"Mindig nagy elismeréssel beszéltem a materialista tudomány igazáról és nagyságáról ... - de valóban szeretettel kell elmélyedni ebben a materialista tudományban, hogy az árnyoldalait is megértsük."
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció
<< Vissza



A kereszténység mint misztikus tény. Misztika az újkori szellemi élet hajnalán (15)

Jegyzetek

Bevezetéshez:

Ingersoll szavait könyvünknek ezen a helyén nem csak azokra való tekintettel idézzük, akik szó szerint ugyanezt hangoztatják. Sokan vannak ugyanis olyanok is, akik bár nem ezt hangoztatják, mégis úgy gondolkodnak a természeti jelenségekről és az emberről, hogy gondolkodásukat következetesen folytatva ugyanehhez a megállapításhoz jutnának. Nem az elméleti meggyőződés a fontos, hanem az, hogy az ilyen meggyőződés valóban egész gondolkodásmódjukból következik-e. Lehet, hogy valaki Ingersollal nem ért egyet, és mégis, ha a természeti jelenségeket csak külsőségesen és úgy magyarázza, hogy azok szellemi alapjaihoz nem emelkedik fel, akkor ennek logikus következménye a materialista filozófia.

Bevezetéshez:

Amire ma a „létért való küzdelem” és a „természetes kiválasztás” jelszavait alkalmazzák, ott a helyesen szemlélő ember a „természet szellemének szavát” hallja. A mai tudományos véleményekben azonban nem ez nyilatkozik meg. Ezért a természettudomány egyre szélesebb körben terjed el. Az a tény, hogy a természet helyes megismeréséhez a természet szellemének a megismerése is hozzá tartozik, nyilvánvalóvá teszi, hogy a tudományos vélemények nem okvetlenül adják a helyes megismerést. A csábítás lehetősége ebben az irányban ma mindenesetre határtalanul nagy.

Bevezetéshez:

A Lukács evangélium forrására vonatkozó megjegyzésből nem szabad arra következtetni, hogy a könyv szerzője a történelmi kutatást lebecsüli. Ez egyáltalán nem áll. A történelmi kutatásnak megvan a jogosultsága, ha nem türelmetlen azzal a gondolkodásmóddal szemben, amely szellemi szempontokból indul ki. Nem tartottuk fontosnak, hogy ebben a könyvben mindenre idézeteket hozzunk fel, de aki akarja, láthatja, hogy körültekintő, valóban elfogulatlan mérlegelés nem talál ellentmondást az itt elmondottak és a történelmileg megállapított való tények között. Aki azonban nem akar körültekintő lenni, hanem olyan elmélethez igazodik, amelynek helyes voltát „megállapították”, az ennek a könyvnek az állításait „tudományos szempontból tarthatatlannak” és „alap-nélkülinek” látja.

Misztérium és misztériumbölcsesség:

Azt mondtuk, hogy akinek szellemi szeme megnyílt, az belelát a szellemi világba. Ebből azonban nem szabad arra következtetni, hogy csak az ítélheti meg helyesen a beavatottak közléseit, akinek magának is „szellemi látása” van. Ez csak a kutatáshoz szükséges. Ha azután a kutatás eredményeit közlik, ezt mindenki értelmével és elfogulatlan igazságérzetével megértheti. S az ilyen ember a mindennapi életben is felhasználhatja ezeket az eredményeket, és megnyugvást találhat bennük, anélkül, hogy neki magának is „szellemi látása” lenne.

Misztérium és misztériumbölcsesség:

Az „elmerülést az iszapban” amiről Platón beszél, ugyancsak az előbbi megjegyzés szerint kell értelmezni.

Misztérium és misztériumbölcsesség:

Azt mondtuk, hogy a misztériumi tanításokat nem lehetett közölni. Ezt úgy kell érteni, hogy abban a formában nem lehetett közölni az előkészületlenekkel, ahogyan azokat a beavatott élte át. De olyan formában, ahogyan a be nem avatott is megértheti, úgy mindig közölték is őket. A mítoszok jelentették pl. azt a régi formát, amelyben a misztériumok tartalmát általánosan érthető módon közölték.

Platón mint misztikus:

Mantikusnak mondták a régi misztikában mindazt, aminek tudásához „szellemi látás” kellett. Ezzel szemben a „telesztika” a beavatáshoz vezető út.

Lázár feltámadásának csodája:

A kabirok a régi misztika szerint olyan lények, akiknek tudata magasan a mai emberi tudat felett áll. A beavatással - ezt akarja Schelling mondani - maga az ember lép a jelenleginél magasabb tudatfokra.

János: Apokalipszis:

A hetes szám jelentőségéről „Geheimwissenschaft” c. munkámban beszélek bővebben.

János: Apokalipszis:

Az apokaliptikus jelek értelmére itt csak röviden utalhattam. Természetes, hogy sokkal behatóbban is lehetne ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Ez azonban meghaladná könyvünk kereteit.

 

Caroline Wispler és Kari-Martin Dietz munkája

„A kereszténység, mint misztikus tény” című könyv 18 előadást foglal össze, ezeket Rudolf Steiner 1901 októberétől 1902 májusáig tartotta Brock- droff grófék meghívására a berlini teozófiai könyvtárban. Ennek az előadói tevékenységnek a korszakát Rudolf Steiner az „Eletutam” című művében írja le (Mein Lebensgang 362-396 old.). Az első 1902-es kiadást 1910-ben követte a második átdolgozott és bővített kiadás. Valamennyi későbbi kiadásnak, így ennek a 8. kiadásnak is, az 1925-ben 5. kiadásként megjelent szöveg képezi az alapját, amelyet legutóbb 1921-ben Rudolf Steiner még egyszer átnézett és kibővített.

Számos idézetet Ottó Willmann: Geschichte des Idealismus című művének segítségével azonosítottunk, különösen az I. kötettel: Vorgeschichte und Geschichte des antikén Idealismus, Braunschweig 1894. Rudolf Steiner ezt a művet használta, amint az idézett fordításokból kiderül. A Szókratész-előtti filozófusokat lehetőleg Hermann Dietz: Die Fragmente dér Vorsokratiker, 1903 (most 12. kiadás 1966, Walther Kranz kiadása) szerint idéztük. Az idézetek ellenőrzésénél néhány korrekcióra volt szükség (Schelling és Renan). A János apokalipszise című fejezetben az idézett sorokat egységesen illesztettük a szövegbe.

8. old. Edouard Schuré (1841-1929) francia író. 1908-ban ő végezte „A kereszténység, mint misztikus tény” első francia nyelvű fordítását. Közelebbit lásd: Camille Schneider, Edouard Schurés Begegnungen mit Rudolf Steiner, Basel 1933; új kiadás: Freiburg in Br. 1971.

10.  old. Róbert Green Ingersoll (1833-1899), amerikai politikai szónok és

író.

11.  old. Charles Róbert Darwin (1809-1882) angol természetkutató; „A

fajok keletkezése természetes kiválasztás útján” (1859) Ernst Hein- rich Haeckel (1834-1919) német természetkutató; „Anthropogenia. Az ember fejlődéstörténete” (1874) Rudolf Steiner Darwinról, Haeckelről, Lyellről szóló fejtegetéseit lásd az összkiadás 30. kötetében: „Methodische Grundlagen dér Anthroposophie 1884-1901”, „Haeckel und seine Gegner” (1899), „Charles Lyell. Zűr hun- dertjáhrigen Wiederkehr seines Geburtstages (1897) című tanulmányokban stb. - valamint a „Mein Lebensgang”-ban, az összkiadás 28. kötetében. Sir Charles Lyell (1797-1875) angol geológus, „A geológia elvei” (The Principles of Geology) 3 kötet, 1830-33.

13.  old. Aischylos (Kr.e. 525-456 körül) a legidősebb a három nagy görög

tragédiaíró közül. Eleusisból, a misztériumok városából származott.

14.  old. Plutarchos (Chaironeiai Plutarchos, Kr.u. 45-125 körül) a hel

lenisztikus római kor görög filozófusa és életrajzírója.

16. old. Gadarai Mennipus (Kr.e. 280 körül) görög filozófus, kynikus; .az esemény közlésének helyét még nem sikerült megállapítani.

16. old. Aelius Aristides (Kr.u. 129-189), görög rétor. „Azt hittem, megérintem az Istent...” Aristides, Hieroi logoi, B 31, hogy iszapban merül el...: Platón, Phaidon 69 c; lásd még ennek a könyvnek 26. oldalát. Sophokles (Kr.e. 496-406) athéni görög tragédiaíró.

16. old. „Mily boldogan érkeznek...” Sophokles 837. töredék (Pearson szerint) ill. 719. (Dindorf szerint) „magasabb rendű magyarázatok...” Plutarchos, De defectu oraculorum (az orákulumok hanyatlásáról) 14; 417 b, c - Kleombrotos mondja a beszélgetésben.

21.  old. Marcus Tullius Cicero (Kr.e. 106-43) római államférfi, rétor, filozó

fus és író. a misztériumokban, „ha azokat magyarázzuk...” Cicero, De natura deorum 1,119

22.  old. Kolophoni Xenophanes (Kr.e. 580-490 körül) Szókratész előtti

filozófus és költő. „Az emberek az isteneket...” Xenophanes, B 14. és 15. töredék, v.ö. a B 11. és 12. töredékkel is. „Egy Isten, a legnagyobb...” Xenophanes, B 23 töredék, v.ö. a B 24-26 is.

25.  old. „Nem jártak el...” Platón, Phaidon 69 c Ephesosi Hérakleitosz (Kr.e.

535-475 körül), Szókratész előtti filozófus ránk maradt közlésből: Diogenes Laertios (Kr.u. III. sz.) „Híres filozófusok élete és nézetei” című művében (IX 16) maradt fenn az antik epigramma: Ne forgasd gyorsan Hérakleitosz könyvének lapjait, meredek és szigorú ösvényen kell felkapaszkodnod. Homály és komor sötétség honol, de ha beavatott vezet át a könyvön, napnál világosabban fénylik.

26.  old „Minden folyamatos”: ez a mondat ugyan nem található a Herak-

leitostól ránk maradt töredékek közt, de már az antik korban tanítása lényeges részének tartották. Lásd Aristoteles, De coelo 3,1 „Nem léphetünk kétszer...” Plutarchos, De E apud Delphos (Az E Delphiben) 18; 392 b; v.ö. Hérakleitosz B 9,1. és B 12. töredékével; lásd még e könyv 18. oldalát.

Élet és halál...” Hérakleitosz B 88. töredék „Élet és halál életünkben...” Hérakleitosz Dielsnél nem szerepel; Bywater töredékjegyzéke szerint 78 A

26.  old. „Hogyan mondhatjuk...” Hérakleitosz, nem szó szerint v.ö. B 49

a-val „Hadész és Dionüszosz ugyanaz...” Hérakleitosz B 15. töredék „Az ember nem lesz jobb.” Hérakleitosz, B 110. és 111. töredék „A tenger a legtisztább...” Hérakleitosz, B 61. töredék Heves szavakkal támadja Homerost, Hesiodost: Hérakleitosz B 40, 42. 56, 57,106. töredék

27.  old. „Önmagában visszatérő...”Hérakleitosz, B 51. töredék; v.ö. B 48-al

is” A halhatatlanok halandók...” Hérakleitosz B 62. töredék „Az örökkévalóság játszadozó gyermek...” Hérakleitosz B 52. töredék; v.ö. a B 70 és 79-el is Az összes dolgok ősanyaga a tűz: Hérakleitosz v.ö. a B 64-66. töredékeket; 30, 31, 67, 84a, 90 Alexandriai Philon (Philon judaeus Kr.e. 25- Kr.u. 50 körül) a hellenisztikus kor zsidó filozófusa. Lásd e könyv 115. oldalán.

28.  old. „Vannak emberek...” Philon, De migratione Abrahami, 89 Azt

mondja, hogy a harc minden dolgok atyja: Hérakleitosz B 53. töredék; v.ö. a B 80 és 28-al is harmóniává változtatni: Hérakleitosz B 8 és 10 töredék

29.  old. „Az ember sorsa a démonja...” Hérakleitosz, B 119. töredék.

30.  old. Dávid Friedrich Strauss (1808-1874) evangélikus teológus és író.

„Dér alté und dér neue Glaube. Ein Bekenntnis” Lipcse 1872 - lásd különösen a III. részt 176/177 oldal.

30.  old. Agrigentumi Empedokles (Kr. e. 490-430 körül) Szókratész előtti

filozófus, államszervező és orvos Szicíliában és Dél-Itáliában. „Balgák azok...” Empedokles B 11, 12 15. töredék

31.  old. „Ha tested elhagyva...,, ebben a formában nem található Empe

dokles töredékei közt; lásd esetleg B 112.-t „Aki avatatlanul.,, lásd a 26. oldal jegyzetét Pindaros (Kr.e. 518-446 körül) thebai görög himnuszköltő „Boldog, aki látta,...” Pindaros az eleusisi misztériumokról; 121. töredék (Bowra szerint) illetve 137. (Snell szerint)

32.  old. Samosi Pythagoras (Kr. e. 580-496 körül) Szókratész előtti filozófus;

tanításairól nem rendelkezünk sajátkezű írásával. Aristoteles (Kr.e. 384-322) Platón tanítványa és Nagy Sándor nevelője. Csaknem valamennyi mai tudományos terület megalapozója. Először a matematikát művelték...” Aristoteles, Metafizika I, 985 b, 24-34.

33.  old. Nyssai Gergely (Kr.u. 334-394 körül) egyházatya, nyssai püspök

(Kappadókia).

„Csak kicsiny...” Nyssai Gergely, Nagy hitelemzés X, 1.

35.  old. Platón (Kr.e. 427-347) Szókratész tanítványa; tanítását dialógusokban

fejti ki, ezekben Szókratész mint ideál és tanító, a beszélgetések legfőbb résztvevője. „Annyit mondhatok mindazokról...” Platón Hetedik levél 341 b, d a kifejező képesség tehetetlenségéről: Platón, Hetedik levél 343 a Számukra szikra, tűz pattan beszédeiből... Platón, Hetedik levél 344 b.

36.  old. „Ami engem illet...” Platón, Phaidon 58 e- 59 a.

36.  old. „Azok ugyanis...” Platón, Phaidon 64 a „Úgy gondolod...” Platón,

időn 64 d-65 a

37.  old. „hogy áll a dolog...” Platón, Phaidon 65 a, b „A legteljesebben...”

Platón, Phaidon 65 e66 a

41.  old. És erre a világtestre... Platón, Timaios 36 b37 a

az istenség sírjának... A mondatot ilyen általános formában még nem találtuk Platónnál, de olyan formában számos helyen, hogy az emberi test a lélek sírja - lásd a 90. oldal jegyzetét.

42.  old. Philon, akit az újratestesült Platónnak: Ebben a formában nem ta

lálható. Lásd azonban O. Willmann, Geschichte des Idealismus I, 601 old.

„Isten fiá”-nak nevezte az emberben megszülető bölcsességet: lásd Ottó Willmann, Geschichte des Idealismus I, 616 old.; Philon Logosz-tana.

a könyv, amelybe „a világ minden ténye...” Philon, Legum allegori- arum I, 19

„Az atya útján haladva...” Philon, De confusione linguarum 63 „Minthogy Isten a mindenség első és egyetlen királya...” Philon, De posteritate Caini 101/102

„Nem azt jelenti-e a halál...” Platón, Phaidon 67d,e Kicsoda bátor Platón, Phaidon 68 c

vágyaink nem ragadnak el...” Platón, 48. old. Phaidon 68 c; a következőhöz lásd Phaidon

„Amikor a lélek magában...” Platón, Phaidon 79d,80a,b,81a „ha a halhatatlan...” Platón, Phaidon 106 b „Mindazok, akikben...” Platón, Timaios 27 c, d „hogy az istenség...” Platón, Timaios 48 d „Sokszor és sokféleképpen...” Platón, Timaios 22c,d

„A mindenség teremtőjét...” Platón, Timaios 28 c, a következőhöz lásd Timaios 32 b f

„Nem restellem elmondani...” Philon, De migratione Abrahami 34, 35

43.  old. „Ha a szeretet megragadja a szellemet...” Philon, Quod a Deo mit-

tantur omnia II, 232 „Aki Istent kerüli...” Philon, Legum allegori- arum III, 29

Hippolytos (Kr.u. III. sz., meghalt valószínűleg 235) görög egyházatya, az első ellenpápa. „Ez a samothrakei misztériumkultusz őrzőinek nagy titka...” Hippolytos, Refutatio omnium haeresium V 8.

44.  old. Szókratész veszi át a szót: lásd a következőhöz Platón, Symposion (A

lakoma) 198 a fi:

48.  old. Sallustius (Kr.u. IV sz.) görög filozófus, újplatonikus, nem tévesz

tendő össze Sallustiussal (Kr.e. 86-34 körül), az ismert római történésszel.

„Az egész világot...” Sallustius, De Diis et mundo Plotinos (Kr.u. 204-270 körül) görög filozófus, az újplatonizmus szisztematikus megalapítója és fő képviselője. „Az egyiptomi bölcs...” Plotinos, V Euneade 8, 6 a Boreas-mitosz: Platón, Phaidros 229 b

49.  old. „Ilyen magyarázatok...”Platón, Phaidros 229 d-230 a A lelket fogat

nak ábrázolja... Platón, Phaidros 246 a ff

50.  old. egy Buddhának tulajdonított példázat: ez ideig nem található

51.  old. „Maguk ugyanazok maradnak... „Empedokles B 26. töredék „íme

világos bizonyítéka...”Empedokles B 20 töredék hasonló csak hasonlóval...: Empedokles, B 109. töredék

52.  old. „Ha nem volna a szem napszerű...” Ebben a formában Goethe

Természettudományos írásaiban: a Fénytan vázlata, Első didaktikai rész bevezetése- Kissé megváltoztatott alakban a szelíd Xéniák közt is megtalálható.

52. old. Aphrodité a szeretet... Ők kötik és oldják... v.ö. Empedokles, B 86/87 és B 17 és 35. töredék

56.  old. Homeros (Kr.e. VIII. sz.) görög epikus, az „Ilias” és „Odysseia”

költője

57.  old. „Zengjed el ó múzsám...” Homeros, Odysseia I. 1-5 sor; az 5. sor:

„Hogy megmentse lelkét és híveit hazaföldre segítse”

61. old. „Ha testedtől megszabadulva...” lásd a 34. oldal jegyzetét Richard Lepsius (1810-1884) a szisztematikus egyiptológia fő megteremtője, Berlin, „a legnagyobb összefüggő irodalmi mű...” R. Lepsius, Das Totenbuch dér altén Aegypter, Lipcse 1848, előszó 17. old. A különböző részek gyűjteményét adja: Das Totenbuch dér Agypter, Gregorie Kolpaktchy fordítása és magyarázatai, München 1955. „Ozirisz megtisztult...” és „én vagyok Ozirisz...” Egyiptomi halottak könyve, 125. fejezet, NU papirusz

64. old. Rudolf Seydel (1835-1892) lipcsei filozófus és teológus. „Buddha und Christus” Breslau 1884. Buddha életének itt idézett mozzanatai a 8-14. oldalon találhatóak.

67.  old. „Az kezdettől fogva vala...” János levelei 1,1 és 3

Aurelius Augustinus (Kr.u. 354-430) (Szent Ágoston) a legnagyobb szent egyházatya, Ambrosius tanítványa. „Nem hinnék az evangéliumban...” Szent Ágoston, Contra epistulam Manichaei quam vo- cant fundamenti, 6

68.  old. „Ma született Krisztus...” karácsonyi antifóna, lásd: Breviárium

Romanum, a karácsonyi rész vége előtt, In nativitate Domini. Cím: Ad Magnificat Antiphona: Hodie Christus natus est, hodie Salvator apparuit, Hodie in Terra canunt Angeli, leatantur Archangeli, Hodie exultant iusti, dicentes: Glória in excelsis Deo, alleluia.

69.  old. Adolf von Harnack (1851-1930) evangélikus teológus Berlinben

„kényelmesen elfér egy negyedíven...” Harnack, Das Wesen des Christentums, 16 előadás Berlin 1900; 4. kiadás Lipcse 1801, 13. old, Ottó Schmiedel, Die Hauptprobleme dér Leben Jesu Forschung,

Tűbingen és Lipcse 1902 „a megegyezés, az inspiráció és a teljesség mértékével...” Harnack, más helyen 15. oldal

71.  old. Platónt az attikai Mózesnek nevezték lásd 0. Willmann, Geschichte

des Idealismus I, 589. old.

72.  old. „Ó rabbi, mit tettél?...,, Sohar II, 110 b - lásd még a 109. oldal

jegyzetét is. És négy rabbiról... Talmud, Hagigah, II. fejezet, 14 b „Boldogok, akik hisznek... „ János ev. 20, 29 „Az ember fia jött...” Lukács ev. 19,10 íme itt van...” Lukács ev. 17, 20 és 21 n

75. old. Lázár feltámasztásának csodája: e fejezethez lásd a János ev. 11-t Ernest Renan (1823-1892), francia vallástörténész és filozófiai író. „La vie de Jesus”, Párizs 1863. (Az ebből vett idézetek Hans Helling fordításából származnak a német kiadásban)

78. old. az emberi testet a lélek sírjának... v.ö. Platón, Gorgias 493 a; Kratylos 400 c; Phaidon 62 b

Friedrich Willhelm Joseph Schelling (17751854) Fichtevel és Hegellel együtt a német idealizmus fő képviselője.

„A beavatott a beavatással...” Schelling, Über die Gottheiten von Samothrake; 1815. október 12-én előadott értekezés, Stuttgart és Tűbingen (Cotta) 1815, 40. old.

Aidesius (Kr.u. IV. sz.) újplatonikus filozófus, Jamblichos iskolájából.

Ha egykor részt veszel...” A hagyomány szerint Aidesius e szavakat Julianus Apostatához intézte; lásd Joseph Bidez, Julián dér Abtrünnige, Hermann Rinn fordításában, München 1940, 80. old. (Bidez ezt a jelenetet az Eunapü vitae sophistiarum-ból idézi)

80.  old. Jacob Burckhardt (1818-1897), művészet- és kultúrtörténész

Baselben a misztériumokról azt mondja... J. Burckhardt: Die Zeit Constantins des Grossen, összesített kiadása, Basel 1929, 163. old.

81.  old. Aischylost, ha elárulta volna... lásd a könyv 12. oldalát

86. old. Philon misztikus bölcsessége „pecsétnek” nevezi... Philon, De spe- cialibus legeibus I, 47

93.  old. Alexandriai Philon (lásd a 27. oldal jegyzetét), De vita contemplati-

va (A szemlélődő életről), az írás az Egyiptomban élő therapeuták életéről szól.

„A közösség tagjainak lakása...” Philon, De vita contemplativa 24 f „Birtokukban vannak...” ugyanitt, 29

94.  old „A szent írások magyarázata... „ ugyanitt, 78

95.  old. Sohar könyve (Ragyogás): A Kabbala fő műve a Genezishez írt

kommentár alakjában.

„Semmi sem megy veszendőbe a világban...” Sohar könyve II, 110 b. A hallgatók válasza: „Ó rabbi, mit tettél?...” - lásd e könyv 84. old.

96.  old. Alexandriai Kelemen (Kr.u. 150-217 körül) filozófus, az alexandri

ai hittanító iskola egyházi tanítója.

„Isten nem tagadta meg tőlünk...” Alexandriai Kelemen, Stromata,

I.  könyv, 1-13,1 és 13, 5

97.  old. Dionysios Aeropagita az athéni aeropag tagja, akit Pál keresztény

hitre térített (Apostolok cselekedetei 17, 34), 500 körül keresztény-ujplatonikus írások jelentek meg Szíriában az ő neve alatt: „A mennyei hierarchiáról” és „Az egyházi hierarchiáról”. Rudolf Steiner, Die Mystik im Aufgange des neuzeitlichen Geisteslebens (1901). Összkiadás Dornach 1960, 7. bibi. sz.

101.  old. „Mi azért látjuk a teremtett dolgokat...”Szent Ágoston, Con-

fessiones XIII, 38 (nem szószerint) „Az atya útjain jár...” Philon, De confusione linguarum 63 - lásd e könyv 47. oldalát. „Kezdetben teremté az Isten...” Mózes 1,1 „az Ős-fény, aki megszámlálhatatlan sugarakat...” Philon, De Cherubim et flammeo gladio I, 97

102.  old.,,. Amikor pedig az Atya...” Platón, Timaios 37 c, d „És látá Isten...”

Mózes 1,1, 31

„Gyakran, amikor...” Plotinos, 4. Enneade 8, 1 Mi lehet az oka annak...” Plotinos, 5. Enneade 1, i

„Testi élete és annak minden hullámzása...” Plotinos 5. Enneade 1, 2 „Ami kezdettől fogva vala...” János I. levele „Isten a kozmosz lelkét kereszt alakban...” lásd e könyv 46. old.

Origenes (Kr.u. 185-253/54 körül) egyházi tanító, Kelemen tanítványa és utódja az alexandriai hittanító iskolában; tanítása az utána következő egyházi tanítók közt heves vitákat váltott ki. Nazianzi Gergely (Kr.u. 330-390) kappadókiai egyházi tanító és szónok, egy ideig konstantinápolyi patriárka. Hieronymus (Kr.u. 347-420) körül, egyházitanító, apátként Betlehemben élt; ő alkotta az első latin bibliafordítást Vulgata). „Tévedésemnek, amelyet nem tudtam... „Szent Ágoston, Confessiones Y 10,19 „Megkérdeztem a földet...” Szent Ágoston, Confessiones X, 6, 9 „Abban kételkedhetünk, hogy az életerő... „ Szent Ágoston, De Trinitate X, 14 „Vagyunk, megismerjük: létünket...” Szent Ágoston, De civitate Dei XI, 26

Aurelius Ambrosius (339-397) Szent Ambrus egyházatya és milánói püspök, „a misztikus fátyol fellebbentésével... „ Szent Ágoston, Confessiones VI, 4, 6 „törvénye hinni azt... „ Szent Ágoston, Confessiones VI, 5, 7 „Ki lehetne annyira elvakult...” Szent Ágoston, Contra Faustum XXXIII, 6 „Amit ma keresztény...” Szent Ágoston, Retractationes 1,13, 3

„Megnyugvást találhatnátok...” Szent Ágoston, még nem azonosított.

„Micsoda boldogság... „ Szent Ágoston, De cuatitate animae I, 23, 76

„Geheimwissenschaft” című munkámban

Rudolf Steiner, Die Geheimwissenschaft im Umriss (1910) 28. kiadás. Összkiadás Dornach 1968, 13 bibi. sz. (zsebkönyvkiadás tb601 sz.)

  Hiba és javítás beküldése... Megjelölés olvasottként