Ugyanaz a szoba, mint a két előző képben. Benedictus és Strader lép a szobába.

Strader:

Komoly szavakkal szólt ön hozzám
És Mária szintén kemény szavakkal,
Midőn mindketten megjelentek
Az életem mély szakadéka mellett.

Benedictus:

Ön tudja jól, hogy nem a kép a lényeges;
A tartalom akar megnyilvánulni
A képben, s így a lélekbe hatolni.

Strader:

Kemények voltak mégis a szavak,
Melyek e képekből hangzottak el.
„Hol a fényed? Sötétséget sugárzol. -
Te vagy magad, aki a fényben
E zavaros sötétséget teremted.”
Így szólt a szellem Mária képében.

Benedictus:

Mivelhogy ön egy fokkal magasabbra
Emelkedett a szellem útján,
Sötétségnek ezért nevezte
A szellem, aki önt magához felvezette,
Mindazt, mit ön korábban ért el.
Azért jelent meg Mária képében
E szellem önnek,
Mert az ön lelke így formálta őt meg
Saját magának.
Hatalmasan uralkodik most
A szellem önben, kedves Strader;
És sebesen repülve viszi önt fel
Magas lelki fokozatokra.

Strader:

Félelmesen hangzik lelkemnek mégis ez:
„Tul gyáva vagy ahhoz,
Hogy fényedet sugározd.”
A szellem ezt is mondta ott a képben.

Benedictus:

Gyávának kellett hogy nevezze önt
A szellem, mert az ön lelkének gyávaság,
Ami kisebb lelkeknél
Bátorságnak számítana.
A fejlődés során
Mi bátorság volt, gyávasággá válik,
Le kell hát küzdeni.

Strader:

Milyen mélységesen
Érintenek a szavai!
Romanus szólott nemrégen tervéről.
Ő úgy szeretné, hogyha nem önökkel,
Hanem az önök segítsége nélkül
Valósítanám meg művemet.
Hajlandó volna ebben az esetben
A teljes vagyonával támogatni
Hilarius vállalkozását. -
Ellenvetésemre, hogy művemet
Sosem fogom különválasztani
Önöktől, s az önök körétől,
Azt mondta, hogy akkor felesleges
Minden további fáradság ez ügyben.
Romanus támogatja azt az ellenállást,
Melyet Hilariusnak társa fejt ki
A tervvel szemben, mely nélkül valóban
Értéktelennek tűnik teljesen
Az életem. S mivel ők elveszik
Azt a területet,
Ahol kifejthetném tevékenységemet,
Nem látok mást magam előtt,
Csak olyan életet, melyből hiányzik
Az élethez szükséges levegő.
Hogy most a szellemem ne szegje szárnyát,
Szükségem van arra a bátorságra,
Amelyről éppen az imént beszélt.
De hogy elég erős leszek-e erre,
Azt nem tudom megmondani,
Mert érzem, hogy az az erő, amelyet
Fel akarok most szabadítani,
Egyúttal pusztítóan hat reám is.

Benedictus:

Nemrégen Mária s Johannes
A látásban előbbre léptek.
Megszűnt ami akadályozta őket,
Hogy megtegyék a lépést
A szellemi szférákban járó életükből
A fizikai létbe.
Közösen fogjuk a továbbiakban
A célokat az ön számára
S az ő számukra megtalálni.
Nem vezetőként, de erőt adóként
Érvényesek
A szellemi bölcsesség szavai:
Az fog történni majd,
Minek történni kell.
Ezért majd éberen figyelve várjuk,
Milyen jelekkel
Mutatja meg utunk a szellem.

Strader:

Nemrég egy kép formálódott előttem,
Amit a sors intésének tekintek.
Hajóban ültem és eveznem kellett;
A kormánynál ön állt; mi Máriát
S Johannest szállítottuk
A munkájuk helyére.
De egy másik hajó jelent meg
Egész a közelünkben, s benne ült
Romanus - és Hilarius barátja.
Ők ellenségként álltak szembe vélünk.
Én küzdtem ellenük; - de Arimán
Az oldalukra állt a harcban.
Láttam magam, amint keményen küzdök,
És Theodóra jött segítségemre.
Aztán eltűnt a kép a szellemem köréből. -
Egyszer Capesius s Felix előtt
Megkockáztattam azt a kijelentést,
Hogy könnyen el tudnám viselni
Az ellenállást, mely jelenleg
Kívülről fenyegeti művemet,
Sőt hogyha ez az ellenállás
Egész akaratomat összezúzná,
Még akkor is fenntartanám magam.
Vajon e kép most azt jelentené,
Hogy az a külső ellenállás,
Mely most mutatkozik,
A belső harcnak kifejeződése, -
A harcnak, melyet Arimánnal vivok?
De fel vagyok-e vértezve e harcra?

Benedictus:

Barátom, látom lelkében: e kép
Nem érett még meg önben teljesen.
De úgy érzem, hogy képes még növelni
Azt az erőt, amely e képet
Szellemi látásának megmutatta.
És érzem azt is, hogy saját magának,
S barátainak erőket, teremt,
Ha helyesen törekszik erre.
Én érzem ezt, de hogy hogyan fog
Mindez beteljesedni,
Az látásomnak nem mutatkozik meg.
(A függöny legördül)