"A valóság nem olyasmi, amiről az embernek véleménye lehet. A valóságot vagy ismeri az ember, vagy nem. ...ahogy nem lehet vitatkozni azon, hogy mennyi a háromszög szögeinek összege, úgy nem lehet vitatkozni a magasabb igazságokról sem."
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció
<< Vissza



A mezőgazdálkodás gyarapodásának szellemtudományos alapjai (10)

Megbeszélés

[A trágyakezelés általában - A trágyaoltó preparátumokra vonatkozó kérdések - Tápanyagfelvétel a légkörből]

Koberwitz, 1924. június 13.

Kérdés: A szarvashólyag esetében hímnemű állatról van szó? A nemes szarvas bikájáról?

Dr Steiner: Igen, a hímnemű szarvasra gondoltam.

Ott, ahol sok eső esik, helyes-e, ha a trágyagödröt betakarjuk?

A trágya a szokásos mennyiségű esőt tulajdonképpen elviseli. Ha semmi esőt nem kap, az nem tesz jót, de viszont az is ártalmas, ha az esővíz egészen kilúgozza. Az ilyen dolgokat nem lehet úgy általánosságban eldönteni. Általában a trágyának jót tesz az esővíz.

Nem kellene a trágyalé megőrzése végett mégis takarni a trágyatelepeket?

A trágyának az esővízre bizonyos értelemben szüksége van. Az kérdéses, vajon nem lenne-e helyes egy tőzegréteg takarással elzárni a trágyát az eső elől. Hogy fedéllel védjük, annak semmi értelme sincs. Ettől biztosan csak rosszabb lesz.

Az itt megadott trágyázási mód serkenti a növények növekedését, így egyaránt javára válik a termesztett, nemes és a gyomnövényeknek. Vagy a gyomok irtására különleges módokat kell alkalmaznunk?

Ez a kérdés jogos, majd a következő napokban beszélni akarok az úgynevezett gyomirtásról. Amit egyelőre mondtam, az általánosan kedvez a növények növekedésének, nem pusztítjuk vele a gyomokat sem. Ellenben sokkal ellenállóbb lesz a növény a parazita kártevőkkel szemben. A dolog azonban úgy áll, hogy ezek ellen a paraziták ellen van szer; a gyomok elleni küzdelem azonban nem függ össze az eddig elmondottakkal. Az általános növényzetnek a gyomnövény is része. Valamit külön kiemelnünk nem jó, mert a dolgok nagyon is összefüggenek.

Mit tartsunk a Krantz kapitány féle eljárásról, mikor a trágyát lazán rétegezik, s az magától felmelegedve szintén szagtalanná válik a fejlődő saját hőtől?

Szándékosan nem beszéltem a ma már racionálisan alkalmazott módszerekről. Mindezeknek a dolgoknak a szellemtudomány késztetéséből fakadó javítását akartam bemutatni. Az Ön által említett módszernek bizonyára sok előnye van. Azt hiszem, az eljárás új, nem régi, és feltehetően olyasféle, mely először kápráztató sikert hoz, de idővel nem bizonyul olyan praktikusnak, mint feltételezték. Eleinte a termőföld még őrzi a maga tradícióit, s ilyenkor valamennyire bármivel felfrissíthető. Ha aztán tovább alkalmazzák az új eljárást, úgy járnak, mint a gyógyszerekkel, mikor azok először jutnak egy szervezetbe. Elsőre a leghihetetlenebb gyógyszer is hat, aztán a gyógyító hatás megszűnik. Ezeknél a dolgoknál mindig csak hosszabb idő után jön rá az ember, hogy mégsem úgy működnek, ahogyan eredetileg gondolta. Az említett trágyakezelésnél a saját hő képződése lehet jelentős, és az a tevékenység, ami létre kell hozza a saját hőt-. Ez rendkívül hasznára van a trágyának, ebből csak kedvező hatás származhat. Kár is keletkezhet azonban, mert a trágya lazán van rakva; és azt sem tudom, szó szerint szagtalanná válik-e a trágya. Igen, ha szagtalannak bizonyul, ez annak a jele, hogy a dolog jó és kedvező. Még nem sok éve próbálkoznak ezzel az eljárással, még sok mindent nem próbáltak ki.

Nem lenne jobb a trágyatelepet a föld felszínén megrakni, mint lesüllyesztve?

Elvben az a helyes, ha minél magasabb helyre rakjuk a dombot, de arról is gondoskodni kell, hogy maga az istállótrágya ne tornyosodjon túl magasra, nehogy elveszítse kapcsolatát a föld alatti erőkkel. Nem rakhatjuk egy magas dombra, de a föld felszínére igen, s ez lesz a kedvező magasság.

Sokat szenved a szőlő - ott is használható ugyanilyen komposzt?

Igen, néhány változtatással alkalmazható. Ha beszélni fogok a gyümölcs- és szőlőtermesztésről, ott majd szó lesz ezekről a változtatásokról. De amit mondtam, az minden fajta trágya javítására jó. Ma éppen általánosságban beszéltem a trágya javításáról. Hogy hogyan kell specializálni rét, legelő, gabona, gyümölcs vagy szőlő esetében, ezzel még foglalkozni akarunk.

Helyes, ha a trágyatelep helye aszfaltozva van?

Amit a talaj egész szerkezetéről és a trágyával való összefüggéséről tudni lehet: nagy hiba, ha a telep aszfaltozva van. Ha mégis úgy lenne, akkor a telep szélén körben ki kell hagyni egy sávot, ahol a trágya és a talaj összeérhet, összedolgozódhat. De miért kellene rontani a trágyát azzal, hogy elválasztjuk a földtől?

Számít-e az, hogy a trágyatelep alatti föld homok vagy agyag?

Tény, hogy a különböző talajféleségek másként hatnak. Ez a talajféleségek sajátosságaiból adódik. Ha a halom alatt a talaj homokos, akkor - a homok vízelvonása miatt, hiszen a homoktalaj vízáteresztő - a homokot még a trágyaszarvas felrakása előtt agyaggal kell keverni. Ha kifejezetten agyagos a talaj, akkor tulajdonképpen lazítani kell, vagyis homokkal keverni. A közepes hatás elérése kedvéért egy réteg agyagot és egy réteg homokot szoktak lerakni. Így mindkét hatás jelen van: a földi világ konzisztenciája és a víz hatékonysága. Enélkül a víz elszivárog. A két talajféleség keveréke különösen jő hatású. Ezért úgy jő, hogy ha egyáltalán elkerülhető, akkor ne válasszunk a trágyatelep helyéül lösztalajt. A lösz és a hozzá hasonlók hatása nem közömbös. Akkor már jobb mesterséges alapzatot adni a telepnek.

Ami az itt megadott növények, a kamilla, a cickafarkfű, a csalán termesztését illeti: ha a környéken nem terem, ültessük be, vagy vessük el a magját? A legelőgazdaságban az az álláspontunk, hogy a cickafarkfű, amellett a pitypang is, veszélyes a szarvasmarhára. A legeltetési társulásban megpróbáltuk eltüntetni a gyepből ezeket a növényeket a bogánccsal együtt. Most telepítsük vissza őket? Ha nem is a rétre és a legelőre, de a mezsgyére?

De milyen módon lenne ez káros a takarmányban, az állati táplálkozásban?

Gróf Keyserlingk: Azt mondják, a cickafarkfűben mérgező anyagok vannak. De azt is, hogy a pitypang jó hatású a szarvasmarha takarmányában.

Dr. Steiner: Erre figyelni kell. Szabad mezőn az állat nem legeli le ezeket a növényeket.

Lerchenfeld gróf: Nálunk fordítva van: a pitypangot kimondott tejelő takarmánynak tartják.

Dr. Steiner: Ezeknél a dolgoknál néha csak előítéletekről van szó. Nem tudjuk, ki van-e próbálva. Lehetséges, de próbálni kell, hogy a szénában nem káros-e. Azt hiszem, ha ártana, az állat a szénát is otthagyná. Az állat semmit sem eszik meg, ami neki árt.

A cickavirágot erőteljes meszezéssel nem lehet vajon eltávolítani, hiszen nedves és savas talajt kíván?

Ha vadon gyűjtik a cickafarkfüvet, mikor erről a különleges homeopatizálásról van szó, valóban egészen csekély mennyiség kell belőle, szétosztva egy nagy birtok egész területére. Ami itt női a kertben, az elég lenne egy egész nagy gazdaságnak.

Láttam a legelőn, hogy az egészen fiatal pitypangot, még mielőtt virágzik, a marha szívesen legeli; később ellenben, mikor már virágozni kezd, már nem harapja le.

Itt meg kell gondolnunk a következő általános szabályt: az állatnak rendkívül jó a táplálkozási ösztöne. De meg kell gondolni azt is, hogy ha serkenteni akarunk valamit, ami egy folyamaton alapul, erre szinte mindig olyasmit kell használnunk, amit egyedi esetben nem alkalmaznánk. Például senki sem enne naponta élesztőt, ami a kenyérsütéshez való, de a kenyér sütésekor éppen azt használjuk. Ha úgy áll a dolog, hogy bizonyos körülmények között és nagy adagban alkalmazva valami mérgező, lehet más viszonyok között jótékony hatású. A gyógyszerek is mérgezőek, általában. Az eljárás a döntő, nem az anyag - erről van szó. Ezért azt hiszem, el lehet feledni a pitypang mérgező volta miatt való aggályoskodást. Oly sok különös vélemény forog közszájon; mégis csak furcsa, hogy gróf Keyserlingk a pitypang ártalmáról, gróf Lerchenfeld pedig ugyanannak a tejfokozó hatásáról beszél. Egymáshoz ennyire közel eső tájakon a hatás nem lehet ilyen különböző. A két vélemény közül valamelyik helytelen kell legyen.

Talán az altalaj a különböző? Én állatorvosi szempontokra támaszkodtam. Külön be kell hát telepíteni ezt a két növényt, a pitypangot és a cickafarkfüvet a rétekre és legelőkre?

Egészen kis terület is elegendő.

Miután kiszedtük a preparátumokat a földből, számít-e, hogy mennyi ideig van együtt a trágyával?

Ha már belekevertük a trágyába, akkor már nincsen jelentősége annak, hogy meddig van benne. Mindenesetre azelőtt kell beletenni, mielőtt az istállótrágyát szétterítik a földeken.

Amikor a preparátumokat összekészítettük, együtt vagy külön kell őket a földbe letenni?

Ennek van bizonyos jelentősége, mert jó, hogy a kölcsönhatás ideje alatt nem zavarja egyik a másikat - egymástól legalább egy kis távolságra kell beásni őket. Ha nekem kellene ezt elvégeznem egy kis gazdaságban, az egymástól legtávolabb eső pontokat keresném meg a terület szélén, s ott ásnám le őket, hogy egymást ne zavarják. Egy nagy birtokon olyan távolságot választhatunk, amilyen jól esik.

Nőhet-e növény a beásott preparátumok felett?

A talaj azt tesz, amit akar; sőt ilyen esetben egészen jó lesz, ha növényzet van a preparátumok felett, akár kultúrnövénnyel is be lehet nőve a talajfelület.

Hogyan bánjunk a preparátumokkal a trágyahalomban?

Ajánlanám, hogy a következőket tegyék vele: negyed méternyi vagy még mélyebb lyukba szúrják le a preparátumokat, a trágya jól zárja körül őket. Méternyi mélyre nem kell, de legyenek jól körülvéve trágyával. Mert így (lásd a rajzot) ha a preparátumnak egészen kis részecskéje van itt benne a halomban, mivel a dolog sugárzáson alapul, a sugarak szétterjednek; ha megközelítik a felszínt, az nem jó; a felszínen megtörik a sugárzás, meghatározott görbét ír le. Ha a trágya körülzárja, a halomból nem fut ki. Fél méter mélység elegendő. Ha túl közel van a felszínhez, erőkisugárzásának nagy része elvész.

Elegendő néhány lyukat készíteni, vagy jobb ha lehetőségig szétterítjük a preparátumot?

Jobb, ha a lyukak el vannak osztva, és nem egymás mellett fekszenek, különben a sugárzások zavarhatják egymást.

Minden preparátumot egyszerre tegyünk be a trágyadombba?

Ha beletesszük, rakhatjuk egyiket a másik után. Egymást nem befolyásolják, csak a trágyát mint olyat.

Rakhatjuk őket egy lyukba?

Elméletileg feltehető, hogy nem fogják zavarni egymást, ha minden preparátum egy lyukba van fektetve, de ezt így előzetesen nem állíthatom. Egymás szomszédságában igen, de együtt, egy lyukba rakva mégiscsak előfordulhat, hogy zavarják egymást.

Melyik tölgyről van szó?

A Quercus roburról.

A kérget élő fáról kell venni, vagy jó a kidöntött fáé is?

Ebben az esetben lehetőleg élő fáról, ahol a tölgygyanta hatékonyságát még feltételezhetjük.

Az egész kérget vegyük?

Tulajdonképpen csak a felszínét, a legkülső réteget, ami szétesik, mikor levesszük.

A szarvakat feltétlenül csak a művelt réteg mélységéig lehet letennünk, vagy mélyebbre is beáshatjuk?

Jobb, ha a művelt rétegben vannak. Feltételezhető, hogy a művelt réteg alatt, az altalajban csak nem adódik olyan termékeny anyag. Mérlegelni kellene, hogy egy mély rétegű kultúrtalaj mennyivel lenne kedvezőbb. Legjobb lenne kikeresni azt a helyet, ahol a kultúrréteg a legmélyebb. A művelt réteg alatt nem találunk hasznos hatást.

Fenn, a művelt rétegben azonban mindig ki lesznek téve a fagynak. Nem fog ez ártani?

Éppen akkor lesznek kitéve a fagynak, mikor a Föld is, éppen a fagy által, leginkább ki van téve a kozmikus hatásoknak.

Hogyan kell felaprítani a kvarcot, a kovát? Mozsárban vagy egy kis darálóban?

Ebben az esetben legjobb, ha először mozsárban vas mozsárütővel verik szét, míg csak lisztfinomságú anyag nem lesz belőle; annyira szét kell dörzsölni, amennyire csak lehet, aztán még egy üveglapon is tovább kell dörzsölni. Egészen finom lisztre van szükség, amit a kvarcnál igen nehéz elérni.

A mezőgazdasági gyakorlat mutatja, hogy előfordulhat egy jól táplált marha esetében is, hogy zsírszubsztanciákat rak fel. Így hát kapcsolatnak kell lennie a táplálék és az atmoszférából felvett táplálék között?

Tessék arra figyelni, amit mondtam. Azt mondtam: a táplálék felvételnél a testben kifejlődő erő a lényeges. Hogy az állat elegendő erőt fejleszt-e ahhoz, hogy képessé váljon anyagokat felvenni az atmoszférából s azokat feldolgozni, ez a helyes táplálékfelvételtől függ. Egy hasonlattal kifejezve: ha szűk kesztyűt kell felhúznunk, ezt nem tehetjük úgy, hogy beletömjük a kezünket, hanem előbb azt ki kell tágítanunk egy tágító-fával. Ahhoz is, hogy az atmoszférából az állat felvehesse, amit a táplálék hatása nem nyújt, előbb formálhatóvá kell tenni az erre szolgáló erőket. Az étel kitágítja a szervezetet, hogy így az atmoszférából is képes legyen táplálkozni. Ha túl sokat vesz fel, még túltápláltság is felléphet. Ennek ára a rövidebb élettartam. Valami létezik maximum és minimum között, középen.

  Hiba és javítás beküldése... Megjelölés olvasottként