A Föld belseje. Hatalmas kristályképződmények, melyeken lávaszerű átfolyások törnek át; az egész tompán fénylik, részben átlátszó, részben áttetsző. Fent piros lángok, melyek mintha a mennyezettől lefelé menő irányban össze volnának préselve.

Arimán (először egyedül):

Most lény-kacatok hullanak felülről
És ezt ki kell használnom.
A démonok anyaga elfolyik
A formák körzetében.
Egy ember most azon munkálkodik,
Hogy azt a szellemi szubsztanciát,
Amit tőlem kapott,
Lényéből teljesen kiirtsa.
Eddig még tűrhetően inspiráltam.
De most túlságosan közel van
A misztikus rajhoz, mely Benedictus
Bölcsességének fénye által
Ki tudta azt erőszakolni,
Hogy a világéjféli órát
Már éber állapotban élje át.
Ezeket eljátszotta Lucifer;
Így Mária, s Johannes
Elmenekülhetett fényének körzetéből.
Most Strader mellett kell kitartanom.
Ha ő már egyszer megvan,
A többit elhozom.
Johannes már az árnyékomnál
Borzalmasan eltompult;
Ő már jól ismer engem.
Strader nélkül hozzá nem férhetek.
Ugyanígy áll a helyzet Máriával.
De Strader a szellemi kuszaságról,
Mely hozzátartozik
Az emberek természetéhez.
Talán nem tudja még átlátni,
Hogy ez az én szellemi kacatom;
Így vak erő- és szellemszövedéket
Fog ott feltételezni, ahol én
A szellemet tagadva,
A szellemi tevékenységem űzöm.
Habár a többiek sokat fecsegtek
A lényemről neki, s birodalmamról,
Nem tartom még egészen elveszettnek.
Majd elfelejti azt, hogy Benedictus
Elküldte hozzám fél tudással,
Hogy megszabadítsa attól a hittől,
Hogy én agyrém vagyok csupán
Az emberek fejében.
Ámde ahhoz, hogy idejében
Csábíthassam saját területemre,
Szükségem van a földiek segítségére.
Most megidézek majd egy lelket,
Ki oly okosnak képzeli magát,
Hogy én az ő szemében nem vagyok más,
Mint buta ámítás,
Amellyel a bolondokat becsapják.
Szolgálatomra van időnként,
Ha felhasználom őt. -

(Arimán elmegy és Ferdinand Reinecke lelkével tér vissza; ez mintha Arimán bizonyosfajta másolata lenne; belépésekor Arimán a lelket megjelenítő személy szeméről kendőt vesz le.)

Arimán:

A földi értelmét el kell hogy hagyja
A kapunál. Hisz semmit sem szabad
Megértsen abból, amit itt tapasztal.
Mert még becsületes és nem csinálna
Számomra semmit, hogyha értené,
Mire fogom most inspirálni.
Később is el kell hogy felejtse majd.

-

Mondd, ismered te Doktor Stradert,
Ki nékem szolgál?

Ferdinand Reinecke lelke:

Ott lődörög a földi csillagon;
Szeretné a tudósok locsogását
Az életbe beleépíteni,
De az élet szele
A művét mindig felborítja.
A misztikus pöffeszkedők beszédét
Hallgatja sóváran, s gőzükben
Meg is fulladt már félig.
Most Gottgetreut akarja
Elködösíteni,
De korlátok közt tartja ezt barátja,
Nehogy a szemfényvesztő társaság
A szellemről való duruzsolással
Tönkretegye a házát teljesen.

Arimán:

Ily fecsegéssel most nem érek semmit.
Straderre van szükségem.
Amíg ő teljesen hisz önmagában,
Túl könnyű, lesz Benedictusnak őt
Bölcsességében részesíteni.
Hilarius barátja Lucifernek
Jó szolgálatokat tehetne,
Nekem azonban törekvésemet
Most másfelé kell irányítanom. -
Straderben Benedictusnak kell ártanom.
Ha Stradert elvesztette,
Többi tanítványával
Semmit se tud már véghezvinni.
Ellenfeleim még hatalmasak.
Ha Strader meghalt, akkor az övék lesz.
De most, ha lelkét itt a földön
Saját magáról tévedésbe ejtem,
Nem tudja többé Benedictus őt
A kocsijába fogni.
Azt olvastam a sors könyvében,
Hogy nemsokára vége Strader életének.
Ezt persze nem láthatja Benedictus. -
Hűséges szolgám, szinte túl ravasz vagy;
Te azt hiszed, én nem vagyok más.
Csak egy buta, bolondról alkotott kép.
Oly jól okoskodsz, hogy meg is hallgatnak.
Most menj azonnal Straderhez, s mondd meg neki,
Hogy rossz a mechanizmusa;
És hogy nemcsak azért
Nem válik be, amit ígért,
Mert az idő nem kedvező,
Hanem mert ő rosszul gondolta el.

Ferdinand Reinecke lelke:

Jól fel vagyok készülve erre.
Régóta már minden gondolkodásom
Csak arra fordítom, miként lehetne
Stradernek jól bebizonyítanom,
Hogy téves úton járkál.
Hogyha efféle dolgokat az ember
Sok éjszakán át okosan kigondolt,
Könnyen hiszi, hogy a sikertelenség
Nem a gondolkodásán múlik,
Hanem kívülről jön csupán.
Straderrel kapcsolatban
Siralmas a helyzet valóban.
Ha meg tudott volna maradni
A misztikus köd nélkül, s okosan
Használta volna értelmét, eszét,
Magas fokú tehetségéből,
Az emberiség biztosan
A legnagyobb hasznot húzhatta volna.

Arimán:

Okossággal most vértezd fel magad jól,
És érd el azt, hogy Strader igazában
Ne tudjon többé hinni önmagában,
Mert akkor már nem óhajt többé
Benedictus mellett kitartani.
És akkor csak saját magára
És saját érveire lesz utalva.
Ezek viszont nem tetszenek az embereknek.
A Földön annál gyűlöltebbé válnak,
Minél inkább igaznak bizonyulnak.

Ferdinand Reinecke lelke:

Tudom már, hogy hogyan fogom majd
Gondolkodásának hibáit
Strademek megmutatni.
Van egy hibája mechanizmusának,
S nem tud rájönni, hogy mi az.
A misztikus köd ezt nem engedi.
Józanságommal biztosan
Sokkal jobban szolgálhatom.
Régóta óhajtottam ezt már,
De nem tudtam, hogyan csináljam.
Most érzem csak, hogy megvilágosodtam
Ehhez a feladathoz.
Most mindent jól szemügyre kell majd vennem,
Mi Stradert az igazságról meggyőzheti.
(Arimán kivezeti Reinecke lelkét; mielőtt elhagyná az ő területét, ismét felteszi a lelket megszemélyesítő személy szemére a kendőt.)

Arimán (egyedül):

Ez jó szolgálatot tehet nekem.
A misztikus fény ott a Földön
Úgy éget engem;
Tovább kell hatnom ott anélkül,
Hogy felfednék a misztikusok művemet.
(Megjelenik Theodora lelke.)

Theodora:

Megkörnyékezheted te Stradert,
De én állok az oldalánál;
Minthogy a fényes lelki úton megtalált,
Énhozzám tartozik
Akár a szellemi világban,
Akár a Földön él.

Arimán:

Ha Theodóra öt valóban
Nem hagyja el amíg a Földön él,
Úgy harcom elveszett;
De még remélhetem, hogy végül is
Talán majd elfelejti Theodórát.
(A függöny legördül.)