Most megkérem önöket, hogy rátérhessek a Goetheanum újjáépítése problémájának tárgyalására és bátorkodom a tegnap elmondottakhoz még hozzáfűzni egy keveset, azután megadom a szót a tisztelt barátoknak, akik kérték.
Emlékeznek rá, hogy a Goetheanum külsejének kialakítását építészeti problémaként igyekeztem megoldani, amennyire akkor sikerült. Egyes dolgokat mindenesetre a kelleténél jobban megnehezített az épület megvalósításának sürgetése, de még úgy hiszem, hogy akkor lényegében megtaláltam a körépület számára a homlokzat, kapu, ablak, párkányzat stb. olyan kialakítását, mely megnyilatkoztatja a Goetheanum tartalmát.
Most az épületnek lényegében úgy kell majd hatnia, ahogyan tegnap igyekeztem elmagyarázni, tehát alaprajzában nem középületként, hanem részben mint kerek, részben mint szögletes épület. Éppen ezeknek a formáknak kell majd megfelelő modern stílust találni a beton anyagából.
Az ilyesmi mindig rendkívül nagy nehézséget jelent. Természetesen könnyebb a formákból mintegy absztrakt módon dolgozni és azután megkeresni az anyagot, mint az anyagot szükségszerű adottságának elfogadni és a formákat az anyagból megkeresni; ezeket a körülmények részben meghatározzák, mint tegnap vázoltam önöknek. Mivel többre nincsen időnk, csak egy lényeges dolgot szeretnék mintegy elvében közölni, a kapu és ablak formáját, hogy lássák a régi formában rejlő belső alakító erő érvényesítésének kísérletét a merev betonanyag új formájában.
Szeretném elérni - amint a beton megköveteli, ha felfelé sík lejtésünk van, ereszkedő falaival bizonyos nyomóerőt jelezve szemünknek - hogy ezt a nyomóerőt szemünk valóban felfogja a kapu, illetve az ablakpárkányok révén és szeretném elérni, hogy egyúttal bensőleg, szellemileg is kitűnjék, hogy itt valami kapuként fogad be bennünket, vagy mint ablak a fényt fogadja be és ereszti át a belső térbe. Egyben azt is el szeretném azonban e formával érni, hogy bizonyos módon megnyilatkoztassa, hogy a Goetheanum egyfajta védelme annak, aki benne a szellemiséget keresi. Ennek már a kapuban is ki kell fejeződnie. Így azt szeretném, ha mintegy a következő nyilvánulna meg.
Ha például a nyugat felé, előre ezt a tető, ilyen módon emelkedik ki, akkor azt szeretném, ha a tető után valami ilyen kis forma növekednék ki a tetőzetből. Különböző színekkel rögzítem le itt az egy színben megjelenő dolgokat, hogy könnyebben meglássák. Ez itt előrenyúlik (zöldessárga), tehát a kapun belépő feje fölé kerül, ha közvetlenül a kapubejáratnál áll. Alatta feltűnik egy rész, amit a pentagram egy darabjának tarthatnak, de csak egy darabjának (vöröses). Hiszen a pentagram csak alatta volna készen. És az egészet egy visszahúzódó alakzat tartja (kék). Tehát ami a korábbi Goetheanumról kerek formák alakjában él az emlékezetünkben, itt szögletesen jelenik majd meg. Úgy kell tehát elképzelnünk, hogy ez itt tetőszerűen előrenyúlik, ez visszahúzódik, ez a háttérben látható (a rajzon világosan vonalkázva) és az egészet jobbról és balról nagyjából ilyen alakú oszlopalakzat tartja. Úgy, hogy ez az oszlop vagy pillér egyúttal a belépő feje feletti védő formát veszi fel, tehát egyfelől a védőformát veszi fel ilyen alakban (narancssárga), de egyben a tetőzetet is tartja a belőle kinövekvő megfelelő formával.
Ezt a formát a kapukra, oldal és főkapukra, valamint az ablakalakzatokra is alkalmazzuk, így lehetséges, hogy csakugyan elérjük benne a külső benyomás arányosságát; hogy látható a nyomóterhelés megragadása felülről, másfelől ugyanakkor pillérek emelkednek, hogy megfelelőképpen megtámasszák azt a belülről kinyúló, megnyilvánuló elemet, amit fel kell venniük. A szögletes épületnél végül is a támasztó és terhelő erők megfelelő arányosságán múlik a dolog. Ha ezt most organikus épületre vezetjük át, akkor minden tagja megnyilatkoztatja benső lényét is. Ezt úgy kapjuk, hogy a régi épületben lentről felnyúló oszlopokat olyan módon kell átformálnunk, hogy az alsó szinten, a földszinten, mintegy gyökérszerűen alakulnak, természetesen architektonikus felfogásban. Ebből emelkednek azután csak a felső emelet igazi oszlopai, ezek fejlődnek viszont az egésznek hordozóivá. Ezek fogják a tető formáit belülről lezárni, ez belül nem zárul vízszintesen, hanem ahogyan a kupola záródott. A pillérek és oszlopok hordozókká alakulnak, de ugyanakkor azt is kifejezik, amit másfelől a régi Goetheanum kerekségének kellett kifejeznie.
Látják: a kalkulációval arra kell törekednünk, hogy a formák annyira primitíven, elvileg jelzően készüljenek, amennyire ez az épület ilyen alakjának 3-3,5 millió frankos kivitelezéséhez szükséges. Ha ez az elhatározás egyszer határozott formában létre jön - és szerintem más lehetőség nincs -, akkor remélhetőleg hamarosan hozzáfoghatunk az építkezés megkezdéséhez, és ha barátaink áldozatkészsége nem hagy cserben, hanem folytatódik, úgy az épület aránylag rövid idő alatt létrejöhet; új Goetheanum a régi helyett, még ha jóval primitívebb, egyszerűbb alakban is.
Most van Leer úrnak adhatom meg a szót, ő ehhez a kérdéshez jelentkezett.
Van Leer úr a Goetheanum működésének finanszírozására, a világ iskolaegyesületéhez hasonlóan, világ Goetheanum egyesületet szeretne alapítani.
Dr. Steiner: Kedves barátaim, nem hiszem, hogy kifogásolható, ha ilyen formában tagokból Goetheanum egyesület vagy ahhoz hasonló jön létre, és benne nem az Antropozófiai Társaság tagjai vannak. Kérdéses persze, hogy az ilyen tagság milyen alapon nyerhető meg. Természetesen pusztán olyan alapon nagyon nehéz lesz tagokat toborozni, hogy azt mondjuk az embereknek, hogy adjanak pénzt a Goetheanumra vagy bármely más intézményünkre. Ha azonban az antropozófiát a jövőben valóban hatékony módon ismertetjük meg egyre jobban a világgal, úgy ahogyan azt most itt Dornachban képviseljük és azok az emberek is látják az antropozófiából kiinduló termékeny munkát, akiknek még nincs bátorságuk az antropozófia felvételére, akkor mégis lehetséges volna, ha azt mondjuk nekik: nézzétek, ez egy szellemi mozgalom. Talán még nem érdekel benneteket, de hagyjátok beérni, segítsétek az embereket mozgásukban, hogy megmutathassák, amit tudnak! Könnyen lehet, hogy ha foglalkozunk vele és a világ elé visszük, amit ezekben a napokban tárgyaltunk, akkor valóban lehetséges olyan egyesület, amit kedves van Leer barátunk az imént helyezett kilátásba.
Ne feledjék, hogy az alapszabályokban szerepel egy és más, ami szükségképpen a társaság teljes nyilvánosságával lesz kapcsolatban. Meglátják, hogy a gyakorlatban rendívül sok minden megváltozik. És ha mindenütt megértik azt, ami a társaság nyilvánosságával kapcsolatos, akkor lehet, hogy ebből találhatunk olyan formát, amit van Leer javasolt az imént. Ezt a nyilvánosságot pedig nagyon is komolyan vesszük. Másfelől azonban a goetheanumi elnökség is teljesen komolyan fogja itt venni, hogy a jövőben ne lehessen suba alatt dolgozni, ne lehessen többé úgy dolgozni, hogy azt mondjuk: Igen, ha hármas tagozódással vagy antropozófiával közeledünk az emberekhez, akkor nem kíváncsiak rá, de az ügyet elvihetjük nekik. Ez ártott legtöbbet az utóbbi években és kezdettől fogva, mert belsőleg csakugyan a valótlanság szférájába vitt bele. A jövőben őszintén és becsületesen dolgozunk az antropozófiáért innen Dornachból, az élet legkülönbözőbb területein a teljes nyilvánosság előtt. Akkor az emberek is tudni fogják, hogy mire adnak pénzt. Azt hiszem, az ön által ajánlott formát éppen az teszi lehetővé, ha ilyen szempontból dolgozunk. Úgy viszont sohasem sikerülhet, ha az emberek azt mondják: mi ez voltaképpen, mire adjunk pénzt?
Úgy hiszem, ezt el kellett mondanom. Szerintem a dolognak úgy egészen kedvező kilátásai lehetnének. Szót kér még valaki az újjáépítés kérdéséhez?
X kisasszony úgy gondolja, hogy az euritmia révén jól bemutatható a nyilvánosság számára, hogy az antropozófia mit akar. Dél-amerikai publikációra kér képeket, euritmia képeket és Marie Steiner képét.
Monges úr reméli, hogy Amerikában felkelti az érdeklődést. „Az amerikai látni akar, mielőtt ad.”
Dr. Steiner: Szót kér még valaki?
Donner úr, Helsingforsból, a pénzügyi helyzetről beszél.
Dr. Steiner: Szót kér még valaki?
Sauerwein kisasszony a 12 schilling felől érdeklődik, hogy a társaság vagy a Goetheanum újjáépítését szolgálja-e.
Dr. Steiner: Mivel Sauerwein kisasszony napirendre hozta ezt a kérdést, a szóban forgó dolog magyarázatára a következőket kell közölnöm arról a bizottsági ülésről, amit néhány napja tartottak a különböző területek főtitkárai az elnökséggel és a svájci csoportok képviselőivel. Elő kell adnom önöknek ennek az eredményét. Arról van szó ugyanis, hogy lezárhassuk az alapszabályok egyetlen olyan pontját, amely az alapszabályok kinyomtatásához még elintézetlen maradt. Hiszen elfogadtuk az alapszabályokat, csak ez a kis pont maradt nyitva, a tagonkénti évi hozzájárulás a csoportok részéről, mert azt mondtam akkor, hogy leghelyesebb, ha ezt a pontot először szűkebb körben tárgyaljuk meg.
Mármost a szűkebb körben akkor a következő álláspontra helyezkedtem. Nézzék, aki antropozófus, az nem illúziókban gondolkodik, hanem reálisan kell gondolkoznia a jövőt illetően is - így fejezem ki, bár ez természetesen nagyon is támadható lesz. Úgy gondolkozunk reálisan, ha tudjuk: valamilyen célra ennyi meg ennyi szükséges - ha bizonyos mértékben előzetes évi költségvetést tudunk készíteni, amivel ki lehet jönni. Az Antropozófiai Társaság pénzügyi vonatkozásban való megalapozásának ugyanis semmit sem használunk, ha itt arról beszélünk legtöbbet, hogy mennyi legyen a tagonkénti évi hozzájárulás egyesek szerint, hanem csak azzal, ha itt megmondjuk, mennyire van szükségünk és előreláthatólag mennyi az eredmény, ha ezt a fizető tagok arányával elosztjuk. Ezzel a problémával egészen alaposan foglalkoztam azóta, amióta a megfelelőnek talált elnökségi tagokkal egyetértésben elhatároztam, hogy magam veszem kézbe az Antropozófiai Társaság vezetését. És nem tehetek másként, minthogy azt mondjam az eredmény alapján, a mérlegelés folytán, hogy egyetlen lehetőség, hogy megszabjuk a csoportok tagonkénti fizetendő hozzájárulását, amennyiben itt valóban vezetni akarjuk a társaságot, ahogyan azt önök elhatározták. És akkor nem tehetünk egyebet, mint hogy beiktatjuk a csoportok tagonként fizetendő hozzájárulását: 12 schillinget évente. Ez csak 1 schilling havonta. Számolják ki, hogy naponta milyen elenyésző! De nem tudunk gazdálkodni, ha nem kapjuk meg tagonként az évi 12 schillinget. Hiszen fordítva is eljárhattunk volna - nem tudom, ez lett volna-e a méltóbb - de eljárhattunk volna fordítva is. Mondhattuk volna előbb, hogy tagonként 12 schillingre van szükségünk és akkor megalapítjuk az Antropozófiai Társaságot. Talán ez lett volna a racionálisabb mód. De hát, mint mondottam, csak úgy alapítható meg reálisan, ha megkapjuk ezt az évi 12 schillinget.
Mármost, kedves barátaim, bizonyára sok csoport mondja majd: ezt nem tudjuk előteremteni. Mégis vannak csoportok, ahol még kevesebb a tagdíj és még ennek is legalább a felét maguknak akarják megtartani! Lehet róla szó, a csoportokkal részleteiben kell megtárgyalni, hogy mennyivel fizetnek kevesebbet. Akkor azt valami más módon kell előteremtenünk. Mindenképpen szükségünk lesz rá. Irányelvül csak ezt a, bizonyos tekintetben minimális, szükséges hozzájárulást adhatjuk meg, amit egészen elenyészőre csökkenthetünk - ez majd kialakul a gyakorlatban, ismerjük ezeket a dolgokat. Igen gyakran az elenyészés pontjára jut. De remélem, másik irányban eljut a Carnegie féle magasságig, tehát aszimptotikusan tart a végtelenhez! Mindenesetre először szűkebb körben kívántam ezt a javaslatot megtenni. A szűkebb kör se egyezett bele éppen azonnal. De úgy hiszem, közben többnyire belátták, hogy ez másként nem megy. Gondolják, hogy költségvetést készítek - az államok is így csinálják - aztán minden adófizetőt megkérdezek, hogy mennyit tud fizetni? Nem így járnak el. Mindenesetre nem kényszeríthetjük a dolgok behajtását, természetesen nem is akarjuk, nálunk szabadságnak kell uralkodni, de közölnünk kell, hogy mire van szükségünk. Ezért kérem, nyilatkozzanak, ha akarnak, vagy legalább szavazzanak arról, hogy általánosságban, elvben hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a tagdíj 12 schilling legyen. Emellett mindenképp egyénileg tárgyaljuk meg ennek csökkentését, ahogyan az egyes esetekben szükséges. Ezt kellett először kifejteni, ha a dologról egyáltalában beszélünk. (Tetszés.)
Sauerwein kisasszony azt mondja, hogy Franciaországból megadják a 12 schillinget, mivel szükség van rá, csak kéri, közöljék ennek időpontját.
Dr. Steiner: Az időpont csak adminisztratív kérdés. A közeljövőben megküldjük az ügyrendet az egyes csoportoknak - itt már az idő rövidsége miatt sem volna lehetséges - ebben majd közöljük, hogy a hozzájárulást mikor lehet befizetni. Egyáltalán nem szükséges azonos időben történnie. Ennek is megtaláljuk a módját. Megegyezhetünk, hogy mikor fizet egyik vagy másik csoport, szükségleteinek és lehetőségeinek megfelelően. Semmi esetre sem fogunk sürgetni. Szót kér valaki a tagdíjak kérdéséhez?
Pyle úr azt javasolja, hogy azonnal fejezzék ki hozzájárulásukat a ponthoz, hogy összegyűljön a 12 schilling évente, mert feltétlenül szükséges.
Dr. Steiner: Az a javaslat, hogy most rögtön szavazzunk a tagdíj kérdésében. Szót kér valaki az ügyrendi indítványhoz? Csak az indítványhoz, nem a kérdéshez. Ha nem, úgy most szavazásra bocsátom a javaslatot. Kérem azokat a barátainkat, akik amellett vannak, hogy a megadott módozat mellett a tagdíj normál összegét 12 schillingben állapítsuk meg, tegyék fel a kezüket. (Megtörténik.)
Kérem azokat a tag-barátokat, akik ellene vannak, szintén tegyék fel a kezüket.
Nos, éppen ebben a kérdésben, úgy látszik, szívélyes egyetértés uralkodik.
Ezzel csak megszakításhoz értünk, ezt a kérdést voltaképpen a mai napirend végére akartam tűzni, de így ezzel elintéztük és folytathatjuk napirendünket, ha még valaki szót kér a Goetheanum újjáépítéséhez vagy van Leer úr javaslatához.
Merry asszony jelentkezik szólásra.
Dr. Steiner: Szót kér még valaki ehhez a kérdéshez?
Koschützky úr érinti a pénzproblémát, a kutatóintézeti munkát tartja legalkalmasabbnak arra, hogy nem-antropozófusoktól pénzt kapjanak a Goetheanumra.
Dr. Steiner: Csak a jövőben mindig az antropozófiával szoros kapcsolatban kell ezeket a dolgokat a világ elé állítanunk. Nem szabad megint azt a hitet kelteni, mintha egyszerűen a külső tudomány révén akarnánk valamit művelni. A jövőben csak úgy tüntetjük fel a dolgokat, ahogyan a központi antropozófiából adódnak. Természetesen akad olyasmi, amit úgy kell a nyilvánosság elé vinni, ahogyan képek útján nem történhet, mert képek legfeljebb az érzékfelettit érzékeltethetik. De hiszen az érzékfelettit kell a világ elé állítanunk. Ez természetesen nehéz, nehezebb, mint az érzékit odaállítani, de sikerülnie kell. Nos, hát sikerülni fog, de kérem, szívleljék meg, hogy az érzékfelettit akarjuk odaállítani és nem valami egyébnek, mint álarcnak, a révén megjelentetni. Ez éppen elég baj okozott.
Szót kér még valaki?
Leinhas úr a Goetheanum a Goetheanum felépítéséről és a szervezésről beszél. Úgy gondolja, hogy az alapszabályokra utalva barátokat lehet szerezni.
Dr. Steiner: Szót kér még valaki?
Dr. Krüger személyes benyomásairól beszél, az ősalapítás itteni élményével való együttélésről.
Dr. Steiner: Most azt kérem, kedves barátaim, hogy vegyék át a szót bármely tárgyban, amit egyikük-másikuk még meg kíván beszélni.
Geuter úr az „Antropozófia” című újságról és Steffen úr és dr. Steiner cikkeiről megjegyzi, hogy ezek különösen értékesek az antropozófia terjesztésében.
Dr. Steiner: Szót kér még valaki valamilyen kérdésben?
Dr. Zeylmans az orvosi szempontról beszél. Talán alig van olyan terület, ahol annyira szükséges a megújulás, mint az orvostudományban. A kis hágai klinika alapításakor jelenlévő mintegy 35 orvos nagyon lelkesedett a végén az előadásokért. Elmondható, hogy nem mást szeretnénk, csak többet. Az eddig előadások nagyszerűek voltak, de nem csak egy ilyen hidat szeretnénk, hanem teljesen új birodalmat alapítani szívünkben, hogy mint orvosok gyógyítók lehessünk, ahogyan ez régebben volt. Ezért üdvözli különösképpen az orvosi szekció megalapítását.
Dr. Steiner: Engedjék meg, kedves barátaim, hogy mai búcsúelőadásomhoz csatlakozóan fűzzek még néhány szót olyan kérdésekhez, mint például az orvosi munka kialakításáról való elképzeléseink. Azért csinálom így, mert most még meg szeretném kérni barátainkat, hogy vegyék át a szót, ha még valamiről röviden szólni kívánnak. Én esti előadásom kapcsán bátorkodom előadni, amit búcsúzásul el kell mondanom, amit olyan kérdésekről kell elmondanom, mint amit most, köszönetet érdemlő módon, dr. Zeylmans pendített meg. Kérem tehát barátainkat, akik még röviden szólásra kívánnak emelkedni, tegyék meg.
Wulschleger tanár a svájci iskolakérdésről beszél, feltétlenül szükségesnek tart egy baseli iskolát és minden tekintetben támogatást kér.
Dr. Steiner: Napirendünk végéhez értünk, vagy mondjuk inkább: Az idő körülményei meghatározták, hogy napirendünk végéhez értünk. Örömünkre szolgál, hogy ma délután, - éppen azon a napon, amikor itt a kisebb helyiségből először jelent meg előttünk még lángolva a romos terület - e szörnyű nap évfordulóján, szabad összejövetelen találkozunk itt 4.30-kor. Egész különösen kedves lehet nekünk a gondolat, hogy éppen ma találkozunk ilyen összejövetelen, ahol némelyek talán legintenzívebben, legjobban, legbensőségesebben beszélhetik meg ezzel-azzal szívük szerint, amit a mai szomorú emlékezetű napon megfelelőnek tartanak. Tehát 4.30-kor jövünk itt össze a gyűléshez. 8.30-kor lesz az én befejező előadásom. Az orvosokat, akik gyakorló orvosok, azután kérem, hogy holnap reggel 8.30-kor találkozzanak velem, ismét lent az üvegházban. A többi bejelentést majd ma este bátorkodom megtenni.
Egyikük vagy másikuk mondanivalójára most már nem kerülhet sor. De már legutóbb is megtehették a gyűlés folyamán, ha ezt vagy azt nemcsak szemtől szembe, hanem általánosan kívánják elmondani. Így most is beszélhetnek innen a gyűlés folyamán a tagokhoz.
Akkor kérném, hogy azok a németországi barátaink tegyék fel a kezüket, akik holnap reggel 10.45-kor akarnak utazni, hogy dr. Wachsmuth megállapíthassa, hogy hány barátunk akar holnap reggel utazni. Ugyancsak tegyék fel a kezüket, kérem, akik az esti vonattal akarnak utazni. Nemigen lehet ugyanis itt maradni. Csak az maradhat, aki megkapta az útlevél tényleges meghosszabbítását. Természetesen nem veszélyeztethetjük itt a leendő rendezvényeket azzal, hogy a hatóságok észreveszik, hogy körülbelül 50 személy vagy még több, később utazik el, mint ahogy voltaképpen kilátásba helyezték. Ha túl kevesen jelentkeznek, akkor természetesen nem lehet külön helyeket beszerezni. Szeretném még kérni, hogy a fel nem használt étkezési jegyeket ez alkalomból adják le a Friedwart házban, és azonkívül kérném, hogy a használt gyapjútakarókat is adják le a Friedwart házban, mert további rendezvényeken ismét szükség lesz rájuk. Azután kérem barátainkat, akik még nem mentek el útlevelükért a Friedwart házba, menjenek érte, mert mi nem tudjuk felhasználni. Hiszen szívesen elutaznánk akár minden vendég helyett, ha lehetne. Aztán még arra kell felhívnom a figyelmet, hogy holnap este 7 órakor euritmia bemutató lesz a még ittlévő barátaink részére. Ezen az előadáson még egyszer bemutatjuk az Olaf Astesont.