^[1] Említettük, hogy a három világ bármelyikének formációi csak akkor jelentenek valóságot az ember számára, ha képességei vagy szervei vannak az észlelésükhöz. Bizonyos térbeli folyamatokat csak azért érzékelünk fényjelenségként, mert jól fejlett szemünk van. Hogy a valóságból mennyi nyilatkozik meg egy lény számára, az a felfogóképességétől függ.

Sohasem szabad tehát azt mondanunk, hogy csak az valóság, amit észlelni tudunk. Sok minden lehet valóság, aminek észlelésére nincsenek szerveink. – A lélekvilág és a szellemi világ éppen úgy valóság, sőt sokkal magasabb értelemben valóság, mint a fizikai világ. Bár fizikai szemünk nem láthatja az érzéseket és képzeteket, ezek mégis valóságok. A testi világ jelenségei külső érzékszerveink által, az érzések, hajlamok, ösztönök, gondolatok stb. pedig szellemi érzékszerveinkkel észlelhetők. Ahogyan a fizikai szemünkkel pl. bizonyos térbeli folyamatokat színjelenségeknek látunk, úgy a belső érzékszerveink segítségével az említett lelki és szellemi jelenségek a fizikai színjelenségekhez hasonló észleletekké válhatnak.

Csak az értheti meg teljesen az elmondottakat, aki a következő fejezetben leírt megismerési utat megjárta, és így kifejlesztette a belső érzékszerveit. Számára a körülötte lévő lélekvilág jelenségei és a szellemi világ szellemi jelenségei érzékfeletti módon láthatókká válnak. A más lényeknél észlelt érzések fényjelenségekként sugároznak felé, a megfigyelt gondolatok pedig átáramlanak a szellemi téren. Egyik embernek a másikra vonatkozó gondolata nem észlelhetetlen számára, hanem érzékelhető folyamat.

Egy gondolat tartalma csak a gondolkodó lelkében él, ez a tartalom azonban hatásokat kelt a szellemi világban. Ezt a folyamatot észleli a szellemi szem. A gondolat mint tényleges valóság áramlik az egyik emberi lényből a másik felé. Az a mód, ahogy a gondolat a másik emberre hat, észlelhető folyamat a szellemi világban. Akinek már megnyíltak a szellemi érzékszervei, az a fizikailag észlelhető embert csupán az egész ember egyik részének látja. A fizikai ember a lelki és szellemi kisugárzások központjává válik.

A „látó” előtt feltáruló világ változatos gazdagságát csak éppen jelezhetjük. Egy emberi gondolat pl., amely egyébként csak az odafigyelő másik ember gondolkodó értelmében él, a „látó” számára szellemileg észlelhető színjelenséggé válik. Színe a gondolat jellegének felel meg. Az érzéki ösztönökből eredő gondolatnak más színezete van, mint a tiszta megismerés, a nemes szépség vagy az örök jó szolgálatában fogant gondolatnak. Az érzéki életből származó gondolatok a lélekvilágban piros színárnyalatúak. (Az itt mondottak könnyen igen félreérthetők. Ezért a könyv végén található „Megjegyzések...”-ben még visszatérünk rájuk.) A gondolkodó ember magasabb megismeréséhez vezető gondolata szép világossárga színben jelenik meg. Gyönyörű rózsaszínben ragyog az odaadó szeretetből származó gondolat. Az érzékfeletti megjelenési formában nemcsak a gondolat tartalma, hanem határozottságának mértéke is kifejeződik. A szabatos gondolatok határozott körvonalúak, míg a zavaros gondolat elmosódott, felhőszerű formációként jelenik meg.

Így mutatkozik meg az ember lelki és szellemi mivolta mint az egész emberi lény érzékfeletti része.

Azokat a szellemi szemmel észlelhető színhatásokat, amelyek a tevékenysége közben észlelt fizikai embert körülsugározzák és egy tojás alakú felhőbe burkolják, emberi, aurának nevezzük. Különböző embereknél az aura nagysága különböző. Mégis átlagban az egész ember kétszer olyan hosszúnak és négyszer olyan szélesnek képzelhető el, mint a fizikai.

A legkülönbözőbb színárnyalatok áramlanak az aurában, és ez az áramlás hű képe az ember belső életének. Az egyes színárnyalatok ugyanolyan változók, mint benső életünk. Bizonyos maradandó tulajdonságok: a tehetségek, szokások, jellemvonások azonban maradandó alapárnyalatokban jutnak kifejezésre.

Akik egyelőre még távol vannak a későbbi fejezetekben leírt „megismerési út” élményeitől, könnyen félreérthetik az „aurá”-ról mondottakat. Azt képzelhetik, hogy az itt említett „szín” úgy áll a lélek előtt, mint a fizikai szín a szem előtt. Az ilyen „lelki szín” azonban nem lehet egyéb hallucinációnál. Hallucinációszerű benyomásokhoz a szellemtudománynak a legcsekélyebb köze sincs, fejtegetéseinkben a legkevésbé sem ilyesmiről van szó. A következők szem előtt tartásával jutunk helyes elképzeléshez: a lélek a fizikai szín látásakor nemcsak a fizikai benyomást éli át, hanem lelki élménye is van. Ez a lelki élmény más, ha a lélek a szem segítségével sárga felületet észlel és más, ha kéket. Erről az élményről azt mondjuk, hogy a „sárga átélése” vagy a „kék átélése”. A megismerés útján haladó lélek ugyanígy „átéli a sárgát”, amikor más lények aktív lelki élményeivel áll szemben, és „átéli a kéket”; mikor azok odaadó lelki hangulatát figyeli meg. Nem az a lényeges, hogy a „látó” a másik lélek átélésénél éppúgy lássa a kéket, mint a fizikai világban, hanem hogy élménye alapján éppoly jogosan nevezheti ezt a képzetet „kék”-nek, mint amikor a fizikai világban pl. egy függönyt kéknek nevez.

Lényeges továbbá, hogy a „látó”-ban tudatos, hogy élményét testétől függetlenül éli át, és ezért lehetősége nyílik rá, hogy a lelki élet értékéről és jelentőségéről beszéljen egy olyan világban, amelyet nem testünkkel érzékelünk. Bár nem téveszthetők szem elől az elmondottak, a látó számára mégis egész természetes, hogy az aura „kék”, „sárga”, „zöld” stb. színeiről beszél.

Az aura az emberek temperamentuma, lelkülete és szellemi fejlettségi foka szerint igen különböző. Az állati ösztöneinek élő ember aurája egészen más, mint azé, aki inkább gondolataiban él. A vallásos hangulat felé hajló ember aurája lényegesen különbözik a mindennapi életbe teljesen belemerülő ember aurájától. Ehhez járul még, hogy minden változó hangulat, minden hajlam, öröm és fájdalom is kifejeződik az aurában.

Hogy megérthessük a színárnyalatok jelentését, össze kell hasonlítanunk a különböző lelki élmények auráját. Nézzük először a nagy indulatokkal áthatott lelki élményeket. Ezeknek két fajtáját különböztethetjük meg. Az elsőnél a lelket főként állati természete hozza indulatba, a másodiknál az élmény rafináltabb formát ölt, mert a gondolkodás erősen befolyásolja. Az elsőhöz tartozó élményeknél az aura bizonyos részein főleg a barna és a vöröses-sárga valamennyi színárnyalata áramlik keresztül. A rafináltabb indulatoknál ugyanezeken a helyeken világosabb vöröses-sárga és zöld árnyalatok mutatkoznak. Növekvő intelligenciával a zöld árnyalatai egyre gyakoribbá válnak. A nagyon okos, de teljesen állati ösztöneinek élő ember aurájában sok a zöld. Ez a zöld azonban kisebb-nagyobb mértékben barna vagy barnásvörös árnyalatú. Unintelligens emberek aurájának nagy részében barnásvörös, sőt sötét vérvörös áramlatok is vannak.

Egészen más az aura nyugodt, mérlegelő, elgondolkodó lelki hangulatnál, mint indulatos állapotban. A barnás és vöröses árnyalatok helyet adnak a zöld különböző árnyalatainak. Megfeszített gondolkodás közben az aura alaptónusa kellemes zöld. Kiváltképpen azoknak az embereknek az aurája ilyen, akik az élet minden helyzetébe bele tudnak illeszkedni.

A kék színárnyalatok odaadó lelki hangulatnál jelennek meg az aurában. Minél inkább egy ügy szolgálatába állítja az ember egész valóját, az aurában annál jelentékenyebbekké válnak a kék árnyalatok. Az emberek e tekintetben is két teljesen különböző csoportra oszlanak. Vannak, akik nem szokták meg, hogy gondolkodó erejüket kifejtsék; passzív lelkek, akik a világesemények áradatába úgyszólván semmi egyebet nem tudnak belevinni, mint „jó kedélyüket”. Aurájuk szép kék színben csillog, Sok odaadó, vallásos természetű ember aurája is ilyen. Hasonló aurájuk van a részvétteljes, és a jótéteményekben szívesen feloldódó lelkeknek. Ha az ilyen ember ezen kívül még intelligens is, akkor váltakoznak a zöld és kék árnyalatok, vagy maga a kék szín vesz fel zöldes árnyalatot. Az aktív léleknek a passzívval ellentétben az a sajátsága, hogy aurájának két színét belülről kifelé áramló világos színárnyalatok szövik át. A találékony természetű, termékeny gondolkodású emberek auráját belülről egy pontból kifelé irányuló világos színárnyalatok járják át. Ez a legnagyobb mértékben a „bölcs”-nek nevezett embereknél van így, különösen azoknál, akik termékeny eszmékkel vannak telve. Egyáltalán mindaz, ami szellemi aktivitásra mutat, inkább belülről kifelé irányuló sugarak alakjában jelenik meg, míg az állati élet megnyilvánulásai szabálytalan felhő formájában áramlanak az aurán át.

Aszerint, hogy a lélek aktivitásából származó gondolatok az ember saját állati ösztönei vagy valami objektív eszme szolgálatában állnak, az aura formációi is különböző színezetűek. A találékony ember aurája, aki minden gondolatát érzéki szenvedélyei kielégítésére használja, sötét kékes-vörös. Aki ezzel szemben önzetlenül állítja gondolatait egy ügy szolgálatába, annak aurája világos vöröses-kék árnyalatú. Ha valaki a szellemben él és ehhez még nemes odaadás és áldozatkészség is járul, akkor az aurában rózsaszín vagy világos-lila színek láthatók.

Az aurában nemcsak a lélek alaptermészetének megfelelő színárnyalatok vannak, hanem a múló indulatok, hangulatok és más élmények is színáramlásokban mutatkoznak meg. A hirtelen kitörő heves bosszúság vörös színáramlatokat okoz; a hirtelen felgerjedésben megnyilvánuló sértett önérzet sötétzöld felhőben jelenik meg. – A színjelenségek azonban nemcsak szabálytalan felhőalakulatokban mutatkoznak, hanem körülhatárolt, szabályos formákban is. Ha pl. valakit elfog a félelem, ez aurájában felülről lefelé húzódó kék, kékes-vörös csillogású hullámos csíkokban jut kifejezésre. A valamely eseményre feszülten váró ember aurájában vöröses-kék csíkok sugárzanak belülről kifelé.

Pontos szellemi megfigyelő-képességgel minden külső hatásra keletkező érzés észlelhető az aurában. Azoknak az embereknek az aurájában, akik minden külső hatásra erősen felindulnak, folytonosan felvillanó kis kékes-vörös pontok és foltocskák láthatók. Akinek az érzésvilágából hiányzik az elevenség, annak aurájában ezek a foltocskák szép sárgák vagy narancssárgák. Az ún. „szórakozottság” zöldbe játszó kék színben, többé-kevésbé változó formájú foltokban nyilvánul meg.

Fejlett szellemi látással az ember körül áramló és sugárzó aurában háromféle színjelenség különböztethető meg. Az egyikben többé-kevésbé átlátszatlanok, tompák a színek. A fizikailag látható színekhez képest ugyan átlátszók és illanók, az érzékfeletti világban azonban az általuk betöltött teret viszonylag átlátszatlanná teszik, ködszerűen töltik be. – A színek második fajtája jóformán csupa világosság. A betöltött teret bevilágítják és fénytérré változtatják. – A harmadik fajtájú színjelenségek teljesen különböznek az első kettőtől. Sugároznak, szikráznak, ragyognak; nemcsak átvilágítják, hanem besugározzák, beragyogják a betöltött teret. Van valami tevékenység, mozgékonyság ezekben a színekben. Az előbbi két csoport színeit nyugalom, fénytelenség jellemzi, ezek viszont szinte folytonosan újraszülik önmagukat. – Az első két színjelleg nyugalmi állapotban lévő finom folyadékhoz hasonlóan tölti be a teret; a harmadik soha nem nyugvó mozgékonysággal és önmagát gerjesztő élettel telíti.

Ez a három színjelleg az emberi aurában nincs egymástól térbelileg elválasztva, nincs egymás mellett, hanem a legváltozatosabban áthatja egymást. Az aura egyazon helyén mindhárom színfajta egymásba olvadó játéka látható, mint ahogy egy fizikai testet, pl. egy harangot láthatunk, és ugyanakkor hallhatunk is. Így az aura rendkívül bonyolult jelenség, mert úgyszólván három egymást átható aurával van dolgunk. Hogy megismerhessük, felváltva kell a figyelmet e három aura egyikére majd másikára irányítanunk. Olyan ez, mint amikor a fizikai világban behunyjuk a szemünket, hogy egy zenedarab hatásának egészen átadhassuk magunkat. A „látó”-nak a három színjelleg érzékelésére háromféle érzékszerve van, és a zavartalan megfigyelés érdekében képes az egyiket megnyitni, a többi működését pedig kikapcsolni. – Lehet, hogy a „látó”-nak egyelőre csak a színek első fajtájának észlelésére alkalmas érzékszerve fejlődött ki. Az ilyen csak az egyik aurát láthatja, a másik kettő láthatatlan marad számára. Ugyanúgy az is lehetséges, hogy valaki a első kettő látására képes, a harmadikéra nem. – A „látás” magasabb fokán az ember mindhárom aurát látja, és tanulmányozásuk céljából figyelmét felváltva hol az egyikre, hol a másikra képes irányítani.

A háromszoros aura az ember lényének érzékfeletti módon látható kifejezése. Az ember három tagja: a test, a lélek és a szellem fejeződik ki benne.

Az első aura a testnek az emberi lélekre gyakorolt hatását tükrözi. A második a lélek saját életét mutatja, amely már felülemelkedett az érzékek közvetlen ingerein, de még nem adta át magát az örök szellem szolgálatának. A harmadik aura az örök szellemnek a halandó ember feletti uralmát tükrözi. Az aura leírásánál hangsúlyozni kell, hogy mindezeket nemcsak megfigyelni nehéz, de még nehezebb leírni. Éppen ezért az ilyen leírásokat ne tekintsük másnak, mint serkentésnek.

A „látó”-nak tehát az aura minőségében fejeződnek ki a lelki élet sajátosságai. Aki teljesen az érzéki ösztönöknek és vágyaknak, a pillanat külső ingereinek adja át magát, annál az első aurában a „látó” a legrikítóbb színárnyalatokat látja, a második aura ellenben még fejletlen, csak gyér színjelenségek láthatók benne; a harmadiknak alig van nyoma, csak itt-ott mutatkozik meg egy-egy csillogó, színszikra, ami arra mutat, hogy még az ilyen lelkületű emberben is adottságként él az örök szellem, de ezt a fizikai világ hatása elnyomja. – Minél jobban sikerült legyőznünk ösztöneinket, annál inkább veszít az aura első része uralkodó jellegéből. Akkor mindinkább megnövekszik a második rész, és fénylő erejével egyre tökéletesebben tölti be az aurát, azt a színtestet, amelyben a fizikai ember él.

Minél inkább bizonyul valaki az „örökkévaló szolgájának”, annál láthatóbbá válik nála a csodálatos harmadik aura, vagyis az aurának az a része, amely megmutatja, hogy milyen mértékben lett az ember a szellemi világ polgára. Mert az isteni Én ezen az aurán keresztül küldi le sugarait a földi világba. Akinek ilyen aurája van, az égő fáklyává válik, mellyel az istenség megvilágítja a világot. Aurájuknak ez a része mutatja, hogy milyen mértékben tudnak nem önmaguknak, hanem az örök igazságnak, a nemesen szépnek és jónak élni, mennyire küzdötték ki alsóbbrendű énjükből azt a képességet, hogy fel tudják magukat áldozni a világfejlődés oltárán. Így mutatkozik meg az aurában, hogy megtestesüléseink során mivé fejlesztettük magunkat.

Az aura mindhárom részében a legkülönbözőbb színárnyalatok vannak, az árnyalatok jellege azonban az ember fejlettségi foka szerint változik. – Az aura első része a fejletlen ösztönéletet mutatja, a pirostól a kékig minden árnyalatban. Ezek az árnyalatok itt zavarosak, homályosak. A rikító vörös árnyalatok az érzéki vágyakra, testi gyönyörökre, a gyomor és íny élvezeteinek hajszolására vallanak. A zöld árnyalatok itt különösen a szellemileg eltompult, közönyösségre hajlamos emberek aurájában láthatók, akik mohók az élvezetben, de ahhoz mégis restek, hogy a kielégülésért megerőltessék magukat. Ha a szenvedélyek hevesen elérhetetlen cél felé irányulnak, mert a megszerzett képességek a cél eléréséhez nem elegendők, az aura barnás-zöld és sárgászöld színeket mutat. Bizonyos modern életmódok valósággal tenyésztik az ilyen aurákat.

Az alacsonyrendű hajlamokban gyökerező személyes énérzés, tehát az önzés legalsó foka, barnába hajló szennyes sárga színt mutat. Természetesen az állati ösztönélet is felvehet nemesebb jelleget. Már az állatvilágban is megtalálható egy magas fokú természetes áldozatkészség. A természetes anyai szeretet ennek az állati ösztönnek legszebb, legtökéletesebb formája. Az ilyen önzetlen természetes ösztönök az első aurában a világos-pirostól a rózsaszínig terjedő színárnyalatokban jutnak kifejezésre. Érzéki ingerektől való gyáva félénkség és ijedősség esetén az aurában barnáskék vagy szürkéskék szín jelenik meg.

A második aurában is a legkülönbözőbb színfokozatok vannak. Az erősen fejlett énérzés, büszkeség és becsvágy barna és narancsszínű formációkban jut kifejezésre. A kíváncsiság is vörösessárga foltokban jelentkezik. A halványsárga világos gondolkodást és intelligenciát tükröz; a zöld a világ és élet megértésének a jele. Jó felfogású gyermek aurájának ebben a részében sok a zöld. A jó emlékezőtehetség a második aurában zöldessárga színben jelentkezik. A rózsaszín jóakaratú, szeretetteljes lényre mutat; a kék a jámborság jele. Minél inkább közeledik a jámborság a vallásos áhítathoz, annál jobban megy át a kék az ibolyaszínbe. Az idealizmus és a magasabb értelemben vett komoly életfelfogás indigókéket mutat.

A harmadik aura alapszínei a sárga, a zöld és a kék. Ha a gondolkodást magasrendű, olyan átfogó eszmék hatják át, amelyek az egyes dolgokat az isteni világrend egészéből értelmezik, akkor a harmadik aurában a világos sárga jelenik meg. Az érzéki képzettől tökéletesen mentes intuitív gondolkodásnál ennek a sárgának aranyló fénye van. A zöld szín a minden lény iránti szeretet, a kék pedig a minden lény iránti önzetlen áldozatkészség jele. Ha ez az áldozatkészség erős akarattá fokozódik, amely tevékenyen a világ szolgálatába áll, akkor a kék halvány ibolyaszínné világosodik. Ha a magasan fejlett lelki élet ellenére is van még valakiben büszkeség és becsvágy a személyes önzés utolsó maradványaként, akkor a sárga színárnyalatok mellett még narancsszínben játszó árnyalatok is láthatók. – Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy ebben az aurarészben a színek erősen különböznek a fizikai világban megszokott árnyalatoktól. A „látó” itt olyan szépséggel és magasztossággal találkozik, amihez a mindennapi világban semmi sem fogható.

Az auráról itt elmondottakat csak az ítélheti meg helyesen aki azt tartja a leglényegesebb szempontnak, hogy az „aura látása” kibővíti és gazdagítja a fizikai világból nyert észleleteink körét. Az a célja ennek a gazdagításnak, hogy megismerjük a lelki életnek a fizikai világon túli szellemi valóságát. A fenti leírásoknak semmi közük sincs az ember jellemének vagy gondolatainak valamely hallucinációval észlelt aura alapján történő magyarázatához. Céljuk, hogy kiterjesszék a megismerést a szellemi világra és semmi közösséget sem vállalnak azzal a kétes mesterkedéssel, amely az emberi lelket az aurájából magyarázza.