Werbeck úr: Kedves, igen tisztelt Doktor Úr! Kedves barátaim! E társaságunknak és mozgalmunknak olyan roppant sokat jelentő ülés nem csenghet ki másképpen, mint megrendült hálában az iránt, akinek ma földi szerető tevékenységében összegyűltünk. De mire képesek a szavak, kedves barátaim! Amire a szó képes, azt az ülés kezdetén, annyira tisztelt Albert Steffen barátunk, valóban kifejezte, amennyiben szavával arra utalt, hogy a köszönetet nem lehet kimondani, így szólván: köszönetünk kimondhatatlan. És amennyiben e szavak szárnyán mégis mindent elmondott, amit emberi szívünk adhat. Kedves barátaim, szavak, címek, elhatározások és hasonlók e gyűléssel kapcsolatban voltaképpen a körülöttünk összeomló szellemi élet túlhaladott, olcsó kellékei. Aki ma este legbensőnkben megrendítve szólt hozzánk, ő tudja legjobban, hogy az ilyen kellékek mögött mi rejlik. Az igazi hálát, vagy amivé válhat, a legmélyebb erényt, csak annak révén gyakorolhatjuk, aki ma szólt hozzánk. Csak ő mutatta meg szellemi művével, hogy valójában mi a hála. És ha őt megértjük, akkor tudjuk, hogy nekünk antropozófusoknak elérkezett annak ideje, hogy a hálás szavakat hálás tettekre váltsuk. Hogy hatalmas, felfoghatatlanul nagy szerető tettére a hála tettével kell válaszolnunk, amennyire gyenge erőnk képes. Mert nem kevesebb köszönhetünk annak, aki ma este szólt hozzánk, mint szellemi életünk boldogságát. Tudjuk, hogy ez örök értéket hordoz, nem arra a néhány évre szól, amíg talán még a fizikai Földön lélegzünk, a nekünk ajándékozott boldogság az eljövendő inkarnációkra is elegendő. Tudjuk, hogy ez távolabbi sorsunk számára is fordulatot jelent. Beláthatatlan jelentőségű, amit szerető tette nyomán átélhetünk. Azt is tudjuk azonban, hogy e szeretet boldogsága nem mérhető antropozófia előtti időnk megszokott mértékével, hanem erős fájdalommal, sokféle sorssal párosul. De mégis üdvünkké érlelődik, ami boldogságunk akar lenni. Ha ezt igazán átérezve tudjuk, akkor azt is tudjuk, hogy e ténnyel szemben nincs már értelmük a hálás szavaknak, akkor tudjuk, hogy csak hálás tettekkel válaszolhatunk arra, amit e helytől kapunk. És tudjuk, hogy a hálás tett beáramolhat az ő nagy tettébe, bármily gyenge is a mi erőnk. És ezzel azt is tudjuk, hogy a mai emberiség gyógyítására adott tervezetbe is beáramolhat. Mert, mint mondtam, ahogyan a nagyságot az embereknek szentelték, úgy ez a kicsinység is nekik szentelhető. Mindent az embereknek, ez áll a hatalmas életmű felett. Tudjuk, kedves barátaim, hogy az emberfeletti, isteni működik benne! De tudjuk, hogy amikor éppen az emberekre vonatkozó tetteinkkel válaszolunk, akkor emberileg érzi át hálás tettünket. Tegnap nagy szívének roppant melegével mondta ki: hűséget hűségért. Ez azonban emberi az emberiért. Kérem, emelkedjenek fel még egyszer ültükből, kedves barátaim, és e szent helytől megválva mondjuk el szívünkben: oly gyenge erőnkkel akarjuk megköszönni Neked, az emberek nagy, tiszta testvérének, tettekkel, önmegtagadással, az emberiség szent ügyének szolgálatában. És kérünk: légy velünk atyai áldásod égi erejével!

Dr. Steiner: Kedves barátaim! Sok mindent nem mondhattam volna ez ülés folyamán abból, amit el kellett mondanom, olyan formában, ahogyan történt, és kedves Werbeck barátunk szép szavait sem fogadhatnám el minden további nélkül, ha mindez egy gyenge személyiségre vonatkozna. Mert ezeknek a dolgoknak valójában nem szabad köreinkben csupán egy személyiségre vonatkozniuk. De kedves barátaim, tudom, hogy azért mondhattam el azt, ami itt történt, mert teljes felelősséggel mondtam, ahhoz a szellemhez feltekintve, aki a Goetheanumnak legyen és lesz a szelleme. Az ő nevében bátorkodtam e napokban elmondani egynémely szót, ami nem alakulhatott volna ilyen erőteljessé, ha nem a Goetheanum szelleméhez, a Goetheanum jó szelleméhez feltekintve mondtam volna. Így engedjék meg, hogy a köszönetet is a Goetheanum szellemének nevében fogadjam. Őérte tevékenykedünk, igyekszünk, dolgozunk e világon.

Meg kell kérnem a gyakoroló orvosokat, hogy holnap ne fél kilenckor jöjjenek az üvegházba, hanem csak tízre.

Azután fel kell még olvasnom: „A dornachi karácsonyi üléssel intenzíven együtt élve üdvözöljük az Antropozófiai Társaság elnökét. Köszönetet mondunk neki és munkatársainak a vezetés elvállalásáért és köszönetet mondunk az alapszabályokért. A kölni Antropozófiai Társaság év végére összegyűlt tagjai.”

Még ez a mondanivalóm. Holnap este 7 órakor euritmia előadás lesz a még ittlévő barátaink részére.