|
"A kőzetek az isteni bölcsességből eredő fájdalmak megtestesülései. A növények az isteni erkölcsiség és hűség teremtményei. Az állatok darabokra tört isteniség."
Rudolf Steiner
|
Belépés - Regisztráció |
AntropozófiaRudolf Steiner |
<< Vissza
 Négy misztériumdráma (17)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Capesius professzor
|
|
|
|
Benedictus
|
a Nap-templom hierophantja
|
|
|
Philia
Astrid Luna |
szellemi lények, kik az emberi lelkierőknek a kozmosszal való kapcsolatát közvetítik
|
Nem allegorikusan értendők, hanem úgy, ahogy a szellemi megismerés számára reálisan megjelennek
|
|
A másik Philia
|
Szellemi lény, aki a lelkierőknek a kozmosszal való kapcsolatát akadályozza
|
|
|
A lelkiismeret hangja
|
nem allegorikusan, hanem, ahogyan a szellemi megismerés számára realitást jelent
|
|
|
Mária
|
|
|
|
Johannes Thomasius
|
|
|
|
Doktor Strader
|
|
|
|
Félix Balde
|
|
|
|
Balde asszony
|
|
|
|
Johannes Thomasius éteri hasonmása (Doppelgänger)
|
||
|
Lucifer
|
|
|
|
Arimán
|
|
|
|
Hat paraszt
|
|
|
|
Hat parasztasszony
|
|
|
|
Simon zsidó
|
doktor Strader előző inkarnációja
|
|
|
Thomas
|
Johannes Thomasius előző inkarnációja
|
|
|
Egy barát
|
Mária előző inkarnációja
|
|
|
A nagymester
|
egy misztikus testvéri közösség egyik szervezetének vezetője
|
|
|
Első preceptor
|
ugyanabban a közösségben: Capesius professzor előző inkarnációja
|
|
|
Második preceptor
|
ugyanabban a közösségben
|
|
|
Első ceremóniamester
|
ugyanabban a közösségben
|
|
|
Második ceremóniamester
|
ugyanabban a közösségben
|
|
|
Benedictus szelleme
|
|
|
|
Joseph Kühne
|
Felix Balde előző inkarnációja
|
|
|
Kühne asszony
|
Balde asszony előző inkarnációja
|
|
|
Berta
|
a leányuk, a „másik Mária” előző inkarnációja
|
|
|
Cecília
|
másként Cilli, Kühne-ék nevelt lánya, Theodora előző inkarnációja
|
|
|
Theodosius
Romanus |
A Nap templom hierophantjai
|
|
A hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik kép eseményei
Capesius előző életébe való szellemi visszapillantásának tartalmát jelenítik meg. Mint ahogy ezt az ábrázolás maga is mutatja, vele egyidejűleg ugyanezt a visszapillantást éli át Mária és Johannes Thomasius is. Nem így Strader, kinek előző inkarnációját csak Capesius, Mária és Johannes látja. A XIV. századba való visszapillantás képeit úgy kell elképzelnünk, hogy azok az imaginatív megismerés eredményei, ezért a történelemmel szemben olyan életkörülmények idealizált ábrázolásai, melyek a fizikai világban csak hatásaikban ismerhetők fel. A földi életek ismétlésének ezt a módját (ahogy azt a XIV. sz. eseményeiből a jelen korba menően látjuk) nem szabad általános érvényűnek tekintenünk, hanem úgy kell felfognunk, hogy ez csak az idők fordulópontján történhet így. Ezért az ilyen konfliktusok is, mint amilyeneket itt ábrázolunk, egy előző élet következményeként csakis egy ilyen korszakban lehetségesek.
(Külön meg kell említenem, hogy mind a beavatás kapuja” mind a „Lélek megpróbáltatása” zenei aláfestése Adolf Arenson szerzeménye.)
Hiba és javítás beküldése...
Megjelölés olvasottként