(Földalatti sziklatemplom, a hierophantok rejtett misztériumhelye.)

Benedictus (keleten):

Kik társaimmá lettetek
Az Örökkévaló honában.
Most itt vagyok közöttetek,
Hogy kérjem segítségetek.
Szükségem van a segítségetekre
Egy oly ember sorsának fonalához,
Kinek a fényt innen kell kapnia.
A szenvedések próbáját kiállta,
S nagy lelki harcok árán már lerakta
Beavatásának alapjait,
Mely a megismerést elhozza néki.
Betöltöttem a küldetésem,
Hogy szellemek küldötteként
E templom kincseit
Az emberekhez elvigyem.
Most rajtatok a sor, testvéreim,
Hogy művemet bevégezzétek.
Én megmutattam őneki
A fényt, mely elvezette
A szellem első látásához.
De hogy a képből
Számára valóság legyen.
Ahhoz szükséges, hogy munkámhoz
A ti munkátok csatlakozzék.
Az én szavam belőlem szól csupán,
Belőletek világszellemek szólnak.

Theodosius (délen):

A szeretet ereje szól,
Mely összeköt világokat
És léttel tölti be a lényeket.
Melegség áradjon szívébe
És értse meg,
Hogy különálló volta tévhitének
Feláldozása közelebb viszi
A világ szelleméhez.
Eloldoztad látását
Érzékekhez kötött álmától;
A melegség felkelti szellemét
Lelkiségéből.
A testi burkokból kivontad Énjét.
A szeretetnek műve lesz
A lélek megszilárdítása,
Hogy tükörré legyen,
Melyben meglátható,
Mi történik a szellemi világban.
A szeretet erőt ad majd neki,
Hogy szellemnek érezze önmagát,
S így megteremti majd fülét,
Hogy meghallja a szellemek szavát.

Romanus (nyugaton):

Az én szavam sem a saját mivoltom
Kinyilatkoztatása.
Itt most a világ akarata szól.
Minthogy te elvezetted
A rádlizott embert odáig,
Hogy megszerezze arra az erőt,
Hogy a szellemben éljen,
Így hát ez az erő vezesse őt
Tér és idő határain túl.
Azokba a szférákba jusson el,
Hol szellemek teremtően működnek.
Nyilvánuljanak őelőtte meg
És kívánjanak tőle tetteket.
Ő szívesen meg fogja tenni ezt.
A nagy világformálók céljai
Majd ösztönzően hatnak őreá.
Őskezdetek szellemmel töltik el,
Világhatalmak áthatják erővel,
Szférák hatalmai
Áthatják fénnyel őt,
S a világmindenség uralkodói
Áthatják őt tüzűkkel.

Retardus (északon):

Magatok közt el kell viseljetek
A Föld kezdete óta engem is.
Így hát tanácskozásotokban
Úgy illik, hogy az én beszédem is
Meghallgatást találjon.
Messze van az még, amikor
Véghez tudjátok vinni mindazt,
Amit oly szépen megbeszéltetek.
A Föld maga még nem jelezte,
Hogy új beavatottakat kívánna.
Míg itt, ahol tanácskozunk,
Meg nem jelennek oly személyek,
Kik beavatás nélkül is
Megláthatják a szellemet
Az érzékek valóságában.
Addig jogomban áll
Gátolni buzgóságotok.
Nekik kell hírül hozniuk,
Hogy Földünk úgy találja,
Szükség van új kinyilatkoztatásra.
Ezért még templomunkban visszatartom
Szellemi fényetek,
Nehogy üdv helyett kárt okozzon,
Ha az emberi lelkeket
Éretlenül találja.
Amíg a szellem bölcsessége
Elvakíthatná még szemét,
Addig saját magamból
Adom meg az embernek azt a részét,
Amely az érzékek valóságát matatja
A legmagasabb rendűnek.
A szellemhez továbbra is
Vezesse csak hite,
S akaratának céljait
Továbbra is vezethetik
A kívánságai, melyek
Vakon tapogatóznak a sötétben.

Romanus:

Magunk között el kellett hogy viseljünk
A Föld kezdete óta téged is.
De most lejárt az az idő,
Amely munkálkodásod
Számára szabva volt.
A világ akarata érzi bennem,
Hogy oly személyek közelednek,

(megjelenik Felix Balde földi alakjában és a másik Mária lelki alakban a sziklákból.)

kik az érzékek látszatában
Beavatásuk nélkül is
Megláthatják a szellemet.
Immár nem áll jogodban
Gátolni lépteinket.
Szabad akaratukból
közelednek a templomunkhoz,
S hozzák a hírt neked,
Hogy velünk egyesülve
A szellemi munkában
Segíteni akarnak.
Eddig nem voltak erre készek.
Ragaszkodtak ahhoz a hithez,
Hogy elkülönítendők
A látnoki erők az értelemtől.
De most felismerték,
Hová viszi az értelem az embert,
Ha a látástól elválasztva
A világmélységekben tévelyeg.
Majd elmondjak neked, erőid
Milyen gyümölcsöket teremnek
Az emberek lelkében.

Retardus:

Ti, akik öntudatlanul
Segítettétek működésem,
Segítsetek továbbra is.
Hogyha távol maradtok
Mindattól, mi csak énrám tartozik,
Tér nyílik a ti munkátokra is,
Ahogy ez eddig is volt.

Felix Balde:

Parancsot kaptam egy erőtől,
Mely szellememhez szól a Föld mélyéből,
Hogy e megszentelt helyre jöjjek el.
Hírt akar adni általam
A gondjáról, a bánatáról.

Benedictus:

Mondd hát barátom el.
Amit megtudtál lelked mélyén
A Föld mélyének bánatáról.

Felix Balde:

A fény, amely az emberekben
Tudás gyümölcseként világit,
Tápláléka a szellemeknek,
Akik a Föld homályos mélyén
Szolgálják a világ folyását.
Ezek már hosszú ideje
Alig juthatnak táplálékhoz,
Mert ami napjainkban
Az emberi agyakban megterem,
A Föld felületét szolgálja csak,
De nem hatol a mélységekbe.
Most új babonáság kísért
Az emberek okos fejében.
Ha pillantásukat
A kezdetek felé vetik,
A szellemi szférákban
Csak kísérteteket hajlandók látni,
Kiket érzéki tévedés talált ki.
Az árus biztosan bolondnak tartaná
A vevőt, ki ezt mondaná:
A völgyben a gomolygó köd
Készpénzzé változik,
Ezzel foglak majd kifizetni.
Az árusnak nem kell a pénz,
Mely ködből áll.
De ha a lét legmagasabb rejtélyei
Megfejtésére szomjazik,
Akkor készséggel elfogad
Ősködből épített
Egész világokat,
Hogyha a tudomány
A szellemi igényt
Ezzel fizeti ki.
A tanító, ki hallaná,
Hogy egy tudatlan fickó
Vizsga nélkül akarná önmagát
Tudósnak kikiáltani,
Csak megvetéssel sújtaná.
A tudomány azonban
Nem kételkedik abban,
Hogy az ősvilág állata
Vizsgák nélkül, szellem nélkül
Kizárólag a saját erejéből
Emberré változott.

Theodosius:

Miért nem tárod fel az embereknek
Fényed forrásait,
Mely lelkedből oly tündöklőn sugárzik?

Felix Balde:

Akikben megvan a jóindulat,
Töprengőnek, fantasztának neveznek.
Ámde a többieknek
Együgyű ember, fajankó vagyok csak,
Ki nem hallgat a tanításaikra,
Hanem saját bolond feje után megy.

Retardus:

Már együgyű beszéded is mutatja,
Hogy mennyire tudatlan vagy, barátom.
Nem tudod azt, hogy egy tudós
Elég okos ahhoz,
Hogy ilyen kifogásokat
Maga is megtegyen.
S ha nem teszi,
Úgy tudja az okát is, hogy miért nem.

Felix Balde:

Én jól tudom, hogy egy tudós
Elég okos ahhoz,
Hogy kifogásomat megértse.
De nem elég okos ahhoz.
Hogy benne higgyen is.

Theodosius:

Mi történjék most, hogy megadjuk azt,
Mire szükségük van a földerőknek?

Felix Balde:

Amíg a Földön csak oly emberek
Számíthatnak meghallgatásra,
Kik szellemük eredetére
Emlékezni már nem akarnak.
Addig Földünknek mélyén_
Az őserők éhezni fognak.

A másik Mária:

Azt hallom szavaidból Felix bátyám,
Hogy úgy látod, lejárt az az idő,
Midőn a földi lát szolgálatában
A szellemet és a szeretetet
Saját magunkból kellett létrehívni
Anélkül, hogy a bölcsesség fényének
Beavatását megszereztük volna,
Benned a Föld-szellem nyilatkozott meg,
S tudomány nélkül fényt hozott neked.
Bennem az a szeretet működött,
Mely önmagától létesül
Az ember életében.
De majd ezentúl együttműködünk
Az emberlelkekben termékenyen
Testvéreinkkel, kik e templom mélyén
Szolgálják a beavatást.

Benedictus:

Ha vélünk egyesültök, biztosan
Sikerül majd beavatási művünk.
A bölcsesség, mit átadtam fiamnak,
Erőként fog kivirágozni benne.

Theodosius:

Ha vélünk egyesültök, biztosan
Feltámad kedve majd az áldozatra.
Mert szellemet kereső lelkét
A szeretet melege hatja át.

Romanus:

Ha vélünk egyesültök, biztosan
Megérnek majd a szellemi gyümölcsök,
S tettek csíráznak, mik szellemhatásra
Fakadnak lelki iskolázásából.

Retardus:

Ha egyesülnek veletek.
Mi legyen akkor énvelem?
A szellemi tanítványok számára
Nem teremnek gyümölcsöt tetteim.

Benedictus:

Te majd más létbe mész át,
Mivel munkádat befejezted.

Theodosius:

Tovább élsz majd az áldozatban,
Ha önmagad feláldozod.

Romanus:

Gyümölcsözöl az emberi tettekben,
Ha e gyümölcsöket én gondozom.

Johannes (mint az előző képben, meditációjában):

A templomban láthattam őket,
A testvéreket, lelki szemmel.
Alakjuk azokéhoz volt hasonló,
Akiket a látszatvilágban
Már ismerek.
Egyedül Benedictus az közöttük,
Kinek a szellemét is ismerem.
Ki balján állt, a férfihez hasonlít,
Aki csak érzéssel akarja
A szellemet megközelíteni.
A harmadik ahhoz hasonló,
Ki az életerőket
Csak forgattyúk, s külső munkálkodás
Formájában fogadja el.
A negyedik számomra ismeretlen.
Az asszonyt, ki miután férje meghalt,
A szellem fénye felé fordult.
Legmélyebb mivoltában láttam itt.
És Felix Balde épp olyan volt,
Mint amilyen az életében.
(A függöny lassan legördül.)