"Az ember feladata, hogy a szellemi világ követeként belevigye a szellemet a fizikai világba. "
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció
<< Vissza



A karácsonyi gyűlés. Az Általános Antropozófiai Társaság megalapítása (1923/1924) (7)

7. Az elnökség, az országos társaságok főtitkárai és az ő titkáraik ülése

Dornach, 1923. december 25, délután 2:30 órakor az üvegházban

Dr. Steiner megválaszolja a tisztségviselők feltett kérdéseit a rendelkezések különböző paragrafusaival kapcsolatban.

A 11.§ kérdésére, egyes olyan tagok felvételére vonatkozóan, akik nem akarnak csoporthoz csatlakozni, a következő választ adja:

A paragrafus csak akkor jönne tekintetbe, ha teljesen lehetetlen az ilyen törekvés megvalósítása; csak akkor vetesse fel magát valaki vagy egy csoport tagként magában Dornachban. Tehát először igyekezzen az ország társaságához csatlakozni, és csak ha ez valamilyen okból nem sikerül, akkor vennénk fel őt vagy a csoportot itt Dornachban.

Hohlenberg úr szeretné megkérdezni, hogy hogyan értendő: „Akinek egészen lehetetlen egy csoportnál felvételt nyerni.”

Dr. Steiner: Az alapszabályok megfogalmazása olyan, hogy lehetőleg kevés szóval minden benne foglaltassék. Ennél a mondatnál talán még hozzá kell tenni: „Akinek a számára teljességgel lehetetlen, hogy csoportba vegyék fel, csak az vetesse fel magát tagként magában Dornachban.” Ez természetesen nem csak azt jelenti, hogy a csoport nem veszi fel az illetőt, hanem belsőleg is lehetetlen lehet számára egy csoporthoz való csatlakozás. Akinek tehát például az a meggyőződése, hogy egy bizonyos csoportban nem fejlődik, az természetesen csatlakozhat Dornachhoz is, ha minden erőfeszítés kudarcot vall. Dornachban természetesen igyekszünk meggyőzni az illetőt, hogy csatlakozzék egy csoporthoz. Amikor azonban ezt a mondatot leírtam, nem csak a csoportból kiinduló külső akadályokra gondoltam, hanem az egyéni meggyőződés akadályaira is.

Hohlenberg úr: Minden eddigi tag igazolása is megtörténjék?

Dr. Steiner: Ez már csak azért is kívánatos, mert a régi, nem valami szép tagsági jegyek helyett rendes tagsági jegyeket nyomatunk és minden tag szívesen nézeget olyan tagsági jegyet, amely valamivel nagyobb és tekintélyesebb. Ezért is jó volna, ha az egyes csoportokhoz körleveleket küldenénk, hogy ilyen módon valamennyi régi tagsági jegyet új igazolványokra vagy akár okiratokra cseréljék ki.

Sauerwein kisasszony kérdi: Ha az országokban több személy csoportot akar alakítani és új tisztségviselőt választani, aki az országban eddig nem volt az, joguk van-e ehhez?

Dr. Steiner: Ezt a jogot természetesen senkitől sem lehet elvenni; csak erőfeszítéseket lehet tenni ennek megakadályozására, de senkitől sem lehet a csoportba tömörülés jogát megvonni. Ez természetesen nem az ország csoportja volna, hanem csak privát csoport. Nem lehet az országos csoport, mert hiszen az már megalakult. Ez azonban nem szerepelhet az alapszabályokban. Az alapszabályoknak az elvi dolgokat kell tartalmazniuk. De szerepelhet egy ügyrendben, amit még ki kell dolgoznunk.

Donner úr szeretné még megkérdezni, hogy egy országban az országos csoporthoz nem csatlakozó csoport csatlakozhat-e egy másik ország csoportjához.

Dr. Steiner: Elvben ez sem lehetetlen. Az egyes tagok szabadságát túlságosan korlátoznánk, ha ezt elvileg kizárnánk. Tehát nem zárhatjuk ki, de arra kellene törekednünk, hogy ilyesmi ne forduljon elő, tehát valamely ország egy csoportja ne egy másik csoporthoz csatlakozzék, hanem, ha nem az országos csoportba lép be, akkor közvetlenül Dornachhoz kötődjön. Ez azonban csak szokás révén történhet, elvileg nem zárható ki. Például egyáltalában nem akadályozhatnánk meg, hogy egy Franciaországban alakult csoport a német társaságba iratkozzék be. Nem akadályozhatnánk meg.

Muntz asszony: Törekedjünk-e arra, hogy egyes nem Belgiumban lakó személyek, akik a mi csoportunkhoz tartoznak, azokban az országokban lépjenek be, ahol laknak?

Dr. Steiner: Ilyen esetben ez mégis jó volna, ha szimpátia alapján tették. Akik szimpátiából kötődtek, ott hagyhatjuk a dolgot, úgy amint van. A jövőben azonban nem így fogunk eljárni. Nem kell kicsinyes állásponton lennünk - ez legkevésbé sem szükséges - de valamiféle támpontra mégis szükségünk van.

Dr. Unger: Dél-Amerikában egészen sokan vannak, akik még a német társaság tagjai és az volt a kívánságuk, hogy ott is maradjanak. Már folyamatban van azonban, hogy külön társaság alakuljon a csoportok közt és itt különösen fennforgó feladat, hogy az ott nyilvánított igénynek érvényt szerezzünk és külön dél-amerikai társaságot helyezzünk kilátásba. Egyelőre még Németországnál szeretnének maradni és e csoportok átvezetésének megoldása lassanként lehetséges.

Dr. Steiner: A társaság kialakításánál természetesen mindent tekintetbe kell venni, ami az irányítás számára nem bürokratikusan, de emberi-szükségszerű módon adódik. Például az alapszabály 14.§-ában: „A társaság közlönye a „Goetheanum” hetilap, ez erre a célra mellékletet kap, ami a társaság hivatalos közleményeit tartalmazza. A „Goetheanum” e nagyobb kiadását csak az Antropozófiai Társaság tagjai kapják meg.” Most, ha a dél-amerikai csoportok Németországhoz tartoznának, akkor ez ugyebár azt jelentené, hogy a „Goetheanumot” nem innen kapnák, hanem Németországból kellene átküldeni Dél-Amerikába. Hasonló dolgok előfordulhatnak még. Mivel éppenséggel úgy gondoljuk, hogy a dolgok ne maradjanak megint papíron, hanem a mellékletekben olyan dolgokat közlünk, amit minden tag lehetőleg hamar szeretne tudni: Így azt gondolom, hogy kedvező, ha az országos csoportokon kívül álló csoportok közvetlenül Dornachhoz csatlakoznak, hogy az antropozófiai élet lehetőleg fejlődjék és ne mindenféle kerülő úton jöhessen csak létre.

Dr. Wachsmuth közli, hogy a dél-amerikai társaság még éppen a karácsony előtti napokban írt és hallott az új határozatokról. Felolvas egy ottani közlést.

Leinhas úr: Nekem is ilyen értelemben írtak. Éppen az utóbbi napokban érkezett; megbíztak, hogy képviseljem most az országos társaságot, amelynek Rióban lesz a székhelye.

Dr. Zeylmans van Emmichoven: Az 5. pontban a dornachi Szabad Szellemtudományi Főiskola 3 osztályáról van szó: „A társaság tagjait ide kérelmezésükre veszik fel.” Azt szeretném kérdezni, hogy az országos társaságoknak van-e ehhez egyáltalában valami közük, vagy pedig ez a tagok tisztán személyes ügye.

Dr. Steiner: Amit az 5. pont tartalmaz, az egész vezetését illetően a dornachi Goetheanum ügye lesz. Ami csak hozzátartozik a Szabad Szellemtudományi Főiskola kialakításához, azt a dornachi Goetheanum vezetőségének kell kézbe vennie. Az itt intézett dolgok közé tartozik természetesen az is, hogy nem csak a tisztségviselőkkel, hanem a tagokkal is érintkezésbe lépünk, akik itt vagy ott, ezt vagy azt a munkát végzik. És akkor mindenütt lesznek a Goetheanum vezetősége által kinevezett első, második, harmadik osztályba tartozó tagok. Hogy hogyan lesznek azzá, az teljesen az individuális eset függvénye, mert ez lényegében ezoterikus jellegű dolog lesz, de modern értelemben kezelt ezoterikus ügy. Ha aztán már folyamatban van a dolog, akkor az is kiderül, hogy a különböző országos társaságokban olyan tagok vannak, akik a Goetheanum valamelyik osztályához tartoznak. Ezek számára azután a Goetheanumból külön vezetőséget neveznek ki az illető országokban, hogy territoriálisan behatároljuk a dolgokat és ne folyhassanak szét. Ezt az ügyet tehát lényegében a Goetheanum vezetője maga intézi - az ülés folyamán még részletezem majd. Itt van hozzá a 7. pont is: „A Szabad Szellemtudományi Főiskola felépítése mindenekelőtt Rudolf Steinerre tartozik, akinek ki kell neveznie munkatársait és esetleges utódját.”

Először az a szándékom, hogy a 3 osztályon kívül szekciókat alakítok ki a szakterületek számára. Így például egy szekciót az általános antropozófia számára, egyet annak, amit Franciaországban régebben „belles-lettres”-nek hívtak, természettudományos, pedagógiai és művészeti szekciót a művészet különböző területei számára. E szekcióknak azután speciális vezetői lesznek és ez lesz a Szabad Szellemtudományi Főiskola Direktóriuma. Az egyes osztályok tagjai ugyebár tagok lesznek; a tanítványság teljesen privát ügy, de tagok lesznek - mindenűvé széjjelszórtan. Ez önálló berendezés, de védelmüket és oltalmukat természetesen az országos társaságok veszik át.

Henström kisasszony: A svédországi antropozófusoknak, azt hiszem, több mint egyharmada nem csatlakozott egyik Zweighez sem. Kis helységekben ez egészen természetes, de Stockholmban is egész sokan vannak, akik nem akarnak a csoportokhoz tartozni. Úgy gondolják, hogy szabadabban tudnak dolgozni, ha különállnak, és egyedül tanulmányozzák az előadásokat. Elég sokan vagyunk, akik megértjük, hogy milyen fontos a szoros összetartozás, és hogy ezért szükséges, hogy a tagok személyesen megismerjék egymást. Képtelen dolognak tartom, hogy a tagok nem illeszkednek be a csoportokba, és azt szeretném kérdezni, hogy nem lehetne-e Dornachból olyan impulzust adni, hogy ilyen vonatkozásban javulás történjen.

Dr. Steiner: Azon fogunk fáradozni, hogy az egyes országokban lakó tagok csatlakozzanak a fő csoporthoz. Ez a legtöbb országban az országos csoport lesz. De nem szeretnénk valamilyen alapszabály révén kényszert alkalmazni. Dornachból semmilyen vonatkozásban sem szeretnénk kényszert alkalmazni, de azon fogunk fáradozni, hogy megértessük, hogy a például Svédországban elszórtan lakó tagok csatlakozzanak a stockholmi vagy az országos társasághoz, ha megszokásuk alapján külön is akarnak maradni.

Henström kisasszony: Én sem helyeslem a kényszert.

Dr. Steiner: Valóban igyekezni fogunk megértetni a dolgot.

Monges úr azt kérdezi, hogy a főtitkárokat az egyes esetekben hogyan kívánják megválasztani, demokratikusan vagy milyen más módon.

Dr. Steiner: Ezt sem szeretném semmiképpen sem alapszabályokkal rögzíteni a világ egyes csoportjai számára. Egész jól el tudom például képzelni, hogy vannak olyan országos társaságok, akik teljességgel demokratikusan kívánnak eljárni. El tudom képzelni, hogy mások a legarisztokratikusabbak akarnak lenni, valamilyen személyiséghez csatlakozni és rábízni, hogy más tisztségviselőket kinevezzen és ehhez hasonlókat. Ezért gondolom, hogy először az elnökség általam némileg - hogy is mondjam - arisztokratikusan intézett beiktatását fogják esetleg lemásolni. Az is lehet, hogy ezt itt vagy ott nagyon ellenszenvesnek találják, akkor demokratikusan is választhatnak. A választás persze annál könnyebb lesz, minél kisebb a csoport: míg például olyan gyűlésben, mint most az itteni, szerintem a választásnak semmi jelentősége sem volna. Lehetetlen valakinek a jelölése és megválasztása, ha egyelőre kölcsönösen olyan kevéssé ismerik egymást. Itt tehát nem volna lehetséges. De egészen jól el tudom képzelni, hogy például itt vagy ott valamilyen demokratikus intézkedésnek adnak helyt. Ez a kérdés azonban szerintem általában elvileg nem olyan különlegesen lényeges. Mert vagy úgy választanak, hogy a választás, mondhatnám, nem meggondolt: akkor a társaságok nem virulnak ki, akkor nem lesz belőle semmi, ha egyszerűen csak jelölnek valakit, hogy gyorsan túlessenek a választáson, mint a politikai választásokon történik. Akkor semmi sem lesz belőle, nem lehet nálunk semmi.

A másik lehetőség, hogy azokra tekintenek, akiknek már vannak érdemeik, elvégezték ezt vagy azt a munkát és megfigyelik, hogy hogyan dolgoznak: akkor általában önként adódik egy többség. Ha valamiféle választás előzményeit megteremtik, akkor nem hiszem, hogy bármilyen demokrácia lehetetlenné tenné a munkát nálunk, ahol igazán arról van szó, hogy dolgozzunk. Szerintem tehát a gyakorlatban nem lesz olyan nagy különbség demokrácia és arisztokrácia közt. A következő napokban egyszer példaképpen megkísérelhetnénk megkérdezni, hogy az általam javasolt elnökséget megválasztják-e vagy sem. Akkor meg is volna a demokratikus feltételünk; mert feltételezem, hogy megválasztják, különben én is visszalépnék! Szabadságnak kell ugyebár uralkodnia, kedves barátaim, de nekem is szabadnak kell lennem. Nem hagyhatom, hogy bármit rám erőszakoljanak. Annak is szabadságot kell kapnia mindenekelőtt, aki a funkciót végzi. Nem igaz? Tehát szerintem mindenütt az adódik általában, ami most mondok: demokrácia vagy arisztokrácia, a társaságon nem sokat változtat.

Monges úr: Mi Amerikában nagyon politikusak vagyunk.

Dr. Steiner: Ha Dornach némileg szóhoz juthat, akkor megy a dolog.

Schwarz kisasszony: Korábban azt mondták, hogy a régi Teozófus Társaság tagjai nem lehetnek antropozófusok, vagyis ne tartozzanak az Antropozófiai Társasághoz. Legyen ez továbbra is így?

Dr. Steiner: Ezt ki mondta? Én sohasem! Én ezt sohasem mondtam. Hogy valakit felveszünk-e vagy sem, azt az embernek megfelelően individuálisan kell eldönteni és mindig hangsúlyoztam, hogy csak az embert kell tekinteni és nem azt, hogy az asztalosok egyletébe tartozik-e vagy biztosítótársaságba, természettudományos társaságba vagy teozófusokéba. Tehát sohasem mondtam azt, hogy egy másik társaságba tartozás bélyege akadálya lehet az Antropozófiai Társaságba való felvételnek. Egyéni esetben persze előfordulhatna, hogy a Teozófus Társasághoz való tartozás akadályt jelentene. Egyéni esetben előfordulhat éppen; természetesen mégiscsak kérdéses volna, ha például Besant asszony vagy Leadbeater úr folyamodna az Antropozófiai Társaságba való felvételért, hogy felvennénk-e őket vagy sem. Tehát az egyes esetekben fel kell merülnie a kérdésnek, de elvileg nem lehet érvényes, mert akkor olyan alapelvekhez jutnánk, amelyek nem illenének egy modern stílusban kialakítandó társasághoz.

Cesaro herceg a tagok szavazati számának kérdését veti fel. A régi Teozófus Társaságban előfordult például, hogy egyik nemzeti szekcióban kellemetlenségek adódtak; akkor szétszabdalták az egész csoportot, hogy több szavazó legyen. Ilyesmit nem kellene lehetővé tenni.

Dr. Steiner: Természetesen kívánatos, hogy a herceg úr által említett dolgok ne történjenek meg. Másfelől természetesen elég nehéz a tagok számának alsó határát megszabni. Akkor ahhoz a kérdéshez jutunk, hogy milyen legyen egy csoport taglétszáma? Erről a kérdésről eddig egészen határozott nézetünk volt. Talán felmerülhet a probléma: Mindazt belefoglaljuk a 3.§-ba, ami a modern szokásokból adódik, hogy minden ezoterikus dolgot tartalmazzon. Vagy jelöljünk bizonyos számú tagot, akik csak egy csoporthoz tartozhatnak. Akkor 7 volna a minimális létszám, mert csak 7 ad valóságos többséget. Természetesen 3 és 5 tag esetén is van látszólagos többség. Aki azonban ismeri az emberi természetet, az tudja: három tagból kettő-egy arány, öt tagból három-kettő arány, akkor az egyik nem jól tájékozott stb.! Csak négy aránya a háromhoz ad lehetséges többséget, ami akkor áll fenn, ha egyik oldalon hárman vannak, a másikon egyharmaddal többen. Ez ad lehetőséget igazi többségre. Akkor 7 tag volna a minimális létszám. Nem volna ellenemre, hogy felvegyem ide ezt a számot, de meggondoltam, hogy ezek az alapszabályok inkább megállnak ma a világ előtt, ha nem teszünk bele ilyesmit, mint ez a hetes szám. Ezzel, úgy gondolom, hogy az ön indítványa, herceg úr, az ügyrendbe kerülhet, hogy praktikusan mégis így intézhetnénk a dolgot. Így talán mégis megtaláljuk a kiutat.

Prof. dr. Maurer: Azt szeretném kérdezni, hogy esetleg az osztályokra vonatkozó másik paragrafust is meg lehetne-e nyirbálni, tehát inkább nem bocsátanánk a nyilvánosság elé. Attól tartok ugyanis, hogy mindenféle történelmi és egyéb párhuzamokat fognak belőle meríteni és esetleg ellenünk fordítani.

Dr. Steiner: Vegye elő az 5.§-t ahogyan itt szerepel és tegye fel magának a kérdést, hogy nem alkalmazhatnánk-e bármely egyetemre, úgy amint itt van. Minden egyetemre alkalmazható volna, úgy amint itt van, és semmiképpen sem kelthet megütközést. Minden egyéb alkalmazás.

Prof. dr. Maurer: Igen, alkalmazható, de vannak mégis egyéb támadási felületek. Emlékezés arra, ami egyszer megvolt a történelem folyamán, ahogyan általában felfogják.

Dr. Steiner: A történelemben nem mondtak „osztályokat”, hanem „fokokat”.

Prof. dr. Maurer: De természetesen mindjárt fordítva fogják azonosítani a dolgot, csak meg akartam előzni, hogy ilyen téves és hamis azonosítások előforduljanak.

Dr. Steiner: Az volna a leghelytelenebb, amit tehetnénk, ha olyasmit vennénk be az alapszabályokba, ami valami azonosításból fakadna. Nem kerülhetjük el, hogy félreértéseket tulajdonítsanak nekünk. Aki azonban tévesen értelmezni az 5.§-t, annak ezt akarnia kell. Ezt nem akadályozhatjuk meg, de az 5.§ megfogalmazása olyan, hogy senki sem mondhat egyebet, mint hogy a dornachi Szabad Szellemtudományi Főiskolának 3 osztálya van, mintha Freiburgban lenne egy főiskola, amelynek 4 orvosi osztálya, 4 évfolyama van. Tehát egészen pontosan a külső, létező főiskolák mintájára írja le, így senki sem akadékoskodhat, még látszólagos joggal sem. Ilyen az ügyintézés is. Egyetemen sem történik másként, gondolja meg, mint hogy a vezetőség bírálja el, hogy továbbjut-e valaki egy évfolyammal vagy sem.

Prof. dr. Maurer: Ez régebben nem így volt. A filozófiai fakultásokon sohasem létezett ilyen feljutás az osztályokba, sem Strassburgban Windelbank professzornál, sem másutt. Jöttek, bemutatkoztak, bejutottak. Természetesen a meglevő képességekhez igazodtak. Most már persze történt valamilyen osztályos beosztás a tanítványok érdekében. Csak utalni kívántam erre, mert az ellenfelek rögtön rámutatnak majd.

Dr. Steiner: Persze azért az éppen egyetemre került medikust nem bocsátjuk az anatómia speciális tanulmányaira. Osztályos tanítás is van azért. Nem hiszem, hogy mindjárt odaengedik.

Prof. dr. Maurer: Bizonyára nem.

Dr. Steiner: A filozófiai fakultáson megvan ennek az alapos oka, éppen történelmi alapon. Ezek a dolgok csakugyan mindig indokolhatóak. A filozófiai fakultás eredetileg nem volt egyetemi fakultás, három fakultás létezett: teológiai, orvosi és jogi. Ezek már osztályokra tagozódtak. A filozófiai részleg mindháromnak az alapja volt. A filozófiai fakultásra kerültek legelőször. Ide került a teológus, a jogász, a medikus; azután emelkedett ettől a filozófiai fakultástól az egyes fakultásokhoz. És itt osztályonként lépett tovább. Nem hiszem, hogy bármely országban másként volna. Ha konstitúciónkat általános antropozófiai-filozófiai fakultásnak nevezi, akkor a három osztály erre épül. Teljesen az egyetemnek megfelelő berendezés. Szigorúan ügyeltem rá, hogy abszolút megtámadhatatlan legyen. Csak hát a filozófiai fakultásban kiderült ugyebár, hogy külön fakultássá szervezték és akkor egyre több előadást tartottak, anarchiává és káosszá lett az egész. Ha valaki bekerül a filozófiai fakultásra, azt sem tudja, mit hallgasson, mert bizonyos körülmények közt olyan előadásokat hallgathat, amelyekből egy szót sem ért. Ez kaotikus módon illeszkedett az egyetembe.

Ami itt van, az egészen pontosan megfelel annak a szokásnak, ami az egyetemeken, pl. Bécsben, egészen 1848-ig fennállt. Ez teljességgel támadhatatlan. Azt hiszem, Párizsban a mai napig is ez a helyzet, Olaszországban is akadnak, akik még így intézkednek; a német egyetemeken vannak kaotikusan alakult dolgok. Ami azonban itt áll, az teljességgel támadhatatlan. Ha nem vesszük fel az alapszabályokba és mégis megtesszük - márpedig kénytelenek vagyunk rá, mert különben mindjárt meg kellene változtatni a ciklusokról szóló 8.§-t - akkor máris olyasmink volna, ami nem válna hasznunkra. De ilyennek kell lenni és a 8.§-nak szintúgy. Természetesen lehetnek valamiféle változtatási javaslatok a részleteket illetően, de a Szabad Szellemtudományi Főiskolát három osztályával nem volna helyes teljesen elkendőzni.

Prof. dr. Maurer: Egészen természetesen, hogy tovább kell jutni. Csak az volt az aggályos, hogy az ellenfelek akadékoskodhatnak.

Dr. Steiner: Az egyetlen, amire hajlandók lehetünk, hogy azt mondjuk: „Az Antropozófiai Társaság működésének egyik centrumául a dornachi Szabad Szellemtudományi Főiskolát tekinti. Ez más főiskolák mintájára három osztályból fog állni.” Ha úgy kívánja, ez természetesen szerepelhet itt.

Renzis bárónő: Beszéljünk itt az olaszországi munkáról vagy a munkánk célzatáról vagy pedig csak az alapszabályokról?

Dr. Steiner: Ha szabad kérnem, az olaszországi munkáról holnap beszéljünk.

Renzis bárónő a munka általános célkitűzéseiről szeretne érdeklődni.

Dr. Steiner: A beszámolót holnap kérném.

Renzis bárónő: Jelentsük-e be a priori mozgalmunkból származó minden vállalkozás vagy kezdeményezés antropozófiai jellegét, vállalva a visszautasítást, vagy úgy próbáljunk antropozófiai nézetet a nyilvánosság előtt terjeszteni, hogy ne keltsünk elutasító bírálatot? Ez a döntés szükséges, hogy a jövőben a csoportok beállítottságának meghatározó tényezőjét ismerjük.

Dr. Steiner: A helyzet természetesen az, hogy nem az antropozófia szón van a hangsúly, hanem egyéb dolgokon. Például a következőt mondom. Gondoljunk egy par excellence példára, az orvostudományra. Az orvostudományt nem lehet ma mostani formáján túlvezetni, ami pedig nem elegendő, ha nem kezdünk el az ember étertestéről, asztráltestéről, én-organizációjáról beszélni, mert a betegségek igazi okai ezekben rejlenek. Az antropozófiai tartalmat tehát egyszerűen a világ elé kell vinni. És itt is igazán nagyon tanulságos tapasztalatokat szereztünk. Wegman doktornő kurzusokat rendezett velem Bécsben, Londonban és Hágában. Az egyik kurzus dr. Zeylmans hollandiai intézetében folyt és az előadásokat orvosoknak tartottam, teljességgel antropozófiai témáról beszélve, vagyis a megfelelő helyeken szükség szerint asztráltestről, étertestről stb. beszéltem. Egészen alárendelt szerepe volna annak, hogy a terminológiát így vagy úgy alakítjuk-e. Ha az ember csakugyan alkalmazza a dolgokat, akkor néha még arra is hajlik, hogy egyik helyen az étertest elnevezést használja, másutt pedig körülírja. Étertest helyett például azt mondhatja: azok a szubsztanciális hatások, amelyek nem a Föld centrumából indulnak ki, hanem a világ perifériájából hatnak részleteikben. Tehát csak az kötődik meghatározott terminológiához, aki a dologban nincs igazán benne. Mégis úgy találtuk, hogy az emberek tudnak kapcsolódni ebben az esetben ahhoz, ami elhangzott, tudják, hogy valami új lépett a világ elé. Ha ellenben kerüljük ezt, úgy az emberek így vélekednek: Szép elméletek mindig voltak az egyes gyógyszerek emberi organizmushoz fűződő kapcsolatáról, ezek el is múltak és jött egy másik elmélet. Mármost úgy ítéljék meg a dolgot, hogy ha valamilyen külső klinikai beszámolót vagy tanulmányt látnak és azután a mi klinikai tanulmányunkat, akkor nem tudják őket megkülönböztetni. Ha azonban azt hozzuk, ami igazán a betegség centrumához vezet, akkor ezt csak úgy tárgyalhatjuk, hogy étertestről stb. beszélünk, még ha netán más terminológiával is. Akkor tudják az emberek, hogy miről van szó. És ez vezetett is legtovább. Nem az antropozófia nevén van a hangsúly, hanem azon, hogy sehol sem riadjuk vissza attól, ami objektíve szükséges. Ha abba öltöztetjük az antropozófiát az emberek számára, „amit a pap is mond”, akkor egyáltalában nem értik, hogy mit akarunk tőlük. Egyszer magam is szolgáltattam példát, Bécsben tartottam egy 12 előadásból álló kurzust, ami minden antropozófia tartalomra kiterjedt, a gyakorlati alkalmazásokra is. Elővehetik ma ezt a ciklust: az antropozófia szó elő sem fordul benne. Bizonyára meg lehet rá valamikor az indíték, hogy ne használjuk az antropozófia kifejezést, de szerintem a dolog szellemén múlik minden. Mit gondol, hány jó szándékú ember jött hozzám, mondván: az étertest kifejezéstől borzadnak az emberek! Nem mondhatnánk: az emberi organizmus működése? Ez azonban semmit sem jelent. „Az emberi organizmus működésével” semmit sem mondtunk. Míg, ha étertestről beszélünk, úgy az a különbség, hogy a fizikai testnél végül is minden erőt mechanikusan a gravitációra redukálhatunk, amelynek az iránya megegyezik a gravitációéval; ezzel szemben az étertestben minden erő a perifériára transzponálható, minden sikló, csúszó. Ez a különbség. De ha azt mondjuk, hogy az emberi organizmus működése - akkor ezen nem ezt a radikális ellentétet értjük. Tehát nem vehetjük tekintetbe ezeket a jó szándékú javaslatokat, amelyek néha éppen kívülállóktól származnak.

Renzis bárónő: Elegendő, ha a fontosról, a lényegesről beszélünk?

Dr. Steiner: Az antropozófia kifejezést nem kell az emberek fejéhez vágni, de ha azt kérdik, hogy antropozófusok vagyunk-e, helyes volna nem tagadni!

A gyűlést holnap folytatjuk. Az ülés folyamán úgy kell a dolgot szervezni, hogy kissé lélegzethez is jussunk.

  Hiba és javítás beküldése... Megjelölés olvasottként