"A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik ember akaratát megértve őt élni hagyni: ez a szabad ember alapelve."
Rudolf Steiner
|
Belépés - Regisztráció |
AntropozófiaRudolf Steiner |
<< VisszaValóság és tudomány (2)Bevezetés
A következő fejtegetések feladata az, hogy a megismerés problémáját a megismerés cselekményének legvégső alkotóelemeire visszanyúló elemzésével helyesen fogalmazza meg, és megadja a megoldáshoz vezető utat. A Kant-féle gondolatmenetekre támaszkodó ismeretelméleteket bírálva kimutatja, hogy álláspontjukból kiindulva sohasem lehet megoldani majd az idevágó kérdéseket. Amellett természetesen el kell ismernünk, hogy „az adottak” fogalmának általunk megkísérelt pontos megfogalmazása sokkal nehezebb lett volna Volkelt alapvető előmunkálatai és alapos vizsgálatai nélkül a tapasztalás fogalmáról[1]. Reméljük azonban, hogy leraktuk az alapot ahhoz, hogy legyőzzük a Kanttól kiinduló ismeretelmélethez tapadó szubjektivizmust. Mégpedig úgy hisszük, azzal győztük le, hogy kimutattuk, hogy az a szubjektív forma, amelyben a világ képe megjelenik a megismerés számára mielőtt még a tudomány feldolgozza, szükséges átmeneti fokozat csupán, amelyet azonban legyűrünk a megismerés cselekménye során. Nekünk éppen az úgynevezett tapasztalás számít a legszubjektívebbnek, amit a pozitivizmus és az újkantianizmus oly szívesen állítana be az egyetlen bizonyosságnak. Miközben pedig ezt kimutatjuk, egy önmagát értelmező ismeretelmélet szükséges következményeképpen lerakjuk az objektív idealizmus alapjait, amely Hegel metafizikus, abszolút idealizmusától abban különbözik, hogy a valóság adott létezőre és fogalomra való szétválasztásának okát a megismerés szubjektumában keresi, összekapcsolásukat pedig nem a világ objektív dialektikájában látja, hanem a megismerés szubjektív folyamatában. E sorok írója 1885-ben már képviselte egyszer ezt az álláspontot „A goethei világszemlélet ismeretelméletének alapelvei” címmel megjelent írásművében, amely ettől az írásától természetesen módszerét tekintve lényegesen különbözik és nem tér vissza benne a megismerés kezdeti alkotóelemeire sem. A fejtegetésekhez tekintetbe veendő újabb irodalom a következő. Azonkívül nemcsak az előadandónkkal közvetlen kapcsolatban lévő munkákat soroljuk itt fel, hanem minden olyan írásművet, amelyek az általunk taglaltakhoz hasonló kérdésekkel foglalkoznak, eltekintve a filozófia tulajdonképpeni klasszikusai műveinek külön felsorolásától. Az ismeretelmélet szempontjából általában figyelmet érdemelnek: R. Avenarius: Philosophie als Denken der Welt gemäss dem Prinzip des kleinsten Kraftmasses, usw.; Leipzig, 1876, Kritik der reinen Erfahrung, I. Bd., Leipzig, 1888 J.F.A. Bahnsen: Der Widerspruch im Wissen und Wesen der Welt; I. Bd., Leipzig, 1882 J. Baumann: Philosophie als Orientierung über die Welt; Leipzig, 1872 J.S. Beck: Einzig möglicher Standpunkt, aus welchem die kritische Philosophie beurteilt werden muss; Riga, 1796 F.E. Beneke: System der Metaphysik und Religionsphilosophie usw.; Berlin, 1839 Julius Bergmann: Sein und Erkennen, usw.; Berlin, 1880 A.E. Biedermann: Christliche Dogmatik; 2. Aufl., Berlin, 1884-1885 H. Cohen: Kants Theorie der Erfahrung; Berlin, 1871 P. Deussen: Die Elemente der Metaphysik; 2. Aufl., Leipzig, 1890 W. Dilthey: Einleitung in die Geisteswissenschaften, usw.; Leipzig, 1883 - Különösen az ismeretelméletnek a többi tudománnyal való kapcsolatát tárgyaló első fejezet. Továbbá ugyanettől a szerzőtől szóba kerül még: A. Dorner: Das menschliche Erkennen usw., Berlin, 1887 E. Dreher: Über Wahrnehmung und Denken; Berlin, 1878 G. Engel: Sein und Denken; Berlin, 1889 W. Enoch: Der Begriff der Wahrnehmung; Hamburg, 1890 B. Erdmann: Kants Kriticismus in der ersten und zweiten Auflage seiner Kritik der reinen Vernunft; Leipzig, 1878 F.v. Feldegg: Das Gefühl als Fundament der Weltordnung; Wien, 1890 E.L. Fischer: Die Grundfragen der Erkenntnistheorie; Mainz, 1887 K. Fischer: System der Logik und Metaphysik oder Wissenschaftslehre; 2. Aufl., Heidelberg, 1865 A. Ganser: Die Wahrheit; Graz, 1890 C. Göring: System der kritischen Philosophie; Leipzig, 1874 E. Grimm: Zur Geschichte des Erkenntnisproblems usw; Leipzig, 1890 F. Grung: Das Problem der Gewissheit; Heidelberg, 1886 R. Hamerling: Die Atomistik des Willans; Hamburg, 1891 F. Harms: Die Philosophie seit Kant; Berlin, 1876 E.v. Hartmann: Kritische Grundlegung des transzendentalen Realismus; 2. Aufl., Berlin, 1875 H.L.F.v. Helmholtz: Die Tatsachen in der Wahrnehmung; Berlin, 1879 G. Heymans: Die Gesetze und Elemente des wissenschaftlichen Denkens; Leyden, 1890 A. Hölder: Darstellung der Kantischen Erkenntnistheorie; Tübingen, 1874 A. Horwicz: Analyse des Denkens usw.; Halle, 1875 F.H. Jacobi: David Hume über den Glauben oder Idealismus und Realismus; Breslau, 1787 M. Kappes: Der „Common Sens” als Prinzip der Gewissheit in der Philosophie des Schotten Thomas Reid; München, 1890 M. Kauffmann: Fundamente der Erkenntnistheorie und Wissenschaftslehre; Leipzig, 1890 B. Kerry: System einer Theorie der Grenzgebite; Wien, 1890 J.H.v. Kirchmann: Die Lehre vom Wissen als Einleitung in das Studium philosophischer Werke; Berlin, 1868 E. Laas: Die Kausalität des Ich; Vierteljahrsschrift für wissenschaftliche Philosophie; Leipzig, 4. Jg. (1880), S. 1 ff, 185 ff, 311 ff. F.A. Lange: Geschichte des Materialismus; Iserlohn, 1873-1875 A.v. Leclair: Beiträge zu einer monistischen Erkenntnistheorie; Breslau, 1882 Das kategorische Gepräge des Denkens; Vierteljahrsschrift für wissenschaftliche Philosophie, Leipzig, 7. Jg. (1883), S. 257 ff. O. Liebmann: Kant und die Epigonen; Stuttgart, 1865 Zur Analysis der Wirklichkeit; Strassburg, 1830 Gedanken und Tatsachen; Strassburg, 1882 Die Klimax der Theorien; Strassburg, 1884 Th. Lipps: Grundtatsachen des Seelenlebens; Bonn, 1883 H.R. Lotze: System der Philosophie, I. Teil: Logik; Leipzig, 1874 J.V. Mayer: Vom Erkennen; Freiburg i. Br., 1885 A. Meinong: Hume-Studien; Wien, 1877 J.St. Mill: System der induktiven und deduktiven Logik; 1843. deutsch 1849, Braunschweig W. Münz: Die Grundlagen der Kantschen Erkenntnistheorie; 2. Aufl., Breslau, 1885 G. Neudecker: Das Grundproblem der Erkenntnistheorie; Nördlingen, 1881 F. Paulsen: Versuch einer Entwicklungsgeschichte der Kantischen Erkenntnistheorie; Leipzig, 1875 J. Rehmke: Die Welt als Wahrnehmung und Begriff usw.; Berlin, 1880 Th. Ried: Untersuchungen über den menschlichen Geist nach Prinzipien des gesunden Menschenverstandes; 1764, Deutsch: Leipzig, 1782 A. Riehl: Der philosophische Kritizismus und seine Bedeutung für die positive Wissenschaft; Leipzig, 1887 J. Rülf: Wissenschaf des Weltgedankens und der Gedankenwelt, System einer neuen Metaphysik; Leipzig, 1888 R.v. Schubert-Soldern: Grundlage einer Erkenntnistheorie; Lepzig, 1884 G. E. Schulze: Aenesidemus; Helmstädt, 1792 W. Schuppe: Zur voraussetzungslosen Erkenntnistheorie; Philosophische Monatshefte, Berlin, Leipzig, Heidelberg, 1882., Band XVIII, Heft 6 und 7 R. Seydel: Logik oder Wissenschaft vom Wissen; Leipzig, 1866 Chr.v. Sigwart: Logik; Freiburg i. Br., 1878 A. Stadler: Die Grundsätze der reinen Erkenntnistheorie in der Kantischen Philosophie; Leipzig, 1876 H. Taine: De l’Intelligence; 5. Aufl., Paris, 1888 A. Trendelenburg: Logische Untersuchungen; Leipzig, 1862 F. Ueberweg; System der Logik; 3. Aufl., Bonn, 1882 H. Vaihinger: Hartmann, Dühring und Lange; Iserlohn, 1876 Th. Varnbühler: Widerlegung der Kritik der reinen Vernunft; Leipzig, 1890 J. Volkelt: Immanuel Kants Erkenntnistheorie usw., Hamburg, 1879 W. Windelband: Präludien; Freiburg i. Br., 1884 J.H. Hitte: Beiträge zum Verständnis Kants; Berlin, 1874 H. Wolff: Über den Zusanmenhang unserer Vorstellungen mit der Dingen ausser uns; Leipzig, 1874 J. Wolff: Das Bewusstsein und sein Objekt; Berlin, 1889 W. Wundt: Logik, I. Band., Erkenntnislehre; Stuttgart, 1880 Fichtére vonatkozó művek: F.C. Biedermann: De Genetica philosophandi ratione et methodo, praesertim Fichtii, Schellingii, Hegelii, Dissertacionis particula prima, syntheticam Fichtii methodum exhibens usw.; Lipsiae, 1835 F. Frederichs: Der Freiheitsbegriff Kants und Fichtes; Berlin, 1886 O. Gühloff: Der transzendentale Idealizmus, Halle, 1888 P. Hensel: Über die Beziehung des reinen Ich bei Fichte zur Einheit der Apperception bei Kant; Freiburg i. Br., 1885 G. Schwabe: Fichtes und Schopenhauers Lehre vom Willen mit ihren Consequenzen für Weltbegreifung und Lebensführung; Jena, 1887 Az 1862-es Fichte-jubileumra megjelent számtalan írásművet természetesen nem vettem itt figyelembe. Legfeljebb Trendelenburg fontos elméleti szempontokat tartalmazó beszédét említhetném meg[2]. |