Azzal, hogy a teológusokkal együtt részt vettek ezen a tanfolyamon, kifejleszthettük azt, aminek a mai emberiségtudatban a teológusoknál és az orvosoknál harmonikusan egybe kell csengenie. Ha az ember a tudatában teljesen feldolgozza ennek a tanfolyamnak az irányvonalát, kétségtelenül adódik a következmény a tudat számára, kedves barátaim, az a következmény, hogy a papnak és az orvosnak az emberiség gyógyulásáért végzett munkát koordinálnia kell. Semmi esetre sem állhat fenn olyan viszony, hogy az orvos alárendelődik a papnak, és nem teljesen koordinált vele. Ennek a tudatnak egyre jobban ki kell fejlődnie az orvosban. És ez ahhoz tartozik, amit fel kell fognia az új orvosi ezotéria jelöltjeként. Az orvos csak akkor fog tudni úgy viszonyulni a szellemi világhoz, ahogyan kell, ha a pap mellett teljesen egyenértékűnek tudja magát. Ezért számotokra, kedves barátaim, az következik ebből a tanfolyamból, hogy lelkileg ezt a képet lássátok: A pap kezében az áldozati kehely, az orvoséban a Merkúr-bot. És az ezoterikus orvosnak ismét meg kell tanulnia, hogyan érezzen a Merkúr-bot birtokában. Ez olyasmi, amit a papon kívül egyedül neki kell tudnia. Mert csak ennek teljes tudatában keletkezhet az orvos lelkében az a nemes lelkesültség, ami akkor szükséges, ha az orvos igazán praktizáló orvos, gyógyító kíván lenni a világban. Igen, kedves barátaim, csak nektek adatott meg a lehetőség, hogy abba a helyzetbe jussatok, amit az antropozófiai mozgalomból kiindulva - most főleg az általános orvosokhoz szólok - ki kell vívnotok. Ez legyen a tudatotokban. Ennek a tudati szempontnak az alapján kell dolgoznotok, hogy ahhoz kapcsolódva, ami a szekció, az Orvosi szekció részéről csak ösztönzés lehet, azon kell dolgoznotok, ami létrehozza a valódi orvosokat, akik az antropozófia alapján dolgoznak, ahogyan a papság is az antropozófia alapján dogozik. De tudnotok kell, különösen, ha a koordináció viszonyát tekintitek, hogy ma sokkal nehezebb antropozófus orvosnak lenni, mint antropozófus papnak. Elég csak arra gondolnotok, hogy az antropozófus pap anélkül lép ki a világba, hogy valahogy függene valamilyen külső papi hatalmaktól. Az orvosnak, aki praktizálni akar, elismerésre van szüksége, maga mögött kell tudnia a külvilág által elismert tanulmányokat. Tehát kezdettől fogva nincs abban a helyzetben, hogy a papjainkhoz hasonlóan, akik papi közösségben lépnek ki a világba, orvosi közösségben legyen. De ez a közösség mégis lehetséges. Ezt a közösséget azoknak a szívében kell létrehozni, akik őszintén kívánnak csatlakozni a Goetheanum gyógyítási gyakorlatához. Alapjában sokkal bensőségesebbnek kell lennie, mint a papság összetartása. Azokat, akik antropozófiai értelemben kívánnak orvosként működni, egészen határozott tudattal kell összekapcsolnia ennek a működésnek a forrásával itt, a Goetheanumban. Itt, a Goetheanumban az orvosi működés ilyen forrásának elérése, ez a szándék és törekvés vezérli az együttműködést Dr. Wegman asszony és közöttem. És amit a gyógyítók a Goetheanum Orvosi szekciójának orvosi tanfolyamáról magukkal visznek, annak a lényege tulajdonképpen csak a forráshoz való csatlakozásban, csak az összetartozás tudatában van: Valódi összetartozás érzése mindazzal, aminek a mondott központból kell kiindulnia. És így engedtessék meg nekem, hogy a végén, nektek, kedves barátaim, ezt mondjam: Keressétek az utat, amely ebben az értelemben jelenti a gyakorló orvoslást. Keressétek az utat ehhez egyesüléshez. Meg fogjátok találni. És a mi dolgunk lesz, itt a Goethenaumban, hogy megtaláljátok.

Első lépésként Frau Dr. Wegman és én intézkedtünk, hogy megadjuk az első ezoterikus impulzust azzal, hogy egy nagyon is bővíthető ezoterikus magot hoztunk létre, amely, mint mondtam, nagyon is bővíthető, de érthető okokból először csak néhány gyakorló orvosból áll, akik letették az ezoterikus-orvosi működéshez szükséges fogadalmat. Ez a mag a következő gyakorló orvosokból áll: dr. Walter, dr. Bockholt, dr. Zeylmans, dr. Glas, dr. Schickler, dr. Knauer, dr. Kolisko. Két másik személy jött még számításba, akik jelenleg nincsenek itt. - De mivel az egyesülésnek valóban meg kell történnie, nem csupán kinevezéssel, így az egyesülés először ezen a hét személyen belül történhetett meg, akik minden emberi cselekedetükkel az innen a jövőben kiinduló orvosi eszméket fogják szolgálni, és akik ezzel bevezetik azt az ezoterikus-orvosi áramlatot, amelynek a Goetheanumból kell fokozatosan kiindulnia.

Kedves barátaim, az ezoterikus intézkedéseknek jó oka van. Senki se érezze magát mellőzöttnek, mert a kör bővülhet, és mindenkit, aki az Orvosi szekcióba tartozik, amennyiben gyakorló orvos, úgy tekintünk, mint aki úton van ebbe a körbe. De az Orvosi szekció vezetésének, amely egyben ennek az orvosi körnek a vezetősége is, fenn kell tartania a jogot, hogy megjelölje a szekció egyes tagjai számára azt az időpontot, amikor a bővítés során e körbe beléphet. Ez a kör először Frau Dr. Wegman és az én teljes egyetértésemmel alakult, és a következő személyek vannak benne: dr. Walter, dr. Bockholt, dr. Glas, dr. Zeylmans, dr. Schickler, dr. Knauer, dr. Kolisko.

Reméljük, minden úgy alakul, hogy ez a kör egyre bővülhet. Mert ennek a körnek a vezetésén múlik azoknak a szándékoknak a teljesülése, amelyek kapcsolatban vannak mindazzal, ami itt, orvosi területen történik, amelyek beragyogják mindenekelőtt azt, amit Önöknek, kedves barátaim, ezen a lelkipásztori orvoslásról szóló tanfolyamon át akartam adni. Magától alakult úgy, hogy inkább az orvosoknak, mint a papoknak szólt, bár a papság adta a külső ösztönzést. De azért alakult így, mert éppen az antropozófiából dolgozó orvosoknak kell először megalkotni azokat az eszközöket és utakat, amelyek elvezethetnek az egyesüléshez, ami nehéz, míg a papságon belül viszonylag könnyű volt. A papságon belül könnyebb elérni, hogy egyes személyiségek a felkészületlenebbeket is megtarthassák. Az orvosi karon belül azért lenne ez lehetetlen, mert az orvosra sokkal magasabb értelemben igaz, mint a papra, hogy a saját személyiségére van utalva. Az igazi pap a kultuszra támaszkodik. A kultusz állítja a világ elé. És alapjában véve azáltal válik azzá, ami, hogy a személyiségében a kultuszban levő szellem hat. Az orvosnak kapcsolatban kell lennie az emberrel. A személyéből eredően kell tudnia behatolnia mindenbe, ami emberi. Saját magában kell érezni az nagy erőt, az istenek hatását - mert az istenek hatása éli ki magát az ember egészségében -, az istenek hatását kell a világba bevinnie. A személyével teljesen vállalnia kell a küldetését. Az egész orvosi szolgálata, az egész gyógyító szolgálata minden egyes esetben saját magát módosító, individuális kultusz. És, kedves barátaim, a legnemesebb értelemben tudni kell, hogy az orvosi szolgálat istentisztelet, ez adja meg az alapot, a fundamentumot ahhoz, ami által rátaláltok az útra, hogy helyes érzülettel valóban azt hozzátok a világba, amire itt, a Goetheanumból kiindulva törekszünk.

Kívánom, hogy megtalálja az utat a szívetekhez az, amit ezen a lelkipásztori orvoslási tanfolyamon el akartam mondani. Kívánom, hogy fogadjátok jóindulattal azokat, akik itt elsőként az ezoterikus mag tagjaiként kapcsolódhatnak össze egymással, kívánom, hogy egyre tovább jussunk. Akkor az is hatni fog a világban a szíveteken, az értelmeteken, a szellemeteken keresztül, amit ezen a lelkipásztori orvoslási tanfolyamon csíraként akartam elültetni.

A legjobb, ami a Goetheanumból kiindulva történhet: olyan embereket találni, akik kint, a világban az emberi működés legkülönbözőbb területein vannak, és akiknek a törekvése mindig azt visszhangozza, ami innen, a Goetheanumból hangzik el, indul ki. Ha így tesztek a magatok területén, akkor az összetartozás köteléke, goethei szellem köti össze a szíveteket és a lelketeket, és mindig látni fogjuk az emberiség üdvére feltámadó gyümölcsöket, akkor, ha újra meg újra megtaláljátok, az ide, a Goetheanumhoz vezető utat. Mert minden, amit itt teszünk, csak töredék, csak egy rész, mindig csak kezdet. Minél inkább remélhetjük, hogy minden egyes ember érzi az ösztönzést, hogy ebből egyre többet vigyen magával, annál inkább el fogja érni a célját. Arra kérlek benneteket, hogy vigyétek magatokkal, amit mondtam nektek. És most mindnyájatoknak szóló bensőséges, szívbéli köszöntéssel szeretném a lelkipásztori orvoslási tanfolyamot befejezettnek nyilvánítani.

Rudolf Steiner nyomtatásban először itt megjelenő előadásában az Orvosi tagozat orvosait tudósítja egy új munkamódszer megalapításáról, a mai kor orvosi misztériumainak megújítására tekintettel. Ezt intenzív keresés és kérdezés előzte meg a Rudolf Steiner és Ita Wegman körüli fiatal orvosok körében (v.ö. GA 316), melynek alapján Rudolf Steiner iránymutató segítséget tudott adni az Orvosi tagozaton belüli mag kialakításához. Ita Wegman erről is szól az 1936 őszi orvosi összejövetelen tartott beszédében, amiről fennmaradt egy naplóbejegyzés (v.ö. J. Emanuel Zeylmans van Emmichoven: Wer war Ita Wegman? - Ki volt Ita Wegman, Heidelberg, 1992., 2. kötet, 215. o-tól).