Ugyanaz a szoba, mint az előző képben. A jelenet elején Hilarius felesége beszélget az irodafőnökkel.

Hilarius felesége:

Úgy tűnik szinte, mintha
A sors maga sem kívánná a tettet,
Melyet férjem szükségesnek talál, -
Ha meggondoljuk, mily ziláltak
Azok a szálak, melyekből a sors
Csomót kötött az életünkben,
S ez mily erősen fogva tart.

Irodafőnök:

Egy sorscsomót, amelyet egyelőre
Az ember értelmével
Úgy látszik, hogy nem tud megoldani.

-

Így nem marad más hátra, - át kell vágni.

-

Nem látok más megoldást,
Mint azt, hogy ez a vágás
A férje és közöttem létrejöjjön. -

Hilarius felesége:

Öntől megválni - sose tudna férjem. -
Ez ellentmondana a házunk szellemének,
Melyet még drága jó apánk hagyott ránk,
S melyhez fia is hű akar maradni.

Irodafőnök:

E hűséget nem szegte-e meg máris?
Hiszen azok a célok,
Amelyeket Hilarius kitűz.
Nem egyeznek meg azzal az iránnyal,
Amely felé az a szellem haladt.

Hilarius felesége?

A férjem életének boldogsága
Kizárólag azon múlik most,
Hogy terve sikerül-e.
A lelke teljesen megváltozott,
Mióta mint a villám, hirtelen
Felötlött benne ez a gondolat.
Lelkének csak borús
Sivárságot hozott az élet.
Ő gondosan titkolta ezt
A legszűkebb baráti körben is,
De annál inkább marta bensőjében.
Úgy érezte, hogy ő semmit sem ér,
Mert benne nem termett oly gondolat,
Mely érdemes lett volna
A megvalósításra.
Mikor aztán lelkében megjelent
A földiekbe szellemet hozó
Tevékenységnek terve,
Megfiatalodott, mindig vidám volt;
Egészen más ember lett; -
E tervvel lett csak az életre méltó, -
Ezt így érezte ő.
Hogy szembehelyezkedjék ön vele, -
Ezt nem gondolta volna, míg nem látta.
És ekkor ez olyan csapásként érte,
Mint szinte egy sem még az életében.
Ha tudná ön, hogy szenvedett miatta,
Keménységét enyhítené minden bizonnyal.

Irodafőnök:

Meggyőződésem ellen cselekedni,
Úgy éreztem, ez annyi volna,
Mint emberi méltóságom elveszteni.
Nyomasztó lesz számomra látni azt,
Hogy Stradert állították oldalamra;
De mégis elszántam magam rá,
Hogy elviseljem ezt a terhet,
Mivel Romanus támogatja,
Akit oly jól megértek
Mióta Straderről beszélt nekem.
Amit mondott nekem, számomra az lesz
A kezdete szellemi iskolámnak.
Szavaiban fellángolt egy erő,
Mely átcsapott lelkembe és ott úgy hatott,
Ahogy sosem éreztem még magam.
Fontos nekem tanácsa akkor is,
Ha még megértve nem tudom követni.
De Romanus csak Stradert támogatja;
Úgy tartja, hogy a többi misztikus
Részvétele a műben
Nemcsak a műnek ártana, hanem
Azokra nézve is veszélyes lenne.
Romanus véleményét annyira
Értékelem, hogy azt kell hinnem,
Ha Strader e barátok nélkül
A tetthez nem talál el,
Ez számára a sors jelévé válik.
Ez azt mutatja, hogy meg kell maradjon
Ezen barátok mellett,
És misztikus tevékenysége által
Később kell majd hogy megteremtse
A külső tett hajtóerőit.
Az, hogy barátai most közelebb
Állnak hozzá, mint valaha is álltak,
Miutál rövid ideig számára
Idegenebbek voltak.
Felkelti bennem annak a hitét,
Hogy belenyugszik helyzetébe
Még akkor is, ha célját
Elveszve látná egyelőre.

Hilarius felesége:

Ön Stradert most csak úgy tekinti.
Ahogy Romanns indította erre.
Elfogulatlanabbul kellene
Hogy nézze őt.
A szellem életének annyira
Át tudja adni önmagát.
Hogy teljesen átszellemül,
A Földtől messze van.
Ilyenkor számára a szellem
Valóban teljesen jelen van.
Ilyenkor Teodora is
Életben van számára.
Hogyha vele beszélünk,
Az az érzésünk támad,
Hogy Theodora is jelen van.
Sok misztikus képes reá,
Hogy a szellem üzenetét
Jól foglalja szavakba,
S ezek utólag átgondolva, meggyőzőek.
Stradernél maga a beszéde hat.
Láthatni rajta, hogy nem tartja sokra
Az olyan benső szellemi átélést.
Mely már az érzésben is kielégül;
Mint misztikusnál nála mindég
A kutatási ösztön az, amely
A vezető szerepet játssza.
Ezért a misztikával nem zavarja meg
A tudományos érzékét, amely
Gyakorlatiasan
Az életet szolgálja, -
Próbálja meg ezt látni benne,
S azt is tanulja meg,
Hogy többre kell becsülnünk véleményét,
Melyet barátairól alkotott,
Mint azt a másikat,
Melyet Romanus formált meg magának.

Irodafőnök:

E helyzetben, mely megszokott gondolkodásom
Körétől teljességgel távol áll,
Romanus véleménye
Az a szilárd talaj, amelyen állhatok.
Ha olyan területre lépek,
Amely a misztikához közelit,
Oly vezetésre van szükségem.
Mit attól az embertől kaphatok csak,
Aki bizalmamat megnyerte
Azáltal, mit lényéből jól megértek.
(Belép a titkár.)
Oly megdöbbentnek látszik ön, barátom,
Szóljon, mi történt?

Titkár (vontatottan):

Strader doktor néhány órája meghalt.

Irodafőnök:

Strader meghalt?

Hilarius felesége:

Strader halott! - Hol van Hilarius?

Titkár:

Szobájában van... Minthogyha a hír,
Melyet most hoztak Strader otthonából,
Megbénította volna.
(Hilarius felesége kimegy, a titkár követi.)

Irodafőnök (egyedül):

Strader meghalt! - Lehet-e ez valóság?

-

A szellem álma érintett-e már meg,
Amelyről oly sokat hallottam én?
Az az erő, mely sorsunk szálait szövi,
Most szigorú arcát mutatja,
Ó kicsi lelkem, sorsod fonalát
Milyen erő ragadta meg most,
Hogy e csomónak részévé tegyen?

-

Történni fog, minek történni kell!

-

E szók miért kísérnek állandóan
Mióta Gottgetreu és énelőttem
Strader kimondta őket?
Úgy hangzottak, mintha egy más világból
Hallotta volna őket; - úgy beszélt,
Mint aki révületben van!
Minek kell hát történnie?
Jól érzem én, hogy akkor
Megragadott a szellemi világ.
Azokban a szavakban -
Az ő beszéde csendül most felém; -
Komoly csengése van; -
Hogyan fogom megérteni?
(A függöny legördül.)