentumban. A kereszténység, mint az emberiség vallása.]

[Ulfila püspök ezüst kódexe. Siegfried és a Krisztus-lény. Richard Wagner Parsifalja. A mai és az atlantiszi ember tudata. A régi mítoszok és mondák lényege. Az étertest különböző összefüggései a fizikai testtel az atlantiszi és a mai embernél. Beavatás a régi misztériumokban. A vallás lényege. Az étertest megújuló kilazulása és ennek következménye a modern ember számára. Egy pszichológiai könyv (Ebbinghaustól). Krisztus, mint előkép az ősi idők emlékezetének újbóli megszerzésére és minden jövőbeli prófécia számára. A karácsonyi és a húsvéti ünnep szintézise. Az idegesség, mint a szellemi világról való tudás elhárításának a következménye. A jövő Krisztus-eszménye.]

[Az ember fölé rendelt szellemi hierarchiák. Az angyal lénye. Feladata, hogy az ember védőszelleme legyen az ismételt inkarnációk során. Az arkangyal lénye. Működése népszellemként és egyéb feladatai. Az őserők, mint korszellemek, és működésük az Atlantisz utáni korszakokban, valamint az egyes emberekben. Giordano Bruno. A sátán a világ bitorló fejedelme, és Jehova, mint jogos fejedelme. Az exuziák, a hatalmasságok. Krisztus, mint az egész emberiség irányítója, akihez mindenkinek magának kell megtalálnia az utat.]

[Az érzékfeletti világ közvetlen megtapasztalása (Atlantisz), és emlékezeti vallás (Atlantisz után). Mondák és mítoszok. A jóga létrejötte. Az ősök kultusza, és az ebből létrejött vallási rendszer. A védanta filozófia, a héberek és az egyiptomiak rendszere. A görög vallási rendszer. A görög építészet. A gótika. A román építészet. A kereszténység. Jézus Krisztus alakja. A modern tudomány külsőségessé válása. Az étertest összefüggése a fizikai testtel a korábbi időkben, jelenleg és a jövőben. A szellemi halál. A kereszténység nagyobb minden vallásnál.]

[A teozófiai megismerés érzelmi felfogása. A magasabb lények, az emberek, az állatok és az elemi lények tagolódása. A gnómok. Az elemi lények tagolódása a gnómokban, a sellőkben, a tündérekben és a szalamanderekben. Az Ahasvérus-mítosz. A romlás tizenhat útja. Az állati csoportlelkek. Az elemi lények létrejötte és mibenléte, nevezetesen a szalamandereké. A majmok. A mai kor hanyatló jelenségei és a teozófia hasznossága.]

[Az állati csoportlelkek. Az elemi lények létrejötte. A méhek és a tündérek. A mai tudomány és az elemi lények. A világlény és a világlélek elmélete. A csoportlelkek lénye. Az ember fejlődése a csoportlélektől az individualitásig. A régi tisztánlátó tudat és a pátriárkák kora. A zsidó és a keresztény tudat közötti különbség. A történelemtudomány, mint fable convenue. Individualizálódási folyamat a középkorban (városalapítás). A matematikai igazságok általános elismertsége. Korábbi faji összefüggések és jövőbeni csoportlélek-szerűség. Az elemi lények (sellők és tündérek). Elemi lények ló és lovasa között, valamint a pásztor és a nyája között. Az istenek és az emberek közötti különbség. A szimbolika lényege.]

[Az elemi lények. Az állatok, a növények és az ásványok én-lelke a különböző síkokon. Az ember alvás közben. A fizikai test négy rendszere: érzékszervek, mirigyek, idegek és vér. A „fizikai” és az „ásványi” közti különbség. Az én és az asztráltest elválása a fizikai testtől és étertesttől az alvásban. A magasabb lények áthatják a fizikai testet és az étertestet. E lények részeinek leszakadása a hazugság következtében (fantomok), a helytelen szociális intézmények következtében (kísértetek), és a meggyőzési kényszer következtében (démonok). Az étertest kiemelkedése, és szellemiséggel, azaz, vallási és művészi képzetekkel való feltöltődése. Richard Wagner. Egy jelentős építész szavai (H.v.Ferstel). A pünkösd.]

[Az ember kapcsolata a szellemi lényekkel a művészetben. Az épület, mint az étertesthez való kapcsolódás (görög templom). A zene, mint a magasabb lények asztráltestéhez való kapcsolódás. Harmonizálás és az emberi erők újrateremtése az alvásban. A térben lévő szellemi erők. Böcklin „Pieta” c. képe. A görög templom, az egyiptomi és a román építészet, a gótikus dóm. A szobrászat, mint az étertest művészete, a festészet, mint az érzőlélek művészete, a zene, mint az értelmi lélek művészete, és a költészet, mint a tudati lélek művészete. Példa Goethe Faustjából. Richard Wagner kijelentései a zenéről. Kísérlete Shakespeare és Beethoven egyesítésére. A kilencedik szimfónia. Richard Wagner művészi céljainak általános jellemzői. A művészet jelentősége a jövő teozófiai élete számára. A profán építkezés művészi kialakítása pályaudvaroknál, és így tovább. A katakomba-keresztények, mint korunk szellemi törekvéseinek előképei. ]