"A kőzetek az isteni bölcsességből eredő fájdalmak megtestesülései. A növények az isteni erkölcsiség és hűség teremtményei. Az állatok darabokra tört isteniség."
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció
<< Vissza



Négy misztériumdráma (17)


A lélek megpróbáltatása

Szereplők és történések

„A lélek megpróbáltatása” szereplőinek szellemi és lelki élményei folytatásai azoknak az élményeknek, melyeket „A beavatás kapuja” c. korábban megjelent életképemben ábrázoltam.

Capesius professzor
 
Benedictus
a Nap-templom hierophantja
Philia
Astrid
Luna
szellemi lények, kik az emberi lelkierőknek a kozmosszal való kapcsolatát közvetítik
Nem allegorikusan értendők, hanem úgy, ahogy a szellemi megismerés számára reálisan megjelennek
A másik Philia
Szellemi lény, aki a lelkierőknek a kozmosszal való kapcsolatát akadályozza
A lelkiismeret hangja
nem allegorikusan, hanem, ahogyan a szellemi megismerés számára realitást jelent
Mária
 
Johannes Thomasius
 
Doktor Strader
 
Félix Balde
 
Balde asszony
 
Johannes Thomasius éteri hasonmása (Doppelgänger)
Lucifer
 
Arimán
 
Hat paraszt
 
Hat parasztasszony
 
Simon zsidó
doktor Strader előző inkarnációja
Thomas
Johannes Thomasius előző inkarnációja
Egy barát
Mária előző inkarnációja
A nagymester
egy misztikus testvéri közösség egyik szervezetének vezetője
Első preceptor
ugyanabban a közösségben: Capesius professzor előző inkarnációja
Második preceptor
ugyanabban a közösségben
Első ceremóniamester
ugyanabban a közösségben
Második ceremóniamester
ugyanabban a közösségben
Benedictus szelleme
 
Joseph Kühne
Felix Balde előző inkarnációja
Kühne asszony
Balde asszony előző inkarnációja
Berta
a leányuk, a „másik Mária” előző inkarnációja
Cecília
másként Cilli, Kühne-ék nevelt lánya, Theodora előző inkarnációja
Theodosius
Romanus
A Nap templom hierophantjai

A hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik kép eseményei

Capesius előző életébe való szellemi visszapillantásának tartalmát jelenítik meg. Mint ahogy ezt az ábrázolás maga is mutatja, vele egyidejűleg ugyanezt a visszapillantást éli át Mária és Johannes Thomasius is. Nem így Strader, kinek előző inkarnációját csak Capesius, Mária és Johannes látja. A XIV. századba való visszapillantás képeit úgy kell elképzelnünk, hogy azok az imaginatív megismerés eredményei, ezért a történelemmel szemben olyan életkörülmények idealizált ábrázolásai, melyek a fizikai világban csak hatásaikban ismerhetők fel. A földi életek ismétlésének ezt a módját (ahogy azt a XIV. sz. eseményeiből a jelen korba menően látjuk) nem szabad általános érvényűnek tekintenünk, hanem úgy kell felfognunk, hogy ez csak az idők fordulópontján történhet így. Ezért az ilyen konfliktusok is, mint amilyeneket itt ábrázolunk, egy előző élet következményeként csakis egy ilyen korszakban lehetségesek.

(Külön meg kell említenem, hogy mind a beavatás kapuja” mind a „Lélek megpróbáltatása” zenei aláfestése Adolf Arenson szerzeménye.)

  Hiba és javítás beküldése... Megjelölés olvasottként