Először is arra gondoltam, azzal folytatjuk, hogy abból, amit tegnap javasoltam, néhány dolgot egy másik oldalról kiegészítünk, és így talán megfelelően meg tudják fogalmazni a kérdéseket, amelyeket feltettek, és amelyekről Wegman doktornő beszélt nekem.
Látják, általános emberi sorshelyzetük révén belenőnek az orvoslásba, a gyógyítás hivatásába. Bizonyos áramlatot találnak itt, amely ma benne van a gyógyítás hivatásában, és amelybe úgy nőnek bele, hogy vele szemben teljes joggal éreznek lelki ellenállást. Nos, arra kell gondolniuk, hogy ennek gyakran objektív okai vannak, és ezeket észreveszik, ahogy egyre jobban megértik, hogy a mai orvosi áramlat bizonyos értelemben idegen testként van jelen abban, ami az európai, a napnyugati civilizációban egyáltalán benne él. Ezt akkor lehet teljes mértékben belátni, ha tudjuk, hogy a természettudomány, és sok minden az újabb kori szellemi fejlődés törekvésében úgy keletkezett, hogy szellemi életünk orvosi-természettudományos fejlődésének mértékadó személyiségei az arab-mohamedán kultúra újra megtestesült individualitásai voltak. Az utóbbi időkben sokat foglalkoztunk ezekkel a dolgokkal itt, a Goetheanumban35, és egyébként is kapcsolódnak ahhoz, ami most az antropozófiai mozgalmon keresztül végbemegy, de az orvosok számára is rendkívül nagy jelentőségűek. Különböző helyeken elmondtam már, mennyire szükséges, hogy pillantásunkat arra a szellemi helyre irányítsuk, amely ugyanakkor virágzott, amikor Európában, Nagy Károly alatt primitív módon uralkodott, úgymond, a szellemi élet. Odaát, Keleten virágzott a szellemi kultúra, amit Harun al Rasid36 tartott össze. Az akkori idők bölcsei közül sokan voltak az udvarában, közöttük számos orvos is. És észrevehetik, hogy amikor ilyesmit fejtegetünk, akkor érintjük azt a kort, amelyben a kereszténység évszázadokon át hatott. Nos, maga a kereszténység úgy jelent meg a világban, hogy csak lassan és fokozatosan lehet megérteni, és tulajdonképpen külső szemlélet, nem belső; nagyon érdekes, hogy a kereszténység mély oldalait az emberek eddig tulajdonképpen még nem hatották át. A kereszténység objektív tényként került a világba, és az emberi képességek, a felfogóképességek nem voltak elég erősek ahhoz, hogy minden oldalra kibontakoztassák azt, ami tulajdonképpen a kereszténységben rejlik. Ezért olyan az objektív folyamat, hogy a tudatalattiban mindenütt él a kereszténység, de ezt a kereszténységet az ember három-négy évszázad alatt teljesen elrontotta. Az emberek azzal rontották el a kereszténységet, amit tudnak, ami az értelmükben, a tudatukban van. Ezenkívül most az egyetemeknek borzasztóan dilettáns intézményei vannak, melyeket az utóbbi időben alakítottak ki. Korábban hagyományosan négy fakultás volt: a filozófia, teológia, jog és orvostudomány. Ami még ehhez jött, az tulajdonképpen csak a legszélsőségesebb, legsötétebb félreértés alapján történt. Mert egy államtudományi fakultás, egy nemzetgazdasági (közgazdasági) fakultás olyan gondolatokból származik, amelyek már semmit sem tudtak arról, amiről szó volt. Az, amit nem értettek meg, és melynek megértése ma teljesen sötétségbe borult, hogy Krisztus először négy tanítványt küldött, hogy hirdesse a kereszténységet a világban: a teológus Mátét, a jogász Márkot, az orvos Lukácsot és a filozófus Jánost. Ebben a nagyon is mély összefüggésben gyökerezik az, aminek egykor majd meg kell jelennie. A dolgok csak csírájukban vannak meg, még ki kell virágozniuk és meghozniuk a gyümölcseiket. Mélyen a szellemi életben gyökerezik az, hogy az evangéliumok nem egyezhetnek meg szó szerint, mert az egyik a teológus szempontjából, a másik a filozófus szempontjából, a harmadik a jogász szempontjából, a negyedik az orvos szempontjából íródott. Ez olyasmi, amit nagyon is meg kell érteni; és a Lukács-evangéliumot valójában még egyáltalán nem tekintik a gyógyító akarat belső útmutatójának - nem értették meg a dolgot -, ezért történt, hogy a mai gondolkodásunkon belül tulajdonképpen egyáltalán nem a keresztény gyógyító akarat él, hanem a szellemi kultúrába az arabizmus által beépült gyógyító akarat, amely mintegy fogóval vette körbe a kereszténységet. Nagyon érdekes, ugye! A kereszténység, mely Ázsiában keletkezett, útra kel Európa felé, elterjed Európában. De nézzék csak meg Harun al Rasid udvarát, ahol élt az ősi orvoslás, ahol az embertani felfogásban az ősi misztérium élt; még megvolt ennek a hagyománya. Két ember élt ekkor; maga Harun al Rasid, aki megszervezte az egészet, ezt a hatalmas szellemi akadémiát, ami az ő hatása alatt fejlődik; és élt egy másik, aki a régebbi időkben beavatott volt; abban az időben a beavatás nem derült ki. Harun al Rasid Lord Baconként, Verulami Baconként37 tért vissza: ő nyugatról az arabizmusban gyökerező gondolkodásmóddal újította meg a természettudományos gondolkodást. Ez a lélek a következő utat tette meg a halál és az újabb születés közötti időben (lásd a rajzot pirossal).
Ha tanulmányoznák Sir Verulami Bacont, látnák, mi minden került be ezzel az orvostudományba, és nagyon csodálkoznának. Másrészt a másik ember, a beavatott Amos Comenius38 lelkében testesült meg. Látjuk, hogy életében Comenius a szellem felé törekedett, de mindezt intellektuális nézetek szerint tette. Így azt is látjuk, hogy az arabizmus visszatér egy másik személyiségben, Darwinban39, aki nem ugyanakkor élt, mint Harun al Rasid, azonban fontos szerepet játszott a Xeres de la Frontera-i csatában. És így mindenki, aki a természettudományban és különösen az orvostudományban hatott, annak az újra megtestesülése, ami ősi szemléletként, de a kereszténység kizárásával - nem a kereszténység továbbfejlődéseként, hanem a kereszténység kizárásával - így körülkerítve jutott Európába azzal, amit az arabizmus a kereszténységgel tett. És így éppen az orvostudomány él olyasmiként, ami a leginkább ilyen módon érkezett; míg a Lukács-evangéliumban rejlő orvostudományi impulzus még úgy van meg, hogy azt kell mondanunk, még befogadásra vár. Ehhez képesnek kell lenniük arra, hogy a legkomolyabban vegyék az olyan dolgokat, mint amilyeneket tegnap az ember kozmikus megértéséről, az ember kozmoszból kiinduló megértéséről elmondtam, és akkor érzik majd, hogy megfelelően helyezkedtek abba a feladatba, amit ma a karmájuk állít Önök elé. Mert látják, az a helyzet, hogy vegyük a nagyjából Harun al Rasid udvarában élt orvoslást. Abban egyrészt nagyon is a hippokratészi gondolkodásmód jó oldala élt. Talán vannak, akik olvasták az első orvosi kurzust40, melyet itt tartottam, láthatták, hogy abban alapvetően vitába szálltam azzal, hogy Hippokratész volt az utolsó, aki az ősi misztériumi orvoslás alapján gyógyított. Nos, a hippokratészi orvoslás ázsiai átültetésekor az bekerült az Ázsia észak-keleti részéből származó mongol gyógyítás erős áramlatába. Ott ebből sok minden beáramlott, ezzel szemben Európában nem csak a gondolkodásmódnak kellett fellázadnia, hanem magának az ember belső szervezetének is fel kell lázadnia. Ugyanis az ember belső szervezete nem illett ahhoz, ami ott mongol-tatár befolyásként került az orvosi gondolkodásba. Ez akkor derül ki, ha el tudunk jutni az embert érintő eredeti kozmikus gondolkodáshoz.
Nos, egyrészt emlékezhetnek a fejlődésnek a Szellemtudomány körvonalai című könyvemben található vizsgálatára, ahol a fejlődés áramlatát a Szaturnusz, a Nap, a Hold fejlődésén keresztül vezetem le, majd ezután következik a Föld fejlődése. Az ember tulajdonképpen átélte mindezeket a fejlődési stádiumokat; és abból, amit a minap már elmondtam, kiderülhet, hogy az emberben eleinte öröklési áramlat van meg, mely a modellben hat, valamint a korábbi földi életekből származó individuális áramlat. Ami az öröklésben hat, az a korábbi időkre vezethető vissza, azonban arimániként maradt meg, kiszáradt. Ez van tehát az öröklésben. A mai orvostudomány alapjában véve kizárólag ezzel foglalkozik, és sehol nem veszi figyelembe a másik oldalt, amely az ember második élete, a fogváltás és a nemi érettség között alakul ki, az ember életének abban a szakaszában tehát, amely statisztikailag a legegészségesebbnek tekinthető, mert ilyenkor képes a legkevésbé megbetegedni; ilyenkor ki van kapcsolva a megbetegedésre való képesség. Azt mondhatnánk: a mai orvostudomány a legkevésbé sem akar az egészséghez kapcsolódni, hanem legszívesebben a betegségben vájkál. Ez éles megfogalmazás, de így van. Az egészséggel való összekapcsolódáshoz azonban az szükséges, hogy a kozmosz ezen felfogását odáig vigyük, hogy az emberben az egész kozmoszt lássuk. Ehhez szükségesek azok a részletek, amelyek valóban képesek közvetíteni az ember kozmikus fejlődésének észlelését. Az emberben ugyanis még benne rejlik az ősi Szaturnusz-fejlődés, az ősi Nap-fejlődés, az ősi Hold-fejlődés. És csak akkor értjük meg, hogy tulajdonképpen mi is van a földi emberben, ha felfogjuk ezt a Föld-fejlődést megelőző három fejlődést. De ma annyiféle tudomány van: nincs tulajdonképpeni Szaturnusz-tudomány, tulajdonképpeni Nap-tudomány, tulajdonképpeni Hold-tudomány, mert az általános természeti életben már nem emlékszünk az ösztönös ősi bölcsességre. Nem jutunk tehát közelebb ahhoz, ami Hippokratésznál a legerősebben élt, mert az frázissá vált. Ennek ismét élővé kell válnia. Így hallják ugyan az ősi idők hangját, de egyáltalán nem figyelnek arra, amit mond, és a legkevésbé sem ügyelnek arra, hogy milyen csodálatos útmutatást ad, ahogy az orvoslásra képes hatni. Ez a következő:
Az isteni világhatalmak mérték, szám és súly szerint rendezték el az életet. Ezt megtalálják a Biblia szavaiban. De ki figyel ma ezekre a szavakra másként, minthogy általános frázisnak veszi, mintha egyszer lett volna a világnak egy ősi építőmestere, aki mérték, szám és súly szerint dolgozott. Az orvos számára azonban az a fontos, hogy az emberben valóban megtalálja a mértéket, a számot és a súlyt. Figyeljünk a Szaturnusz-lényre! Látják, az emberben benne van a Szaturnusz-fejlődés, de ezt természetesen nem találjuk meg a ténylegesen létező mai emberben, hiszen abban minden fejlődési fokozat szintetikusan egyesült, összekapcsolódott, így az egyes fokozatok eltűnnek a kapcsolatban, a harmóniában. A betegség azonban előhívja az egyik vagy a másik jelenséget a maga sajátos alakjában. És most be kell következnie annak, hogy valóban ne egyedül csak értelemmel fogják fel, amit a Szellemtudományban ismertettem, hanem az ott leírt módon: hogy mindenben érzik, hogy a Szaturnusz-fejlődés során átfogóan hat egy kozmikus hő; ha valaki a Szaturnusz-fejlődést tanulmányozza, mindenütt a hő-elemhez kell visszatérnie, a hő-elemhez kell jutnia. Az emberben hat a Szaturnusz, és ami leírásra került a Szaturnusz-fejlődésről, az is hat az emberben, de nem jelenik meg a földi emberben, ha ezeket a dolgokat magában harmonizálva, mindet egymásban tartalmazza. Ha az ember beteg, akkor azonban hat. Akkor az egyébként harmonikusan összekapcsolódó dolgok elválnak, akkor önmagában hat a Szaturnusz-elem, és lázként jelentkezik. Akkor lesz lázról szóló tudományunk, ha ezt a lázról szóló tudományt kozmikusan műveljük, ha részletesen meg tudjuk ismerni az ősi Szaturnusz működését az emberben, így ténylegesen meg kell érteni, hogy az emberben a láz jelenségében a kozmosz hat, azoknak a Szaturnusz-erőknek az útján, amelyeket szellemileg a Földbe szívódva találtunk meg. Ha mindenütt megtaláljuk a Szaturnusz-erőket, leginkább az ólom-erőkben, és egyébként a Föld felszínén mindenütt elosztva, akkor jutunk a láz belső megértéséhez, és abban azt kell látnunk, hogy az isteni-szellemi világrend a mérték szerint rendezi a világot. A láz mértékében az a mérték fejeződik ki, amely a világrendben él, amennyiben egyáltalán hő áramlik be a világrendbe, az a mérték, amely a többiben feloldódik, harmonizálja magát. De a mértéket mindenekelőtt a lázas jelenségekben kell látnunk. Ezért erősen hasson ránk:
Érezd a láz mértékében
A Szaturnusz szellem-adományát.
A lázban tulajdonképpen az ember szelleme jelenik meg, aki különben a többi elembe alámerülve él. Az ember szelleme egyoldalúvá válik, és így érvényesül a lázban. Az emberi természet legősibb alkotóeleme jelenik meg a lázban a lét felszínén.
Nos látják, a Szaturnusz-fejlődés után következik a Nap-fejlődés. Itt egyrészt a puszta hő-elem levegővé sűrűsödik, másrészt azonban fénnyé hígul. A fény és a levegő egymásba hatnak, összetartoznak. A levegő ritmusát a légzésben vesszük fel, és felvesszük a fényt; és a fény okkult értelemben nem pusztán az, ami a szemben hat, hanem a fény általános kifejeződése annak, ami a Nap által hat. A szem csupán a legkiválóbb képviselője annak, ami a Nap által hat. Ami a fényben hat, azt a középkorban szellemi tinktúrának nevezték. Nos, ha eljutunk a Nap-fejlődéshez, akkor a mai emberben is megvan a Napfejlődés, ha pedig megfelelő érzéssel helyezzük az ujjunkat az ember pulzusára, akkor nem úgy érezzük, mint ami most hat a Földön, hanem az ősi Nap-hatás utóhatásaként. Az érverés száma a bennünk élő régi Napfejlődést fejezi ki. Ezért így szól a második:
Érezd a pulzus számában
A Nap lélek-erejét.
Nem mindegy, kedves barátaim, hogy ebbe az irányba haladunk-e előre vagy sem. Egy ilyen dolgot lehet komolyan venni vagy nem komolyan venni. De hatalmas a különbség, ha magukat a lázmérő leolvasásának átadva tényleg ráhangolódnak - csupán belső gyakorlással el kell sajátítani -, milyen képet mutat az evolúció a Szaturnusz idején: akkor megjelenik Önök előtt az egész világ, mert minden a hő-áramlásban van, mint egy szellemi adomány, amelyben a hővel mindenbe beáramlik a szeretet, és a vallásos odaadásnak ebben a hangulatában megismerik, hogyan áramoltatja a világba a szeretetet a Szaturnusz-szerűség a hő segítségével, megismerik a melegítő, szerető világteremtés iránti hálás odaadásban. Ebből a hangulatból kiindulva abban a pillanatban megismerik, amikor a lázat mérik, megismerik azt, ami van, és akkor intuíciójuk támad arról, hogy mit kell tenniük.
Ugyanígy nem kellene kézműves, hentes módjára mérni a pulzust, mint ahogy gyakran teszik, hanem a pulzusnál ténylegesen el kellene tudni merülni a Nap-szerűből kiinduló világritmusban. Amikor a pulzust vizsgálják, tudni kellene érzékelni, hogy az ember benne áll a fényben és levegőben terjedő, a világot beragyogó világosságban. Akkor ismét az lesz, hogy az egész ember igénybe lesz véve gyógyító akaratában. A gyógyító akaratot nem belső parancsra lehet elérni, hanem csak a lélek odaadó magatartásával érhető el.
És ha továbbmennek, akkor eljutnak a többi tünet vizsgálatához, amelyek abban állnak, hogy mindenütt megvizsgálják, mennyire nem emberi alakot ölt, hanem a saját alakját veszi fel az, ami az emberben hat. Vegyék mondjuk a cukorvizelést, a diabéteszes állapotokat. Min alapulnak ezek? Azon, hogy a harmonizált emberben a cukor átemberiesített, hogy nem a saját erejével hat; hanem az ember a legbensőbb atomosságáig túl gyenge ahhoz, hogy áthassa a cukrot. Az ember az én-szervezetében a cukorerőket, az emberen kívüli erőket követi. Nézzék mindazokat az erőket, amelyek az embernél a cukros húgy- árban élik ki magukat, a vizelet maradékában jelennek meg, amelyek migrénnél és egyéb állapotoknál a testben rakódnak le. Nézzék mindazt, ami olyan anyagként jelentkezik a testben, ami a saját törvényeit követi, nem pedig az emberi törvényeket, és két kérdést vethetnek fel.
Először, miért lehetséges egyáltalán, hogy az emberi természetben létezhet ez a tendencia, hogy az anyag az emberen belül a saját tevékenységét fejtse ki? Ha nem ez lenne a helyzet, a Hold-fejlődés soha nem avatkozhatott volna be. Pontosan akkor avatkozik be, amikor az emberben levő anyag a saját feje után akar menni. Akkor a Hold-erők megragadják az anyagnak ezeket az erőit, és Hold-erőként létrehozzák az emberben a formát. Mindent áthatnak a Hold-erők, ami az emberben formaként jelentkezik. Ahogyan a Szaturnusz az ember melegítője, a Nap a ritmizálója, úgy a Hold az ember formálója. Látják, így van ez az egész emberben. Gondoljanak csak arra, amit mindig hangsúlyozni szoktam. Az agyunknak nincs saját súlya. Ha kiemeljük, mintegy 1500 gramm súlyú; a testben belül csak körülbelül 20 gramm, mivel Arkhimédész törvénye szerint minden test annyit veszít a súlyából, amennyit a kiszorított víztömeg súlya. Nos, mivel az agy az agyvízben úszik, annak egy részét kiszorítja, felhajtóerő hat rá, és csak körülbelül 20 grammal nyomja az alapzatát. Így van ez mindennel. Arról van szó, hogy a kozmoszban meg kell lenniük azoknak az erőknek, amelyek az embernél a magában hordott anyagok súlyát a szükséges mértékben elveszik. A súlyt szabályozni kell, és az anyag saját súlyában és annak szabályozásában rejlik a harmadik. Tehát ha azt vizsgálják, mi minden hat az anyagcserében, hogy valamilyen anyagszerűség a saját súlyának hatása alatt jelentkezik-e, vagy, hogy a súly beilleszkedik a kozmosz súlyába, az isteni-szellemi világ súly szerinti rendjét vizsgálják, akkor megkapják a harmadikat:
Érezd az anyag súlyában
A Hold forma-hatalmát.
Ennek a hangulatnak is át kell hatnia minket. Amikor reumáról, köszvényről, székrekedésről, cukorbetegségről, migrénről, mindazokról az állapotokról beszélünk, amelyek olyan lerakódásokkal függenek össze, amelyekben az anyag saját súlya jelenik meg, akkor képesnek kell lennünk érezni, hogy érzékeléseinkben megjelenik valami, amit a következő szavakkal fejezhetünk ki: a Föld súlya ragadta meg az embert. Sok minden rejlik ezekben a szavakban. Hassák át a vizsgálataikat az ilyen érzékelésekkel. Gondoljanak csak arra, hogy milyen elvontan, milyen rosszul végzik ma ezeknek a dolgoknak a vizsgálatát, mennyire gondolat nélkül, akkor rájönnek, mi hiányzik ma, mit öltek meg annak ellenére, hogy az arabizmus csodálatosan megőrizte az ősi bölcsességet, az ősi erényt, az ősi tudást, éppen azzal ölték meg, hogy megvolt a Hold, Nap, Szaturnusz hármassága, és ez rejtve, álarcban, Atya, Fiú, Szellemként jelent meg, és hogy ez a hármasság eltűnt, és hogy a mohamedán vallásban az arabizmus mindezt egyszerűen elutasította a következő szavakkal: az első tételre gondolok, amit Mohamed nem mondott ki, pedig igenis kimondta az őt inspiráló angyal, aki nem volt ugyan kiváló angyal, de nagyon bölcs volt: Ugyan már, minden hármasság! - Csak egy az Isten, kit Mohamednek hirdetnie kell. Erre utasítanak, hogy minden differenciálódást tűntessünk el a világból. Ezzel elsötétültek azok a dolgok, amelyeket tulajdonképpen tudnunk kellene, és az orvoslásunk tulajdonképpen arab-mohamedánná vált. Az európai emberek túl gyengévé váltak ahhoz, hogy megtalálják a helyes utat. Ma tudni kell ezeket a dolgokat, különben tönkremegy a földi emberiség. Így bizony azt kell, hogy mondják maguknak:
Érezd a láz mértékében
A Szaturnusz szellem-adományát.
Érezd a pulzus számában
A Nap lélek-erejét.
Érezd az anyag sólyában
A Hold forma-hatalmát.
Akkor gyógyító akaratodban látod
A földi ember gyógyulási szükségét is.
Látják, ha így tekintenek a világra, akkor ezeket a dolgokat valóban érző lelkülettel kell felfogni. Akkor megértik, hogy az ember földi élete során itt jelentkezik az a tendencia, hogy az előző földi életekből átjövő individualitás megragadja az öröklési áramlatból meglévő modellt. Már beszéltem Önöknek a modell szerint kialakított második emberi test és az első, modellszerű emberi test között folyó harcról. Ha tudjuk, hogy olyan emberrel állunk szemben, aki tulajdonképpen a felszín felé törekszik, akkor tudjuk, hogy ezen az emberen az dolgozik, ami a korábbi inkarnációkból származik. És valóban úgy van: az ezeket a dolgokat szívével, lelkével átható embernek van leginkább alkalma arra, hogy a betegben észlelje, vagy legalábbis sejtésszerűen érezze azt, ami a korábbi inkarnációkból származik. Mert mi is az alapja annak, ami a betegségben napvilágra kerül? Az egészséges embernél tulajdonképpen az a helyzet, hogy ott van a fejszervezet, ami a kialakításában tulajdonképpen már külsőleg is elválik a szervezet többi részétől. A fej egy csontburok, melybe be van zárva az agy. A fej folytatása is csontokba van zárva. Önmagában létezik, és aztán csatlakozik hozzá az emberhez tartozó másik rész. De az ember finomabb szervezetében van valami, ami ezt a két részt elhatárolja egymástól. Látják, a külső anatómiával, a külső fiziológiával nem olyan könnyű bizonyítani, de borzasztó sok minden figyelhető meg például a tápanyagok átalakulásában, ami abban áll, hogy ezek a tápanyagok nem azzal a belső szerkezetükkel hatolnak be a fej-szervezetbe, és még csak az ideg-szervezetbe sem, mint amilyenek. Van egy rögzített, éles határ, amit nem lehet átlépni. Ki nem lépheti át? Nos, látják, az emberiség fejlődésének kezdete óta az az erő hat a legerősebben a fej-szervezetben, ami a halál és az újabb születés közötti időben fennmaradt. A fejből indul ki a gyermeki individualitás ereje. De ez nem juthat le szűretlenül a testi szervezet többi részébe. Kell lennie egy szűrőnek, egy köztes rétegnek. Ez külsőleg nem látható, de megvan a szervezetben. Semmi sem kerül le szűretlenül. A korábbi inkarnációkból átkerülő erők nem ragadhatják meg közvetlenül a tüdőt mint a szervezet részét, a májat mint a szervezet részét; azok nem viselik ezt el. És ha azt kell mondani, hogy valakinek a májához teljesen szűretlenül jut el a korábbi földi életek ereje, akkor valami félelmetes történik az emberben. Az emberi individualitás a fej-szervezetben alakítja át a halál és az újabb születés közötti időben a tüdőben és a májban, a végtag-anyagcsere rendszerben, és részben a ritmikus rendszerben levő erőket. A végtaganyagcsere szervezet először kívülről csatlakozik újra. Az emberi individualitás, amely örök, csak akkor kerülhet bele ismét, amikor az ember áthaladt a halál kapuján, amikor lehullott róla fizikaiság-anyagiság, és csak a tüdő és máj erői haladtak át a halál kapuján, így a földi élet alatt károsodást okoz az emberben, ha az individualitás bejut bizonyos szervekbe, amelyekbe nem kellene bejutnia.
Ezért mondjuk bizonyos kóros állapotokat tapasztalva ilyen belső odaadással: ó, azért hat az individualitás a korábbi földi életből arra a szervre, amelyet most csak ez a földi élet befolyásolhatna, mert nincs megfelelő elválasztás. - Ezért látják a beteg emberben, hogy az individualitás áthat a korábbi földi életekből. Ez az individualitás, amely csak a moralitásban, a sorsszerűségben élhetné ki magát, amelynek meg kellene állnia annál, amit az ember tesz és tapasztal, és - főként földi részében - nem érinthetné az ember szervezetét, az részben az ember anyag- csere-végtagrendszerében, részben a ritmikus rendszerében, részben az érzékszervi-idegrendszerében hat, mivel megsérült a határ. Látják, az emberhez való hozzáállást az határozza meg, hogy tudjuk: a beteg tüdőben az ember individualitása működik. Ha megnézek egy tüdővészest, egészen konkrét együttérzés keletkezik bennem azért, mert korunk annyira materialista, a külső világban elvonja az embert attól, ahogyan a karmájának sorsszerűen kellene kiélnie magát, egész szellem nélküli életünkkel morálisan visszataszítja a saját fizikaiságába. Ahelyett, hogy a moralitásba kerülne át, korunk visszataszítja az individualitást; szervessé válik, megragadja a szerveket, mindenekelőtt a tüdőt ragadja meg, amely a maga részéről kifelé irányuló anyagcsere-végtagrendszer befelé irányuló része. A korábbi inkarnációkból ható individualitás közvetlenül ragadja meg a fizikaiságot. Ezek a dolgok nem azért fontosak, hogy elméleteket gyártsunk róluk, hanem hogy egész hangulatukkal bele tudjanak helyezkedni, és akkor létrejön a gyógyító akarat, és ami akkor megfelelően összekapcsolódik az ember gyógyulási szükségével. A mai materialista kultúránk szerint a gyógyító ember tulajdonképpen rendkívül élesen elkülönül a gyógyulást kereső embertől. Nem éri el, mert ahhoz többre van szükség, meg kell lennie az érzésnek az iránt, ami az emberben örökként él. És ebből az érzésből fejlődik ki a gyógyító és a gyógyítandó közötti megfelelő viszony, és akkor az ember megérti, hogy valóban individualizálni kell; mert minden embernek megvan a saját karmája. A gyógyító eljárásban individualizálni kell.
Látják, ezeknek a dolgoknak mindenekelőtt érzésként kellene hatniuk ránk. Attól lesznek ezoterikusak, hogy érzésként engedjük hatni őket; és az olyasmiben, mint a Lukács evangéliuma, benne van az egész hangulat, ami ahhoz kell, hogy az ember ebben az érzésben továbbjusson. Ezért van az, hogy a dolgok objektíven keletkeztek, négy fakultás keletkezett: egy Lukács-fakultás, egy Máté-fakultás, egy Márk-fakultás és egy János-fakul- tás, de ebből ma semmit sem érezni, mert az arabizmus különösen az orvoslásban él. Akkor következik el a Krisztussal való átitatódás, ha úgy veszik a dolgokat, hogy ismét eljutunk a kozmikushoz. Ehhez tudatában kell lenni annak, hogy orvosként milyen a kozmikus helyzetünk. Mindebből megláthatták, hogy a Holdban irányító erők mennyire erősen részt vesznek az ember kialakításában. Ha az emberi alakban a Hold irányító erői túl rendszertelenül hatnak, akkor arra kell tudni figyelni, azzal kell tudni tisztában lenni, hogy úgy lehet gyógyítani, ha az alakban élő darabka rendszertelenséget elhagyjuk; és ez akkor történik meg, ha úgy kezeljük a beteget, hogy abba a kozmikus tudat is beleszól. Akkor azonban, látják, a másiknak bizonyos fokig áttekinthetőnek kell lennie. El kell érni egy nézőpontot. Kívülről kell szemlélni valamit. A szemet, ugye, nem láthatják kívülről. Mindaz, amit kívülről láthatunk, ami itt működik, az az, ami a másik oldalon tiszta fogalmakat ad mindenről, de ezekbe a tiszta fogalmakba nem kerül be rögtön az absztrakció, hanem engedi a szívünket együtt gondolkodni. Nem zavarhatjuk ösz- sze a fogalmainkat, de a szívünket sem kell kizárni az absztrakt gondolkodásunkból. Azáltal kell embernek lennünk, hogy teljes emberek vagyunk, hogy a szívünk mindig velünk gondolkodik. Ezért arra kell törekednünk, hogy ne pusztán belegondoljunk a világba, elvontan belegondoljunk, és ma alapjában véve minden gondolkodás ilyen. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a gondolkodásunkkal le kell merülnünk, mindenbe bele kell vinnünk a szívünket. Azt is ismernünk kell, ami a gondolatainkat bensőségesen körülfonja, újra meg kell tanulnunk a Merkúr-bot alkalmazását, és ezt nem lehet másként, mint hogy a Holdtól áttérünk a Merkúrra. Ez az, amire akkor az általános kulturális élettel kapcsolatban gondoltam azokban az előadásokban, amelyek Rafaelről is szóltak41, hiszen éppen Rafael a keresztény Merkúr. Ha áthatják magukat ezzel a tudattal, akkor jutnak a megfelelő érzésekhez arról, amiért tulajdonképpen dolgozniuk kell, ha fiatal emberekként ma az orvostudományba helyezkednek bele. A világban mindenütt annak az ellentéte tör elő, aminek a dolog természete szerint történnie kellene, és az orvoslás tekintetében az utóbbi időben egyenesen valami borzasztó lépett fel. Ez - nézzék el, hogy valami mindennapi dologhoz ereszkedem le, de itt mutatkozik meg, hogyan működik az ellentét -, ez az egészségügyi betegbiztosítás. Itt elsősorban az orvos van kikapcsolva. Van Németországban egy kifejezés, ami tanúsítja, hogy az orvosban kikapcsolják az emberit, ami bizonyítja, hogy azt gondolják: itt elvont dolgok működnek, nem pedig az ember. A valóságban az orvos gyógyít, nem az orvostudomány. De azt gondolják, hogy az orvostudomány olyasmi, ami az ember nélkül röpdös. Nem figyelnek az emberre; a karmát egyenesen arcul csapják. Mert a karma úgy hat, hogy nem vaktában helyez embereket egymás mellé, hanem ahol a szabad orvosválasztásban lehetőség nyílik rá, ténylegesen megjelenik a karmikus elem. De a betegbiztosító orvosainak tisztán arimáni intézményével a karmát teljesen kiiktatják, és az embert kiszolgáltatják a tisztán a karma ellen küzdő arimáni hatalmaknak. Ha még egyszer összejövünk, elmesélem Önöknek, az arimáni hatalmak mennyire azon vannak, hogy céljuk elérése érdekében az ember karmáját elpusztítsák. De ez közvetlenül benne van a betegbiztosításban és a nem szabad orvosválasztás intézményében, és ezzel csak az mutatkozik meg, ami ugye, a nyelvben is kifejeződött, amikor a „gyógyítóipar” kifejezést választották. Azt hiszem, még a betegbiztosításról szóló törvényben is szerepel. Így keletkezik a betegbiztosítás, az orvoslás „gyógyítóiparkénti” felfogásának hangulata. Így korunk magában hordozza, hogy tünetileg jelentkezik benne az a kultúrbetegség, ami ma számos más dologban is megjelenik, és ami bizonyítja, hogy éppen az orvosnak kell feltétlenül segítenie ennek a kultúrbetegségnek a gyógyításában. De ha ő maga kerül olyan helyzetbe, hogy a leginkább ki van téve ennek a kultúrbetegségnek, akkor az orvos teljesen megbénul. És gondoljanak arra, hogy a betegbiztosítók felállításában a legborzalmasabb tény rejlik. Természetesen megvan a jó oldaluk is, mint az, hogy ami a világban megjelenik, és az embereket megkísérti, félre akarja vezetni, csillogva jelenik meg, nem úgy hogy feltétlenül visszatetszést kelt. Az ördög mindig angyali alakot ölt, amikor megjelenik. Aki a víziójában az ördögöt ördögi alakban látja, biztos lehet abban, hogy az nem az ördög, mert az angyali alakban jelenik meg. Ha az orvos a kulturális betegség legerősebb impulzusának van kitéve, akkor alapjában véve a kultúránk is meg kell, hogy betegedjen. Ezért szükséges, hogy ügyeljenek arra, hova helyezi Önöket a karmájuk, hogy ne csak az orvoslásban, hanem a társadalmi szervezet beteg lényében is működjenek közre.
Nos, kérem, eszerint fogalmazzák meg a kérdéseiket. Holnap ismét találkozunk. Azt is hallottam, hogy szeretnék megvitatni, hogyan kapcsolódhatnak be az általános ifjúsági mozgalomba. Néhány dolgot, amit ma elmondtam, ki fogunk tudni egészíteni. De amit ma előadtam, azt azért akartam elmondani, mert úgy gondoltam, szükségük lehet rá, hogy tudják és feldolgozzák.
Érezd a láz mértékében
A Szaturnusz szellem-adományát.
Érezd a pulzus számában
A Nap lélek-erejét.
Érezd az anyag sólyában
A Hold forma-hatalmát.
Akkor gyógyító akaratodban látod
A földi ember gyógyulási szükségét is.