Ennek az írásnak a szerző „A kereszténység, mint misztikus tény” címet adta, amikor nyolc évvel ezelőtt összefoglalta benne az 1902. évi előadásainak tartalmát. Ezzel a címmel a könyv speciális jellegére kívánt utalni. Nemcsak a kereszténység misztikus tartalmának történelmi leírását kísérelte meg benne, hanem a kereszténységnek a misztikus szemléletből való létrejöttét kívánta leírni. Úgy gondolta, hogy e keletkezés során olyan szellemi tények hatottak, amelyek csak ilyen szemlélettel vehetők észre. Csak a könyv tartalma bizonyíthatja, hogy a szerző nem a szigorú tudományos fejtegetést mellőző bizonytalan érzelmi megismerés beállítottságát nevezi „misztikus”-nak. Hiszen jelenleg a „misztikát” széles körben így értelmezik és ezért sokan az ember lelki életének olyan területét látják benne, aminek az „igazi tudományhoz'* semmi köze sincs. E könyv értelmében a „misztika” szót olyan szellemi tény leírására használjuk, amelynek lényegét csak akkor ismerhetjük meg, ha megismerésünket a szellemi élet forrásaiból merítjük. Aki az ilyen forrásból merítő megismerést elutasítja, az nem tudja megközelíteni e könyv tartalmát. A kereszténység tartalmát, mint misztikát itt a misztikának megfelelően írjuk le. Ehhez csak az tud kapcsolódni, aki a misztikát úgy értelmezi, hogy benne ugyanolyan világosság uralkodhat, mint a természettudományos összefüggések helyes leírásában. Mert nemcsak az írás tartalma fontos, hanem mindenekelőtt az, hogy milyen megismerési módszer alapján fejtünk ki valamit.

Korunkban sokan igen heves ellenszenvet éreznek az ilyen megismerési módokkal szemben. Úgy látják, hogy ellentmondanak az igazi tudományosságnak. Nem csak azok vélekednek így, akik saját világszemléletüket igazi „természettudományos megismerés” alapján érvényesítik, hanem azok is, akik a kereszténység hitvallóiként ennek lényegével akarnak foglalkozni. E munka szerzője belátja, hogy korunk természettudományos vívmányai az igazi misztikához való felemelkedést igénylik. Ez a felfogás megmutathatja, hogy a megismerés másfajta szemlélete ellentétben áll e természettudományos vívmányok eredményeivel. A természettudomány tényeit nem lehet olyan megismerési módokkal megragadni, amelyekre azok szeretnének szorítkozni, akik úgy vélik, hogy a természettudomány szilárd talaján állnak.

Ezt a könyvet csak az fogadja el, aki elismeri, hogy korunk csodálatraméltó természetismeretének igazi értékelése összeegyeztethető a valódi misztikával.

Amit e könyv „misztikus megismerésnek” nevez, az megmutatja, hogy a kereszténység forrása a kereszténység előtti kor misztériumaiban teremtette meg előfeltételeit. E „kereszténység előtti misztikában” rátalálunk arra a termőtalajra, ahol a kereszténységet önálló mivoltában érthetjük meg, bár a kereszténység előtti misztikából történő kialakulását követjük. E szempont mellőzésével könnyen félreismerhetjük ezt az önállóságot, azt gondolva, hogy a kereszténységben csak az fejlődött tovább, ami a kereszténység előtti misztikában még megvolt. Korunk számos nézete esik ebbe a hibába, a kereszténység tartalmát a kereszténység előtti szemléletekkel hasonlítják össze, és úgy vélik, hogy a kereszténység csak ezek továbbfejlődése. Könyvünk rá akar mutatni arra, hogy a kereszténység úgy feltételezi az őt megelőző misztikát, mint a növényi csíra a termőtalajt. A kereszténység lényegének sajátosságát keletkezésének megismerésével hangsúlyozni kívánja, nem pedig elmosni.

A szerző mélységes megelégedéssel említheti, hogy a „kereszténység lényegének” ilyen leírásával egyetértésre talált valakinél, aki korunk kultúráját a legmélyebb értelemben gazdagította az emberiség szellemi életéről szóló jelentős írásaival. Edouard Schuré, a „Grands Initiés”* szerzője, olyan mértékben egyetértett e könyv szempontjaival, hogy maga fordította le francia nyelvre („Le mystére chrétien et les mystéres antiques”). Mellékesen jegyezzük meg, csak annak jeléül, hogy korunkban vágyakoznak a kereszténység lényegének e könyv értelmében való megértésére, hogy az első kiadást a francián kívül más európai nyelvekre is lefordították.

A második kiadás előkészítésénél a szerző nem érezte indokoltnak, hogy az első kiadáson lényegesen változtasson. Viszont bővítette a nyolc év előtti leírást és megkísérelt egyes dolgokat pontosabban és részletesebben megfogalmazni, mint akkor történhetett. Számos elfoglaltsága miatt sajnos hosszú időnek kellett eltelnie az első kiadás kifogyása és a második megjelenése közt.

Rudolf Steiner

* Marié Steiner német fordításában: „Die grossen Eingeweihten” - „A nagy beavatottak” ( 12. teljes kiadás München, 1956.)