"A Waldorf-iskola ne iskola legyen, hanem előkészítő, mert minden iskola feladata az kell legyen, hogy az embert előkészítse az élet nagy iskolájára. Az iskolában tulajdonképpen nem azért tanulunk, hogy ismereteket szerezzünk, hanem azért, hogy mindig tanulhassunk az életről."
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció
<< Vissza



A mezőgazdálkodás gyarapodásának szellemtudományos alapjai (16)

Megbeszélés

[A takarmányozás lényegéről]

Koberwitz, 1924. június 16.

Kérdés: A trágyalének ugyanolyan én-szervező ereje van, mint a szilárd trágyának?

Dr. Steiner: A kérdésre válaszolva lényegében az mondható, hogy a trágyát és a trágyalevet, húgylevet együttesen kell használni, és úgy, hogy a talaj organizációs erejével megfelelően együtt tudjon működni. Az a bizonyos összefüggés az „én”-nel - a trágyára érvényes, a trágyalére általában nem áll. Mert minden én, még ha csak adottságként van is meg, mint a trágyában, valamilyen asztralitással összefüggésben kell hasson. A trágyának, a szilárd ürüléknek nincsen asztralitása, ha a húgylé nem keveredik bele. A húgy támogatja az asztralitást, nagyobb az asztralitása, a lelki ereje. Az ürülék, a szilárd trágya inkább az agynak felel meg, a húgy inkább az agy váladékának, mert a húgy asztrális erőt hordoz, annak felel meg, ami az agyban folyékony, ami inkább agyvíz.

Kaphatnánk itt adatokat az égetéssel készülő preparátumok csillagkonstellációjáról?

Dr. Vrede: Pontos adatokat még nem mondhatunk, még számításokat kell végeznünk. A rovarhamvasztás ideje általában február elejétől egészen augusztusig van, a pocokirtásra ebben az évben (1924-ben) november második fele, december első fele lesz jő - az időszak évről évre eltolódik.

Dr. Steiner: Egy antropozófiai kalendárium elveit már megalapoztuk, most még részletesebben is el kell készíteni; aztán majd egész pontosan lehet igazodni hozzá. (Ma Maria Thun adja ki a naptárt évente. - A ford. megj.)

Ha teleholdról, újholdról van szó, csak az a nap számít éppen, mikor tele- vagy újhold van, vagy a röviddel előtte és utána levő idő is?

Attól a perctől számítjuk, mikor ez a kép (ábra) megjelenik, mikor a Hold keskeny sarlóként mutatkozik és aztán eltűnik. Körülbelül minden 12-14 naponként.

El lehet-e tartani a rovarokat a hamvasztásig, ha nem lehet éppen a konstelláció idején összefogni őket?

Még pontosabban meg kell állapítanunk, hogy mikor kell a preparátumokat elkészíteni. Az egyes rovaralakokat el lehet tenni.

A gyom-magvakat nyáron kell elégetni, vagy bármely tetszőleges időben?

Ne sokkal később, mint amikor gyűjtöttük.

Mi a helyzet a rovarfűszer kiszórásával, ha az olyan rovartól származik, amelyik egyáltalán nem érintkezik a talajjal?

Akkor is a földre kell szórni. Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy a készítmény fizikailag érintkezzen a rovarral, hanem az adagolásból adódó homeopatikus tulajdonságról. A rovar érzékenysége egészen más jellegű, éppen attól menekül, ami a kiszóráskor, a földbe kerüléskor keletkezik.

Mit tudhatunk a fagy káros hatásáról a mezőgazdaságban, különösen a paradicsom esetében? És milyen kozmikus összefüggésben értendő a fagy?

A paradicsomot melegen kell tartani, hogy szép és nagy legyen: nagyon is szenved a fagytól. Ami általában a fagyot illeti, tisztáznunk kell, mi is fejeződik ki a fagy hatásában. A fagyhatás lényege, hogy a földben tevékeny kozmikus hatást jelentősen felerősíti. Bizonyos hőmérséklet mellett a kozmikus befolyás normális, közepes lesz, ez az, amire a növénynek szüksége van. Ha tartós, mélyreható fagyot kapunk, a túlságos égi erő miatt a növények egyfajta tendenciát mutatnak: a szár igyekszik minden irányban elágazódni. Szárakat képez, vékonyan akar szétterjeszkedni; mivel ezek a képletek olyan vékonyak, hogy a külső fagy adott esetben megragadja, megsemmisíti őket, ilyenkor a fagy jelensége rendkívül káros kell legyen, hiszen az ég egészen bejön a földbe.

A pöcsök (bögöly) égési maradványaival az állat testét kezeljük, vagy csak szórjuk szét a réten és a legelőn?

Igen, ezeket az állati maradványokat ott szórjuk szét a földre, ahol az állat legel. Mindegyiket trágyaadaléknak gondoltam.

Hogyan küzdhetünk legjobban a tarackbúza ellen? Magot fogni róla nagyon nehéz!

Mikor a tarack úgy szaporodik, ahogyan Ön mondotta, hogy nem jut el a maghozásig, akkor végül megszünteti önmagát. Ha nem lehet magot fogni, akkor valójában nincs is mag. Amikor a tarack csak a mélybe hatol és ott továbbsarjadzik, akkor ki is lehet irtani. Különben annyi magot, amennyi kell, mindig lehet találni, mert nagyon kevésre van szükség. Még négylevelű lóherét is lehet találni!

Egyáltalában megengedhető-e a takarmány konzerválása elektromos árammal?

Mit kíván elérni ezzel? - Át kell tekinteni a kérdéssel kapcsolatban, mi is az elektromosság szerepe a természetben! Mégis csak vigasztaló - mondhatnám -, hogy manapság Amerikából, ahol általában jobb a megfigyelőképesség, mint Európában, szóval Amerikában hallatszanak olyan hangok, miszerint a sokféle, sokfelől érkező elektromos sugárzással átszőtt atmoszférában az emberek nem tudnak úgy fejlődni, ez az atmoszféra az emberek teljes fejlődésére hatással van. A lelki élet fog megváltozni, ha olyan messze jut ez a dolog, ahogy tervezik. Nagy a különbség, ha egy tájon gőzgép szolgálja a vasutat, vagy ha az villamosítva van. A gőz hatása tudatosabb az emberben, az elektromosság hatása félelmetesen öntudatlan, az emberek egyáltalában nem tudják, honnan jön, amit átélnek. Kétségtelen, hogy a fejlődés a következő irányt mutatja - ha figyelembe veszem, hogy az elektromosság a föld felett mint sugárzó, a föld alatt mint vezető elektromosság van jelen, mely a híreket viszi egyik helyről a másikra -, a sugárzó elektromosságban zajló életnek az lesz a hatása, hogy az emberek a gyorsan továbbított híreket fel sem tudják majd fogni. Kioltja a felfogóképességet - ez a hatás már ma is észrevehető. Megfigyelhetik, mennyivel nehezebben kapcsol ma az ember, mint évtizedekkel ezelőtt, mikor valami éri. Vigasztalódva látjuk, hogy Amerika felől ezeknek a dolgoknak a belátása terjedni kezd. Igen, ez úgy van, mikor valami először jelenik meg, gyógyszerként hat. Aztán a próféták is kézbe veszik a dolgot. Érdekes, hogy mikor fellép valami, a szellemileg látható dolgokat is az emberire redukálják. Lám, itt egy próféta, vadul hirdeti az elektromosság gyógyhatását, s azelőtt eszébe sem jutott volna ilyesmi. Így jön divatba sok minden. Míg jelen nem volt, nem is lehetett gyógyító elektromosságról beszélni. Most hirtelen gyógyszerré lett, nem annyira mert itt van, inkább mert divatba jött. Az elektromosság néha nem gyógyít jobban, mintha gyógyításként kis tűkkel szurkáljuk a beteget. Nem az elektromosság gyógyít, inkább a sokkhatás működik gyógyítóan. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy az elektromosság kiváltképpen a magasabb organizációra van hatással, az ember és az állat fejrendszerére, ennek megfelelően a növények gyökérzetére. Hatása rendkívül erős. Ha tehát az élelmiszer átsugárzására használjuk fel, az így kezelt táplálék a fogyasztó állat szklerotizálását fogja okozni. Mivel ez a folyamat lassú, eleinte nem is lehet mást észrevenni, csak mintha az állatok korábban múlnának ki, mint kellene. Mindenféle okra fognak majd gondolni, csak éppen az elektromosságra nem. - Az elektromosság tehát olyasmi, aminek élőlényre hatni nem szabad, az életet nem segíti, erre nem is képes. Ha az ember tudja, hogy az elektromosság helye egy szinttel mélyebben van, mint az élet, mint az elevenség, és az élet, minél magasabb rendű, annál inkább arra törekszik, hogy eltaszítsa magától - igen, ez egy taszítás! És ha az élőlény nem tudja megvédeni magát, bármennyire használja is védekezése eszközeit, akkor lassanként ideges és zaklatott lesz, végül elmeszesedik, szklerotizálódik.

Mit mond a szellemtudomány általában a savakkal és savanyítási eljárással történő takarmánytartósításról?

Ha tágabb értelemben vett sószerű anyagot használnak fel ehhez a folyamathoz, akkor nem nagy a különbség, hogy a fogyasztáskor nyújtják-e a sót, vagy takarmányadalékként használják azt. Túl alacsony sótartalmú takarmánynál éppen a savanyítás lesz a helyes; szinte megfelelő helyre hajtja a táplálékot. Mondjuk, egy környéken sok a répa. Láttuk, a répa különösen alkalmas a fejrendszer megfelelő ellátására, ezért kitűnő takarmány növendékmarháknak. Ha viszont egy másik környéken azt látjuk, hogy az állatok túl korán és túl erősen vedlenek, szőrüket elhullajtják, akkor sózni kell a takarmányt, mert látható, hogy az nem rakódik le eléggé a szervezet alkalmas helyein. Nem jut el odáig. A só erőteljes hatására a szervezetben éppen arra a helyre kerül a táplálék, ahol hatnia kell.

A zöldtakarmány és a cukorrépalevél silózásáról, savanyításáról mit mond a szellemtudomány?

Ebben az esetben figyelni kell rá, hol van az optimum, hogy a savanyító szerrel azt túl ne lépjük. Maga a savanyítás általában nem káros, ha nincs benne mértéktelenül sok adalékanyag, mert éppen a sószerű alkotórész marad meg a szervezetben, ahogyan van. Általában a szervezet, az állaté is, az emberé még inkább a felvett anyagokat változatos módon alakítja. Előítélet az a nézet, hogy valami, amit a gyomron keresztül felveszünk, pl. a fehérjét, ugyanabban az alakban lesz továbbra is használható, mint ahogyan elfogyasztottuk. A fehérje teljesen át kell alakuljon holt szubsztanciává, hogy aztán a saját étertest visszaalakítsa a speciális emberi vagy állati fehérjévé. Mindennek meg kell változnia, ami csak bekerül a szervezetbe. Még a közönséges hőre is áll, amit mondok. Tegyük fel, hogy van egy organizmus, és itt van a környezet melege, tegyük fel, így sematikusan rajzolva (lásd az ábrát) itt van egy darab halott fa, bár szerves eredetű, de elhalt; és megint itt a hő a környezetben. Ha ez itt egy organizmus, akkor a hő nem tud egy kis darabon csak úgy behatolni, nem járja át, hanem amint a hő az organizmus hatókörébe jut, meg lesz dolgozva, az organizmus saját, megdolgozott hőjévé alakul - másként nem is szabad történnie. A fadarabba viszont a hő egyszerűen beleárad, s ott belül is ugyanaz marad, mint kívül volt, a föld ásványi világában. Abban a pillanatban, mikor változatlan állapotú hő árad belénk, miként a fadarabba - megfázunk. Ami kívülről a szervezetbe árad, nem szabad, hogy olyan maradjon, amilyen volt, hanem azonnal át kell alakulnia. Legkevésbé a só megy át ezen a változáson, ezért lehet sóval - amit persze az említett módon használunk - takarmányt savanyítani; ha a gazda némileg értelmes, és nem használ túl sokat, a só túl nagy bajt nem okozhat.

Ha egyáltalán szükség van rá a konzerváláshoz, ez maga mutatja, hogy bizonyos fokig helyes az eljárás.

Ajánlatos volna só nélkül savanyítani?

A savanyítás egy túlságosan is előrehaladott folyamat, organikus feletti, s ha adott körülmények között túlzásba visszük, akkor nagyon káros.

A savas hatás tompítására használt iszapolt kréta árt az állatoknak?

Egyes állatok egyáltalán nem viselik el az iszapolt krétát, megbetegszenek tőle. Mások eltűrik, de ebben a pillanatban nem tudom megmondani, melyek azok. Általában nem sok hasznát veszik az állatok, inkább megbetegszenek tőle.

Azt hiszem, hogy tompítja a gyomorsav hatását?

A gyomorsav használhatatlanná válik.

Azt szeretném kérdezni, vajon az érzületnek, amivel az ember a dolgokhoz fog, nincsen-e nagy jelentősége? Nagy különbség, hogy gabonát vetünk, vagy pusztítást szolgáló anyagot szórunk. A beállítottságnak számítania kell! Ha az ember az itt megadott eszközökkel dolgozik a rovarok irtásán, nem lesz ez sokkal nagyobb hatással karmájára, mintha mechanikus eszközökkel távolítaná el azokat?

Bizony, azon múlik minden az érzületnél, hogy az jó-e vagy gonosz. Hogyan érti Ön, hogy „az irtásukon” dolgozik? Vegye figyelembe, hogyan is kell gondolkozni az ilyesmiről. Ha a mai előadást átgondolja, úgy, ahogyan tartottam, pl. azt a részt, ahol figyelmeztettem: az ember tud valamit egy dologról, s azt külsőleg át is látja, az ember látja a lenmagon, a répán, hogy milyen folyamat során fog áthaladni az állaton, és ha ez a folyamat valóban megtörténik és az ember át is éli - ezt nem teheti másképpen, csak egyfajta áhítattal telítve. El fog jutni odáig, hogy az ember szolgálatában, az univerzum szolgálatában cselekszik. Csak arról lehetne szó, ha érzülete révén kárt okozna valaki, hogy direkt gonosz szándékból cselekszik. Ebben az esetben szándéka egyenesen gonosz kell legyen. Igazában nem tudom elképzelni, hogy az eljárás az általánosan fejlődő moralitás mellett rossz hatású lenne. Vagy Ön úgy gondolja, hogy ha utána futok és megölöm az állatokat, az kevésbé jelent rosszat?

Arra gondoltam, hogy a pusztítás módja, mármint az, hogy mechanikus eszközökkel vagy kozmikus hatás felhasználásával történik - különbséget jelent-e?

Igen, látja kérem, itt bonyolult dolgokat kell figyelembe venni, s a megértés megint csak attól függ, hogy nagyobb összefüggésekben nézzük-e őket. Tegyük fel, hogy Ön kifog egy halat a tengerből, és megöli. Akkor Ön ölt, lezajlott egy történés egy bizonyos szinten. De tegyük fel, hogy egy edényt merített tele a tengervízzel valamilyen célból, és ha sok ikra van benne, mindjárt egész sereg hal pusztul el. Mégis egészen mást cselekedett, mint a hal megölésekor, valami egészen mást. A folyamat ugyanis egészen más szinten zajlott le. Ha a természetben valami odáig jut, hogy már kész hal lett belőle, akkor már megjárt egy utat. Mikor ezt visszafejlesztjük, valami rendetlenség támad. Ha azonban feltartom a folyamatot, mielőtt befejeződött volna, mielőtt a kész organizmus zsákutcájában partot ért volna, ugyebár nem tettem ugyanazt, mintha a kész szervezettel bántam volna el. Így a feltett kérdést korlátoznom kell: milyen helytelenséget követek el, mikor a „fűszert” készítem? Mert amit azzal majd elpusztítok, az nem jön számításba, más sávba tartozik. Most már csak arról van szó, mi kell nekem a „fűszer” elkészítéséhez. Legtöbb esetben sokkal kevesebb állatot kell megsemmisítenem, mintha össze kellene fogdosnom a fajok példányait, s aztán megölnöm. Azt hiszem, ha majd gyakorlatiasan és nem absztrakt módon gondolja át a kérdést, nem fogja olyan szörnyűnek találni.

Használhatunk-e emberi fekáliát, s hogyan kell azt kezelni fel- használás előtt?

Természetes, hogy a lehető legkevesebbet! A trágyázás értelmében vett hatása nagyon kicsi, és sokkal károsabb, mint amilyen káros más trágya lehet. Ha alkalmazni akarjuk, éppen elegendő annyi, ami a normális gazdálkodás mellett a trágyába belekerül. Van mértéke annak, ami még nem árt. Tudjuk, hány ember él a gazdaságban, s ha az emberektől származó trágya is belekerül az állati és egyéb hulladék közé - ez az a maximum, ami még nem árt. Leghelytelenebb a nagyvárosok emberi trágyáját felhasználni, mert a nagyvárosok rengeteg fekáliája egy szörnyen nagy gazdaságnak is elég lenne. Gondolják csak el, hogyan is lehetne ilyen őrült gondolat csapdájába esni, hogy a nagyváros mellett fekvő kicsi gazdaságnak adnák el pl. egész Berlin fekáliáját. Az ott termő növényeket csak meg kellene kóstolni, hogy az eredményt megtapasztaljuk. Spárgával vagy mással, ami némileg tisztességes marad, próbálják meg, s látni fogják, mi a helyzet. Képzeljék csak el, milyen különlegesen káros, ha ezt a trágyát az állatok takarmánya alá adják: sok minden meg fog állni az adott fokon. Mikor a takarmány átmegy a szervezeten, azon a fokon marad sok minden, amit az elfogyasztott spárga az emberi szervezeten áthaladva elért. A legkirívóbb tudatlanság hajthatja csak végre ezen a téren ezt a lehetetlen dolgot.

Hogyan lehet védekezni a sertésorbánc ellen?

Ez már állatorvosi kérdés; az esetet nem kellett magam elé idéznem, mert még senki sem kérte a tanácsomat, de azt hiszem, hogy bizonyos adag antimon triszulfiddal (Antimonblende) bedörzsölve kezelhető. Ez valódi betegség, a gyógyászat körébe tartozik.

Lehet-e repcsényretket is ezzel a porral irtani - az ugyanis hibrid növény?

A por, amiről beszéltem, csak azokra a növényekre van hatással, melyekből készült. Ha ez a növény valóban fajkereszteződésből ered, a szer nem fog hatni rá. A szimbiontákat sem befolyásolja.

Mit lehet a zöldtrágyázásról mondani?

Megvan a maga jó oldala, főleg gyümölcsféléknél. Általánosan nem lehet végrehajtani, de bizonyos esetekben hasznosítható. Ott lesz jó, ahol erőteljes hatást akarunk gyakorolni a hajtásfejlődésre. Ha ez a cél, adhatunk egy kevés zöldtrágyát pótlásul.

  Hiba és javítás beküldése... Megjelölés olvasottként