Kedves barátaim!

Gondolhatják, hogy az utóbbi időben mennyire foglalkoztatott Dornach felépítésének gondolata és teljességgel a körülmények szükségszerűségében rejlik, hogy ezt az építési gondolatot minél hamarabb megvalósítsuk.

Önök nagyrészt jelen voltak nyáron, amikor a leendő Goetheanum finanszírozásáról beszéltünk. Mindaz, ami akkor megnyilvánult, miközben barátaink határtalan áldozatkészségről tettek tanúságot és mindaz, ami a körülmények megfigyeléséből szűrődött le azóta, arra a meggyőződésre késztet, hogy egyetlen lehetőség, minél hamarabb Goetheanumot építeni itt, még ha ennek a Goetheanumnak a külseje nem is nyújt olyan képet, amilyet talán szívesen elvárnánk.

Szükségesnek látom ugyanis, hogy ezt a Goetheanumot úgy építsük fel, hogy utána a legmegfelelőbb módon tarthassuk üzemben.

Ha most az épületre vonatkozóan a nyári gyűlésen elhangzott gondolat realizálódik, úgy elkészülte után egészen biztosan nincsen lehetőség a megfelelő működésre. Mert tudják, a dolog mégis úgy áll, hogy minden tekintetbe jövő dolognak át kell kissé látni, mondhatnám, a falakon, tudniillik kedves barátaink pénztárcájának falain. Jól tudom, hogy mostani közlésemmel szemben legjobb szándékkal sok mindent felhoznak majd. Mégis úgy gondolom, hogy a körülmények végül nekem adnak igazat, ha azt mondom, hogy mégis leghelyesebb a Goetheanumot úgy tervezni, hogy maga az építkezés ne vegyen 3-3.5 millió franknál többet igénybe. Mert nagy áldozatkészség mellett is csak így leszünk abban a helyzetben, hogy mostani alapszabályainkkal megalapozott szándékainkat valóban eredményesen szolgálhassuk itt.

Nem volna racionális gondolkodásmód, ha már az építkezéssel mintegy utolsó fillérig kiköltekezne az Antropozófiai Társaság. Nem volna helyes. Így szerintem helyes gondolat, ha az épületre mintegy 3-3.5 millió frankot fordítunk. Az épületnek, ha már egyszer a fennálló körülmények közt jön létre, károsításokkal szemben a lehető legbiztosabbnak kell lennie, hiszen a régi Goetheanum sajnos ezeknek esett áldozatul. Azonkívül, mint már a „Goetheanum” folyóiratban kifejtve utaltam rá, módot kell adnia antropozófiai tevékenységre szolgáló hely megfelelő kihasználására. Tehát össze kell kissé húzódnunk. De úgy gondolom, hogy éppen így jöhet létre annál biztosabban az, amire tegnap a fiatalok is utaltak: hogy itt mindenekelőtt szellemi Goetheanumnak kell léteznie, mégpedig a lehető leghamarabb.

Ma először a Goetheanum alaprajzát fejteném ki önöknek, holnap beszélek majd inkább a homlokzatról, a külsejéről. Az alaprajzot, a Goetheanum egész terének felosztását a következő módon szeretném kialakítani.

A Goetheanum a jövőben kevésbé legyen középület, min a régi Goetheanum volt. Ma könnyen mondhatjuk, kedves barátaim, miért nem állítok modellt szemük elé? Ne feledjék el azonban, hogy ezt az új Goetheanumot relatíve új anyagból, betonból kell építeni. Betonépületeket rendkívül nehéz igazán megfelelő művészi stílushoz juttatni, a probléma megoldása roppant sokat követel.

Tudják, hogy megpróbáltam betonstílusban házat építeni, amit dr. Grossheintz készített magának itt a közelben. Ha azonban ma úgy gondolom is, hogy ez a stílus lakóház részére legalább bizonyos fokig - csak bizonyos fokig - kielégítőnek mondható, másik ugyanilyen házat mégsem lehetne felállítani. Ezzel még semmi esetre sem volt meg egy betonból épült Goetheanum stílusa és arról lesz szó, hogy az új Goetheanumnál eltérünk a lényegében középülettől, hogy ne középületet kapjunk, hanem inkább derékszögű, tehát sarkos épületet.

Hogy ezzel az építési stílussal mit lehet elérni, azt látják a lenti kis épületen, ami euritmia gyakorlóteremnek épült. Ez természetesen más anyagból készült, de látják rajta, hogy sarkos épülettel is elérhetünk valamit.

Mivel az euritmiához és a misztériumjátékokhoz színpadra lesz szükség, így a sarkos épületet természetesen középülettel kell kombinálni. Az új Goetheanumnak azonkívül tartalmaznia kell a különböző tevékenységekre szolgáló helyiségeket. Műtermekre lesz szükségünk, előadótermekre lesz szükségünk, mert az egyetlen kis fehér terem, ahol a tűz egy évvel ezelőtt kitört, valóban olyan helyiségnek bizonyult, ami céljainknak egyáltalán nem felel meg. Így a következő Goetheanumot úgy kellene építeni, hogy alsó szintje, földszintje és felső emelete legyen. A felső emelet volna lényegében a nagy előadóterem, az euritmia-, misztérium- és egyéb előadások nézőtere. A földszinten azután, az előadóterem alatt, falakkal elválasztott kisebb termek volnának, hogy helyet adjanak a művészi és tudományos munkáknak.

Olyan helyiség létesítésére is gondolok, ami az Általános Antropozófiai Társaság igazgatását szolgálná, hogy közvetlenül a Goetheanumból lehessen irányítani.

Most éppen az építés gondolatának kapcsán szeretnék egy bizonyos problémát megoldani, ez szerintem ilyenformán praktikus megoldásra talál. Az alaprajz úgy alakul, hogy hátrafelé lesz egy színpadunk, kör alakban - kérem, most a méretviszonyokat ne tekintsék. Ez a színpad lényegében félkör alakú lesz. Raktárak és tároló helyek kerítik körül. És az egész elöl folytatódik, fent a nézőtérben, alul az egyes termekben, ezek közt a jövőben folyosó lesz, így az új Goetheanumban szabadabban lehet mozogni, mint a régiben. A régi Goetheanumban közvetlenül bent voltunk, ha egy előtéren át kívülről beléptünk. Itt fűtött folyosónk legyen a szabad mozgásra, ahol különféleképpen beszélgethetünk és így tovább, innen nyílnak a földszinten az egyes termek.

Fent a felvezető lépcső útján találjuk meg a nagytermet, ahonnan a színpadra látni, illetőleg az előadások és egyéb tevékenységek színhelyére.

Az imént említett gyakorlati probléma a következő: A régi Goetheanumban főként az volt kellemetlen, hogy az euritmia gyakorlásának közvetlenül a színpadon kellett történnie. Mármost mindig jöttek kinti látogatók, hogy megnézzék a dolgokat, remélhetőleg a jövőben is jönnek, de a munkához szükségünk volt a nézőtérre és sohasem lehetett elkülöníteni, ahogyan ez a gyakorláshoz és az előadások megfelelő előkészítéséhez valójában szükséges.

Ezt a problémát most úgy szeretném megoldani, hogy a földszinten, tehát az alsó szinten, ugyanolyan színpadi térség legyen, mint fent az első emeleten. Csakhogy az első emeleten, ugyanolyan méretviszonyok mellett az előadásra szolgáljon, az alsó szinten csak gyakorlásra. Tehát lesz egy alsó gyakorlóterem, ahol a főpróbáig gyakorolni lehet, így a felső helyiség mindig szabad lesz. Az alsó szinten a próbák résztvevői számára előtér lesz, ahol leülhetnek, tartózkodhatnak. A felső szinten a színpad közvetlenül átmegy a nézőtérbe. A nézőtér ugyanakkora lesz, mint a sarkos épület alaprajza.

Ilyen módon lehetőségünk lesz arra, hogy igazán praktikusan dolgozzunk a helyiségben. Az új Goetheanumnak nem kell lényegesen magasabbra készülnie, mint a régi volt, mivel nem akarok ismét kupolás épületet kialakítani, hanem térben összehangolt felületekből összeállított lezárást kísérlek meg felfelé, ez szerintem esztétikailag nem fest kevésbé vonzóan, mint egy kupolás épület.

Egyik oldalról tehát a holnap még leírásra kerülő homlokzaton át léphetünk be a főoldal felől a Goetheanumba; lépcsőt találunk, hogy a felső helyiségbe menjünk; folyosónk lesz az egyes termek megközelítésére és így tovább. Kétoldalt is lesznek bejáratok és ennek a térnek az elrendezését főként úgy tudjuk megoldani, hogy a színpadtér megfelelően kisebb, alaprajzában kisebb, mint a raktárhelyiség, amit falakkal kívánok előrefelé folytatni, hogy megkapjuk az egyes termeket. Ezáltal felfelé olyan lezárást nyerhetünk, hogy tetőablak révén az egész teret nappali fénnyel is megvilágíthatjuk, így váltogathatjuk a nappali fényt, amikor van, a mesterséges világítással, ha szükséges.

Ilyen módon praktikus épületünk lehet, a lehető legjobban kihasznált köbtartalommal. Egyidejűleg sok mindent folytathatunk az épületben, míg a régiben voltaképpen csak egy ténykedésre volt lehetőség.

Gondolják meg, kedves barátaim, hogy ez nem csak javítás lesz, amit némelyek talán rontó javításnak foghatnak fel, hanem ez az egész fejlődéssel összefügg. Már gyakran hangsúlyoztam önöknek, hogy a realitásban és nem az eszmékben élve, az idő realitását egészen különösen figyelembe kell venni. Az idő realitás. Csak nehéz az idő realitását megérteni. Vannak ma olyanok, akik a szociális organizmus hármas tagozódását ugyanazokkal a mondatokkal képviselik, ahogyan 1919-ben képviseltem a kor viszonyainak megfelelően. Igen, a történelem, most olyan gyorsan halad, hogy voltaképpen úgy tűnik: Ha ma valaki úgy képviseli a dolgokat, ahogyan ez 1919-ben történt, akkor évszázadokkal maradt el. És így valóban nem lehet 1924-ben ugyanúgy építeni, mint 1913-1914-ben, miután már történt valami az antropozófiai mozgalomban. 1913-1914-ben a Goetheanum ideája kizárólag annak belátásából indult ki, hogy a misztériumjátékok számára művészi termet kell alkotni és akkor voltaképpen csak a misztériumjátékokra és az előadásokra gondoltunk. Azóta sok minden történt, csak azt kívánom, bárcsak még több történt volna, de remélem, hogy az említett 75 millió frank nélkül is történik még rövidesen egy és más. És ezt mindenesetre tekintetbe kell venni.

Az történt, hogy az euritmia 1913 óta fejlődött csak ki. 1913-ban még nem volt, csak fejlődött, így nem mondhatjuk, hogy ami akkor jó volt, az jó ma is. Azonkívül, bár akkor biztosítottak róla, hogy az építés jóval egy millió német márka alatt kivitelezhető, mint tudják, az idők folyamán legalább 7-8-szorosába került. Így nem fogunk ismét absztrakt módon számolni, hanem most egészen konkrét számokkal. Az épületet most úgy kell felépíteni, hogy a lehető leghamarabb megvalósíthassuk az alapszabályainkban foglaltakat. Ez azonban csak akkor történhet, ha az épületet úgy építjük fel, ahogyan utaltam rá.

A merev betonból is lehet azért olyan formákat kapni, amelyek újat tudnak nyújtani a művészi szemléletnek. A régi Goetheanum formáit már át kell adni a történelemnek kedves barátaim, vagyis az önök szívének - ma este még szólnom kell ezekről egy és mást. A betonformáknak egészen másoknak kell lenniük és meg is kell tenni egyfelől egy és mást a beton merev anyagának leküzdésére, úgy hogy az ember lelki szeme művészileg követhesse formáit. Másfelől azonban művészileg, festőileg, plasztikusan kell megformálni azt, ami látszólag dekoratív, de a beton anyagából ered, hogy éppen a beton anyagát is művészileg nyilatkoztassuk most meg. Kérem, tekintsék ezt a gondolatot a Goetheanum kialakítás csírájának. Érvényre juttattam, hogy egyedül dolgozhassam a Goetheanum művészi kialakításán és nem lehet szélesebb körben innen-onnan kapott ajánlatokat vagy tanácsokat elfogadni, ahogyan már - természetesen jóindulatúan - felajánlották. Nem segít, ha azt mondják: Itt vagy ott húztak fel betonépületeket, itt vagy ott racionálisan működő gyár van és így tovább. Ha a Goetheanum betonépítménye létrejön, úgy eredeti gondolatból kell fakadnia, és amit a betonépítkezésben eddig létrehoztak, az valójában nem alapozza meg azt, aminek itt létre kell jönnie.

Ezt szeretném először is előterjeszteni, kedves barátaim, de ezzel nem állítottam olyasmit, ami kedves van Leer barátunk és más országok képviselőinek gyűjtőakcióit leállíthatná. Mert az akkor kilátásba helyezett összeg ennek ellenére szükséges lesz, ha akarjuk megvalósítani, amit kell. De éppen, hogy ilyen irányú buzgalmukat talán még fokozzam, megmondanám, hogy az a törekvésünk, hogy a befolyó pénzt azáltal alkalmazzuk legkedvezőbben, vagyis az antropozófiai munkára is, a Goetheanum működéséhez, hogy a Goetheanumot előbb az elképzelhető legkisebb összegből építjük fel, olyan kivitelben, ami az elképzelhető legkisebb összeggel éppen lehetséges. Azon fogunk itt fáradozni, hogy a lehető legrövidebb időn belül létrehozzuk a Goetheanumot.

Holnap azután beszélnem kell még a Goetheanum külső leírásáról, főként a homlokzatról.

Most még csak vissza szeretnék térni valamire, ami sokfelől, mint a rémület eredménye, jut el hozzám. Mindenünnen azt kérdezik, hogy mi lesz az eljárás a goetheanumi Szabad Szellemtudományi Főiskola szekcióival és három osztályával kapcsolatban? Kedves barátaim, a szekciók először egyáltalán senkire sem tartoznak. A szekciók az itteni munkára alakultak. Tehát a szekciókról nem is kell beszélgetnünk. Megtalálják őket, ahogyan a megfelelő teljesítmény szerint megtalálhatók. Így voltaképpen csak az alapépítményt adó Általános Antropozófiai Társaságról és a három osztályról lehet beszélni. Erről szerintem az alapszabályainkban minden szükséges dolog abszolút világosan szerepel, kedves barátaim. Az 5.§-ban ez áll: „…ide”, tehát ebbe az iskolába „kérelmükre veszik fel, miután már a Goetheanum vezetősége által meghatározott ideig tagok voltak. Így jutnak a Szabad Szellemtudományi Főiskola első osztályába. A második, illetve harmadik osztályba való felvétel akkor történik, amikor ennek kérelmezőjét a Goetheanum vezetősége erre alkalmasnak találja.”

„7.§. A Szabad Szellemtudományi Főiskola kialakítása mindenekelőtt Rudolf Steinerre tartozik, akinek ki kell neveznie munkatársait és esetleges utódját.”

Úgy hiszem, ezek a mondatok teljesen világosan kimondják, hogy személyesen hozzám kell fordulni valamilyen írásos vagy szóbeli jelentkezéssel; leghelyesebben kezdettől fogva nekem címzett írásos jelentkezésekkel - szóbeli jelentkezéseket csakugyan nem lehetne áttekinteni. És elintézzük a dolgot. - Ez áll itt. Azt hiszem, a megrohanás nem azon múlik, hogy a dolog nem világos, hanem hogy lassanként rá kell szokni a világosságra, kedves barátaim. Néhány oldalról talán kívánják is a tisztázatlanságot. De legalábbis az a szándékunk, hogy valamennyi innen eredő dologban az abszolút világosság uralkodjon - annak ellenére, hogy a jövőben minden pedantériát kizárunk és kitoloncoljuk a bürokráciát. Ami itt szerepel, abból kivehető, hogy csak egy levélke írásával lehet jelentkezni. A levélkét személyesen hozzám kell intézni. Majd kiderül, milyen lesz a válasz. Bizalommal kell lenni.

Ez a mondanivalóm. A továbbiakban Hahl urat jelentették, hogy a Goetheanum felépítéséről beszéljen. Most megkérem Hahl urat, vegye át a szót.

Hahl úr hozzászól a témához.