Az emberi testet ugyanúgy testi érzékszerveinkkel ismerjük meg, mint a többi fizikailag érzékelhető dolgot: az ásványokat, növényeket és állatokat, mert rokonságban van a lét e három formájával: Az ember a testét a természet anyagaiból építi fel, miként az ásványok; növekedik és szaporodik, mint a növények; észleli a körülötte lévő tárgyakat és benyomásait belső élményekké alakítja, mint az állatok. Azt mondhatjuk tehát, hogy az embernek ásványi, növényi és állati létformája van.

Az ásványok, növények és állatok felépítésében mutatkozó különbség három különböző létformájuknak felel meg. Ez a felépítésük – alakjuk – az, amit érzékeinkkel észlelünk, és csak ezt nevezhetjük testnek. Az ember teste azonban különbözik az állat testétől. Ezt mindenkinek el kell ismernie, bárhogyan is vélekedjék egyébként az ember és állat rokonságáról. Még a minden lelkiséget tagadó radikális materialista is kénytelen elfogadni Carus „Oragon der Natur und des Geistes” c. művében kifejtett következő tételét: „A fiziológusok és anatómusok máig sem oldották meg az idegrendszer és különösen az agy finomabb, belső szerkezetének rejtélyét, de azt már megállapították, hogy a formák koncentrációja és szervezettsége az állatvilágon végig fokozatosan növekszik és az emberben olyan magas fokot ér el, mint semmilyen más lényben. Ennek a ténynek rendkívül nagy a jelentősége az emberi szellem fejlődése szempontjából, sőt azt tulajdonképpen már teljesen kielégítően meg is magyarázza. Ahol az agy nem fejlődött ki megfelelően, ahol – mint a mikrokefaloknál és idiótáknál – kicsi és elégtelen, ott önálló eszmék megjelenéséről és megismeréséről természetesen éppúgy nem lehet szó, mint ahogyan nem lehet szó fajfenntartásról olyan embereknél, akiknek nemzőszervei elkorcsosultak. Ezzel szemben az egész ember, de különösen az agy szépen és erőteljesen kifejlődött alkata – ha egymagában nem is pótolja a géniuszt – mindenesetre első, elengedhetetlen feltétele a fejlettebb megismerő-képességnek.

Ásványi, növényi és állati létformáján kívül az emberi testnek egy negyedik létformája is van: a sajátosan emberi létforma. Ásványi létformájában az ember rokona minden láthatónak; növényi létformájában rokona minden növekvő és szaporodó lénynek; állati létformájában rokona mindazoknak a lényeknek, amelyek környezetüket érzékelik és külső benyomásokra belső élményekkel felelnek; emberi létformája már testi vonatkozásban is egy külön világ.