"Bizonyos dolgoknak szükségszerűen meg kell történniük, még akkor is, ha ezek valamilyen szempontból károsak. Kell, hogy az ember ki legyen téve ilyen ártalmaknak, hogy ezeket leküzdve bizonyos erőket szerezzen meg."
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció
<< Vissza



A halál mint az élet átalakulása (6)

6. Hogyan tevékenykedik asztráltestünkben az angyal?

[A hierarchiák működése az emberben. Az eljövendő emberiség céljai: testvériség, vallásszabadság, betekintés a világ szellemi természetébe. Lucifer és Ahrimán ellenhatásai: nemi ösztönök, a gyógyszerek kóros hatásai, a technikával való visszaélés.]

Zürich, 1918. október 9.

A szellem antropozófus megismerése nem szabad pusztán elméleti világszemléletnek lennie, hanem az élet tartalma és ereje kell, hogy legyen. Feladatát valójában csak úgy teljesíti ha antropozófus világfelfogásunk olyan erőteljessé válik, hogy valóban megelevenedik bennünk. Lelkünk befogadta az antropozófus szellemi megismerést, ezáltal bizonyos tekintetben az emberiség meghatározott, fontos fejlődési folyamatainak őrzőivé váltunk.

Általában az egyik vagy másik világnézet felé hajló emberek meggyőződése, hogy a lelkükben élő gondolatok, képzetek ezen kívül a világ összefüggésében nem jelentenek semmit. Az ilyen világszemléletű emberek úgy gondolják, hogy a gondolatok és az ideák képzetei úgy kerülnek a világba, ahogyan a fizikai tetteket végrehajtó ember érvényre tudja őket juttatni. Az antropozófus gondolkodásmód feltételezi, hogy tisztában legyünk azzal, hogy gondolataink és képzeteink megvalósulásához az érzéki világban véghezvitt fizikai tetteinken kívül más utakra is szükség van. Már ennek az életigénynek a felismerésében is benne rejlik az a követelmény, hogy az antropozófusnak bizonyos módon részt kell vennie az idő jeleinek figyelemmel kísérésében. A világ fejlődése során sok minden történik, korunk emberének különösképpen jól kell értenie azt, ami a világ fejlődése során történik, ő is hozzá tartozik.

Az egyes emberre vonatkozóan mindenki tudja, hogy tekintetbe kell venni fejlődését, nem csak a körülötte lévő külső dolgokat. Gondolják el, csak egészen nagy vonalakban: a most külső érzéki dolgok itt vannak az 5, 10, 20, 30, 50, 70 éves emberek körül. Mégsem kívánhatja egyetlen értelmes ember sem, hogy az 5, 10, 20, 50, 70 éves ember viszonya azonos legyen hozzájuk. Csak úgy határozhatjuk meg az ember külső környezetéhez fűződő viszonyát, ha saját fejlődését tekintetbe vesszük. Az embernél ezt mindenki elismeri. De ahogyan az egyes ember egészen meghatározott fejlődésen megy keresztül, ahogyan másfajta erők vannak gyerekkorában, élete közepén és öreg korában, úgy az emberiségnek is mindig más-más erői vannak fejlődése folyamán, és átalusszuk a világ fejlődését, ha nem vesszük észre, hogy az emberiség lénye más a 20. században, mint amilyen a 15. században volt, vagy éppenséggel a Golgotai Misztérium korában, vagy előtte. Korunk legnagyobb hibái, tévedései zavarai közé tartozik, hogy nem figyelnek az említett dologra, és úgy gondolják, hogy az emberről vagy általában az emberiségről egészen absztrakt módon beszélhetünk, és nem kell tudomásul vennünk, hogy az emberiség fejlődésen megy keresztül

Most az a kérdés, hogy hogyan tekinthetünk bele pontosabban ezekbe a dolgokba? Tudják, hogy e fejlődésről sokszor megbeszéltünk valami lényegeset. A görög-latin korban, a Krisztus előtti 8. századtól körülbelül a Krisztus utáni 15. századig az értelmi vagy kedélylélek kultúrkorszakáról beszélünk, a 15. század óta pedig a tudati lélek kultúrkorszakáról. Ezzel lényeges dolgot jellemeztünk az emberiség fejlődésében, éppen a mi korunkra vonatkozóan. Tudjuk tehát, hogy a 15. századtól a 4. évezred elejéig a tudati lélek a legfontosabb erő, amire az emberiség fejlődésében számítanak. Az igazi szellemtudományban azonban sohasem szabad megállni az általánosságoknál és absztrakcióknál, mindenütt konkrét tények megragadására kell törekedni. Az absztrakciók legfeljebb akkor használhatók, ha egészen közönséges értelemben kíváncsiak vagyunk. Ha a szellemtudományt életünk tartalmává, erejévé akarjuk tenni, akkor a kíváncsiságnál komolyabbnak kell lennünk, nem szabad az említett absztrakcióknál megakadni. Teljesen igaz, és rendkívül fontos, hogy a tudati lélek korában élünk, és elsősorban a tudati lélek kialakításával kell számolni, de nem szabad ennél megállni.

Ha el akarunk jutni a dolgok bizonyos szemléletéhez, akkor mindenekelőtt az ember lényét kell pontosabban megnéznünk. Szellemtudományos értelemben az ember felülről lefelé énből, asztráltestből, étertestből - újabban képző-erő testének is neveztem - és fizikai testből áll. Az emberi természet tagjai közül valójában még csak az énben élünk és működünk lelki-szellemi módon. Énünket földi fejlődésünktől és az azt kormányzó formaszellemektől kaptuk. Alapjában véve minden énünk révén kerül tudatunkba. És ha az én nem úgy fejlődik, hogy bár csak a testek közvetítésével, de kapcsolatban lehet a külső világgal, akkor éppen úgy nincsen tudatunk, mint elalvástól ébredésünkig. Az én kapcsol össze környezetünkkel. Az asztráltestet a földfejlődést megelőző holdfejlődés révén kaptuk, étertestünket a még előbbi napfejlődés révén, fizikai testünk első kiindulását a Szaturnusz-fejlődés révén.

Ha azonban áttekintik ezeknek a testeknek a leírását a „Szellemtudomány körvonalai”-ban[1], akkor látják, hogy milyen bonyolult módon jött létre a mai ember négy jellemzett tagjának összefüggéseként. A „Szellemtudományban” leírt tényekből látjuk, hogy az ember három burkának tagozódásán különböző hierarchiák szellemei működtek közre. Látjuk, hogy fizikai, éteri, asztrális burkunk igen-igen bonyolult természetű. De ezek a hierarchiák nem csak burkaink létrehozásán dolgoztak, hanem még mindig bennünk működnek. Aki úgy hiszi, hogy az ember csak csont, vér, hús, és így tovább, kombinációja, ahogyan a szokásos természettudomány, fiziológia, biológia vagy anatómia elmondja, az nem érti meg az embert.

Ha igazán megközelítjük ezt az emberi buroklényt és valóságában nézzük, akkor látjuk, hogy a magasabb hierarchiák szellemi lényei milyen tervszerűen, bölcsen dolgoznak együtt mindabban, ami testi burkainkban tudatunk nélkül történik. A „Szellemtudomány”-ban mondhatnám, vázlatosan körvonalaztam a magasabb hierarchiák egyes szellemeinek az ember létrehozásában történő együttműködését, ebből kivehetik, hogy részleteiben ez milyen bonyolult lehet. Ha azonban az embert meg akarjuk érteni, akkor ezeket a dolgokat is egyre inkább az egyes konkrétumokban kell megragadnunk.

Roppant nehéz ezen a területen a konkrét kérdést akár csak szemügyre is venni. Ezek a konkrét kérdések roppant bonyolultak. Gondolják el, hogy valaki azt kérdezné, hogy mit tevékenykedik 1918-ban, az emberiség jelenlegi fejlődésének ciklusában, mondjuk a szeráfok vagy dünamiszok hierarchiája az emberi étertestben. Ezt a kérdést éppen úgy fel lehet vetni, mint azt, hogy mondjuk esik-e most az eső Luganóban vagy sem. Puszta gondolkodás vagy teória révén egyiket sem lehet megoldani, csak a tények megközelítése révén. Ahogyan érdeklődni kell táviratilag vagy levélben akár, hogy esik-e most Luganóban vagy sem, úgy olyasmit is a tényekbe hatolva kell megérdeklődni, mint hogy az emberiség jelenlegi korszakában mi a feladatuk a bölcsesség szellemeinek vagy a trónoknak mondjuk, az emberi étertestben? A most felvetett kérdés rendkívül bonyolult és mindig csak mintegy megközelíthetjük azokat a területeket, ahol ilyen kérdések teremnek. Ezen a területen igazán gondoskodtak róla, hogy az ember szárnyai ne nőhessenek az égig, és ne legyen elbizakodott és büszke, ha igazi megismerésre törekszik.

Világosan mintegy a legközelebbi lényekről tudhatunk, akikhez mintegy közvetlenül közünk van. De velük tisztában is kell lennünk, ha nem akarjuk átaludni az emberi fejlődésben játszott szerepünket. Így olyan kérdésről akarok beszélni, amely nem olyan bizonytalan, - bármily konkrét -, minthogy mit cselekszenek étertestünkben a dünamiszok vagy a trónok. Más kérdést teszek fel, amely nem olyan bizonytalan, hanem érintenie is kell a jelen kor emberét. Ez a kérdés, hogy mit cselekszenek a legközelebb álló és az emberen tevékenykedő angyallények az emberiség jelenlegi korszakában, az asztráltestben?

Ha belső lényünkbe tekintünk, emberi énünkhöz, asztráltestünk van legközelebb. Remélhető tehát, hogy a feltett kérdés válasza nagyon is érint bennünket. Az angyalok közvetlenül az emberi hierarchia után következnek. Tehát szerény kérdést tettünk fel és látni fogjuk, hogy a válasz nagyon fontos lesz számunkra. Tehát, hogy mit cselekszenek az angyalok az emberi asztráltestben éppen az emberiség jelenlegi korában, amely a 20. századon halad át, a 15. században kezdődött és a 4. évezred elejéig fog tartani.

Mit mondhatunk egyáltalán arról, ahogyan az ilyen kérdés megválaszolható? Csak azt lehet mondani, hogy a komolyan művelt szellemi kutatás nem képzetekkel és szavakkal űzött játék, hanem valóban olyan területeken végzett munka, ahol a szellemi világ szemléletessé válik. Ilyen közelálló dolgot megláthatunk. Erre a kérdésre azonban valójában csak a tudati lélek korában lehet termékenyen válaszolni.

Azt gondolhatnánk, hogyha ezt a kérdést más korokban vetették volna fel választ várva, úgy valószínűleg feleletet kaptak volna. Azonban sem az atavisztikus látás korában, sem pedig a görög-latin kultúrkorszakban nem lehetett a kérdésre válaszolni, mert azok a képek, amelyeket az atavisztikus látás adott a léleknek, elhomályosították az angyalok asztráltestünkben véghezvitt tetteinek a megfigyelését. Semmit se lehetett látni, éppen az atavisztikus látásból kapott képek miatt. A görög-latin korszakban pedig még nem volt olyan erős a gondolkodás, mint most. A gondolkodás éppen a természettudományos gondolkodás révén erősödött meg, így a tudati lélek korában lehet tudatosan elmélyedni az imént felvetett kérdésbe. Szellemtudományunk termékenységét az élet számára éppen az mutatja meg, hogy nemcsak teóriákkal elégítjük ki, hanem olyasmit tudunk nyújtani, ami az élet számára hatékonyan fontos.

Mit cselekszenek asztráltestünkben az angyalok? Erről csak akkor győződhetünk meg, ha bizonyos fokú szellemi látással rendelkezünk, tehát látjuk, hogy az asztráltestünkben mi játszódik le. Az említett kérdés megválaszolásához tehát legalább az imaginatív megismerés bizonyos fokára kell emelkednünk. Akkor kiderül, hogy az angyali hierarchia lényei - bizonyos módon minden egyes angelos, akiknek minden emberrel kapcsolatban megvan a feladatuk, de különösképpen együttműködésük révén is - képeket alakítanak ki az emberi asztráltestben. A formaszellemek vezetése alatt alakítják ki a képeket. Ha nem emelkedünk fel az imaginatív megismeréshez, úgy nem tudjuk, hogy asztráltestünkben állandóan képeket alakítanak ki. E képek keletkeznek és elmúlnak. Ha nem jönnének létre, akkor az emberiségnek nem volna a formaszellemek szándékainak megfelelő fejlődése a jövő irányában. Amit a formaszellemek el akarnak érni velünk a földfejlődés végéig, azt először képekben kell kibontakoztatniuk, ezekből a képekből lesz később az átalakult emberiség, a valóság. A formaszellemek már ma kialakítják ezeket a képeket asztráltestünkben az angyalok révén. Az angyalok képeket alakítanak ki az emberi asztráltestben, ezeket a szellemi látásig fejlesztett gondolkodással érhetjük el. Követhetjük ezeket a képeket, amelyeket az angyalok alakítanak ki asztráltestünkben. Akkor kiderül, hogy egészen meghatározott impulzusok és elvek alapján alakították ki őket. Éspedig úgy, hogy keletkezésük módjában mintegy az emberiség jövendő fejlődésének erői rejlenek. Bármily különösen hangzik is, így kell kifejeznünk, hogyha az angyalokat munkájuk közben megfigyeljük: munkájukkal egészen határozott szándékuk van a földi emberi élet eljövendő szociális kialakítására. Olyan képeket akarnak az emberi asztráltestekben létrehozni, amelyeket a jövő embereinek együttélésében egészen meghatározott szociális állapotokat idéznek elő.

Ha az emberek nem is akarják elismerni, hogy az angyalok eljövendő ideálokat akarnak kelteni bennük, mégis így van. Éspedig egészen meghatározott alapelv érvényesül az angyalok képalakításánál. Az az alapelv, hogy a jövőben senki se élvezze nyugodtan boldogságát, ha mellette mások boldogtalanok. Az abszolút testvériség impulzusa uralkodik, az emberi nem abszolút egysége, a fizikai élet szociális állapotának helyesen értelmezett testvérisége. Ez az egyik szempont, amely szerint az angyalok kialakítják e képeket az emberi asztráltestben.

Van azonban még egy impulzus, amelynek szempontjából az angyalok működnek, éspedig, nemcsak a külső szociális életre vonatkozó szándékaik vannak, hanem az emberi lélekre, az emberek lelki életére vonatkozó szándékaik is. Az emberek lelki életére vonatkozóan az a céljuk az asztráltestbe vésett képekkel, hogy a jövőben mindenki meglássa minden emberben az elrejtett istenit.

Tehát jegyezzük meg: az angyalok munkájának szándéka szerint változásnak kell bekövetkeznie. Az embert nem, mint magasabbra fejlődött állatot szemléljük, pusztán fizikai kvalitásai alapján, sem elméletben, sem gyakorlatban, hanem minden ember elé azzal a kialakult érzéssel lépünk, hogy az isteni világ alapjaiból nyilvánul meg benne valami húsban és vérben. Az angyalok azt helyezik a képekbe, hogy az embert a szellemi világból megnyilatkozó képnek fogjuk fel, a lehető legkomolyabban, intenzívebben, értőbben.

Ha ez egyszer megvalósul, akkor egészen határozott következménye lesz. Az emberiségben a jövőben kifejlődő szabad vallásosság alapja az lesz, hogy az istenség hasonmását minden emberben elismerik, nemcsak elméletben, hanem a közvetlen élő gyakorlatban. Akkor nem létezhet vallási kényszer, nem lesz rá szükség, mert az emberek találkozása eleve vallásos cselekmény, szentség lesz és senkinek sem lesz szüksége arra, hogy a vallásos életet a fizikai síkon külső intézményeket működtető külön egyház révén tartsa fenn. Ha az egyház helyesen értelmezi önmagát, úgy csak az a célja lehet, hogy feleslegessé tegye magát a fizikai síkon, amennyiben az egész élet az érzékfeletti kifejeződésévé válik.

Legalábbis ezen alapszik az angyalok munkájának impulzusa, hogy az emberekre a vallásos élet teljes szabadságát árasszák. A harmadik alap, hogy lehetőséget nyújtsanak az embereknek ahhoz, hogy gondolkodás révén jussanak el a szellemhez, a gondolkodás jutassa át őket a szakadékon a szellem átéléséhez. Az emberek asztráltestében az angyalok munkája révén, mint kozmikus zene hangzik: szellemtudományt a szellemnek, a vallás szabadságát a léleknek, testvériséget a testeknek. Az embernek mintegy fel kell emelnie tudatát egy másik szintre és akkor belehelyezkedik az angyalok csodálatos műhelyébe az emberi asztráltestben.

Mi a tudati lélek korában élünk, korunkban az angyalok úgy működnek az emberek asztráltestében, ahogy elmondtam. Az embernek lassanként tudatosan el kell jutnia ennek megértéséhez. Ez beletartozik az emberi fejlődésbe. Hogyan jutunk egyáltalán oda, hogy az elmondottakat kimondjuk? Hol találjuk ezt a munkát? Ma még az alvó emberben találjuk meg. Az emberek alvó állapotában elalvástól ébredésig. Az éber alvó állapotokban is megtaláljuk. Sokszor beszéltem arról, hogy az emberek még éberen is átalusszák életük legfontosabb dolgait. És biztosíthatom önöket arról a nem éppen örvendetes tényről, hogy ha valóban tudatosan járjuk életünket, akkor ma igen sok alvó embert találunk. Tőlük bármi történhet a világban, nem érdekli őket, nem törődnek vele, nem kapcsolódnak hozzá. A világ nagy eseményei sokszor úgy zajlanak le az emberek mellett, mint egy város eseményei az alvók számára, holott az emberek látszólag ébren vannak. Amikor azonban az emberek éppen ébrenlétükben alszanak át valami különleges dolgot, akkor mutatkozik meg az angyalok asztráltestükben lejátszódó fontos munkája, amiről beszéltem, ez teljesen független attól, hogy akarnak-e tudni róla vagy sem.

Ezek a dolgok sokszor úgy játszódnak le, hogy az ember igen rejtélyesnek, paradoxnak találja őket. Valakit egészen méltatlannak találunk arra, hogy a szellemi világgal valamiféle kapcsolatot létesítsen. Pedig az illető valójában csak iszonyú álomszuszék ebben az inkarnációjában és mindent átalszik, ami körülötte történik; asztráltestében azonban az angyal az angyali közösségnek megfelelően dolgozik az emberiség jövőjén. Asztráltestét tehát mégis használják és meg lehet rajta ilyesmit figyelni. De azon múlik a dolog, hogy ez benyomuljon az emberi tudatba. A tudati lelket kell annak elismeréséhez emelni, ami csak ilyen módon található meg.

Ilyen előzmények után megértik, ha arra hívom fel figyelmüket, hogy éppen a tudati lélek kora egy egészen meghatározott esemény felé tart, és mivel a tudati lélekkel van dolgunk, így az emberektől fog függeni, hogy ez az esemény hogyan megy végbe az emberiség fejlődésében. Az esemény jöhet egy évszázaddal előbb vagy később, de valójában be kellene jutnia az emberiség fejlődésének területére. És úgy lehet jellemezni, hogy az embereknek tisztán tudati lelkük révén, tudatos gondolkodásuk révén kell eljutniuk oda, hogy meglássák, hogy az angyalok hogyan készítik elő az emberiség jövőjét. Amit a szellemtudomány tanít ezen a területen, annak az emberiség gyakorlati életbölcsességévé kell válnia, így lehet az emberek szilárd meggyőződése, hogy saját bölcsességük tartalma révén ismerik el, hogy az angyalok a jellemzett dolgokat akarják.

Az emberi nem azonban odáig ért el szabadságának megközelítésében, hogy most már tőle függ, hogy átalussza-e az illető eseményt, vagy teljes tudatossággal megy feléje. Mit jelent, hogy teljes tudatossággal megy feléje? Azt jelenti, hogy tanulmányozhatjuk a szellemtudományt, itt van, igazán nem kell egyebet tenni, mint tanulmányozni. Ha ezen kívül különböző meditációkat végzünk és például „A magasabb világok megismerésé”-nek gyakorlati útmutatását is figyelembe vesszük, akkor még jobban alátámasztjuk a dolgot. De a legszükségesebb már megtörténik, ha csak tanulmányozzuk a szellemtudományt és helyesen, tudatosan megértjük. A szellemtudományt ma szellemi látás képessége nélkül is tanulmányozhatjuk, mindenki képes rá, aki nem akadályozza útját előítéletekkel. Ha az emberek egyre többet tanulmányozzák a szellemtudományt, ha elsajátítják fogalmait és ideáit, akkor tudatuk felébred annyira, hogy bizonyos eseményeket nem alszanak át, hanem tudatosan követnek.

Ezeket az eseményeket még pontosabban jellemezhetjük. Mert alapjában véve csak előkészület, ha tudunk az angyal tevékenységéről. A legfontosabb, hogy egy bizonyos időpontban háromféle dolog következik be. Mint mondtam, az emberek viselkedésétől függően előbb vagy később következik be ez az időpont, vagy legrosszabb esetben egyáltalán nem. Be kell következnie, hogy az angyalok világa háromféle dolgot mutat meg az emberiségnek. Először is azt, hogy hogyan ragadható meg igazán az emberi természet mélyebb oldala közvetlen emberi érdeklődéssel. Igen, eljön egy időpont, ezt az embernek nem szabad elaludnia, amikor az emberek az angyalok révén olyan impulzust kapnak a szellemi világból, amely arra indítja őket, hogy sokkal mélyebb érdeklődéssel forduljanak minden ember felé, mint ahogyan ma hajlamosak vagyunk rá. Embertársaink iránt megnövekedett érdeklődésünknek nemcsak olyan szubjektíven kell kifejlődnie, mint ahogyan ez oly kényelmesen történik, hanem hirtelenül, amikor a szellemiség valóban beleárasztja az emberbe azt a bizonyos titkot, ami a másik ember. Egészen konkrét dolgot értek ezen, nem valamiféle elméleti megfontolást, hanem azt, hogy az emberek tapasztalnak valamit, ami minden emberben érdekli őket.

Ez az első dolog, és ezt különösképpen a szociális élet fogja kivívni. A második az lesz, hogy az angyal cáfolhatatlanul megmutatja az embernek, hogy a Krisztus-impulzus minden egyéb mellett teljes vallásszabadságot is feltételez az emberek számára, és csak az a helyes kereszténység, amelyik lehetővé teszi az abszolút vallásszabadságot. — A harmadik dolog pedig a világ szellemi természetébe való cáfolhatatlan bepillantás.

Ennek az eseménynek, mint mondtam, úgy kell bekövetkeznie, hogy az ember tudati lelke bizonyos viszonyba kerüljön vele. Ez áll az emberiség fejlődése előtt. Mert ezen dolgozik képeivel az angyal az emberi asztráltestben. De arra hívom fel figyelmüket, hogy ez a közelgő esemény már az emberek akaratára van bízva. Hiszen az emberek elmulaszthatják a dolgokat. És ma még sokan elmulasztanak sok mindent, aminek a jelzett időpont éber átéléséhez kell vezetnie.

Mint tudják, a világ fejlődésében olyan lények is léteznek, akiknek érdeke, hogy az embert eltérítsék pályájáról. Ezek az ahrimáni és luciferi lények. Amit elmondtam, az az ember isteni fejlődésének útja. Ha az ember igazán saját természetének adná át magát, akkor annak meglátásához kellene jutnia, amit az angyal bontakoztat ki asztráltestében. De a luciferi fejlődés célja az, hogy az embert eltérítse az angyali hierarchia munkájába való betekintéstől. A luciferi lények úgy akarják az embert ettől eltéríteni, hogy gátolják szabad akaratát. Igyekeznek szabad akaratának gyakorlása felől homályban tartani, amennyiben jó lénnyé alakítják ugyan, de automatikusan szabad akarat nélkül. Lucifer az érintett szempontból voltaképpen a jót, a szellemit akarja az embernél - az embert jó elvek szerint tenné szellemi látóvá, de mintegy automatikusan. A luciferi lények el akarják venni az ember szabad akaratát, a rossz lehetőségét. Olyanná akarják tenni, hogy a szellemből kiindulva, de szellemi képmás módjára cselekedjék, tudniillik szabad akarat nélkül. Automatikussá akarják tenni.

Ez a fejlődés bizonyos titkaival kapcsolatos. Tudják, hogy a luciferi lények más fejlődési fokon megrekedt lények, akik a normális fejlődésbe idegen elemeket hoznak be. E luciferi lényeknek érdeke, hogy az embert úgy ragadják meg, hogy ne jusson szabad akarathoz, mivel ők maguk sem vívták ki szabad akaratukat. A szabad akaratot csak a Földön lehet megszerezni. Ők azonban nem akarnak a Földdel érintkezni, meg akarnak állni a Szaturnusz, a Nap, és Hold fejlődésénél, hogy a földfejlődéssel semmi dolguk se legyen. Mintegy gyűlölik az ember szabad akaratát. Nagyon szellemien cselekszenek, de automatikusan - ez rendkívül lényeges - és az embert fel akarják emelni szellemi magasságukba. Automatikussá akarják tenni, szellemivé, de automatikussá. Ezzel egyfelől létrejönne annak a veszélye, hogy az ember korán, teljes tudati lelkének működése előtt, szellemileg automatikusan cselekvő lénnyé válva átalussza a bekövetkezendő kinyilatkoztatást, amit előbb jellemeztem.

Azonban az ahrimáni lények is e kinyilatkoztatás ellen dolgoznak. Ők nem igyekeznek az embert különösképpen szellemivé tenni, arra törekszenek, hogy elöljék benne szellemiségének tudatát, hogy az ember úgy vélekedjék magáról, hogy voltaképpen csak tökéletesen kifejlődött állat. Ahrimán valójában a materialista darwinizmus nagy tanítója. Ahrimán a nagy tanítója a földfejlődés mindazon technikai és gyakorlati tevékenységeinek is, amelyek csak a külső érzéki emberi életet akarják érvényesíteni, és csak kiterjedt technikát akar, hogy az ember rafináltabb módon elégítse ki ugyanazon táplálkozási és egyéb szükségleteit, mint az állat. Korunkban az ahrimáni szellemek a tudati lélek számára különféle rafinált tudományos eszközökkel igyekeznek elölni, elhomályosítani az emberben annak tudatát, hogy az istenség képmása.

Régebbi korokban az ahrimáni szellemek hiába igyekeztek volna ilyen módon elméletekkel elködösíteni az igazságot az emberek előtt. Miért? Még a görög-latin korban is, de különösen a régebbi korokban, amikor az ember még az atavisztikus látás képeivel rendelkezett, teljesen közömbös volt, hogy hogyan gondolkozik. Megvoltak a képei és ezek révén tekintett be a szellemi világba. Amire Ahrimán taníthatta volna az állatokkal való kapcsolatáról, annak életvitelére nem lett volna semmiféle jelentősége. A gondolkodás csak az Atlantisz utáni ötödik korszakban, a 15. század óta jutott hatalomra - mondhatnánk, tehetetlen hatalomra. A gondolkodás csak azóta alkalmas arra, hogy átvigye a tudati lelket a szellem területére, de meg is akadályozhatja, hogy bejusson a szellemi világba. Csak most éljük át azt a kort, amikor egy elmélet a tudomány révén tudatosan elrabolja az embertől isteni mivoltát és az istenségre vonatkozó tapasztalatait. Ez csak a tudati lélek korában lehetséges. Az ahrimáni szellemek ezért arra törekszenek, hogy olyan tanokat terjesszenek az emberről, amelyek elhomályosítják isteni származását.

Az ember normális isteni fejlődése ellen szegülő áramlatok leírásából kiderül, hogy életünket hogyan kell kialakítanunk, hogy ne aludjuk át az emberi fejlődésbe érkező kinyilatkoztatást. Különben nagy veszély támad és az embernek figyelnie kell erre, mert egyébként a fontos esemény helyett, amelynek erőteljesen kell hatnia a földfejlődés eljövendő kialakítására, az történik, ami nagy veszélybe sodorhatja a földfejlődést.

Bizonyos szellemi lények az ember révén jutnak el fejlődésükhöz, míg az ember velük együtt fejlődik. Az angyalok az ember asztráltestében természetesen nem játékból hozzák létre ezeket a képeket, hanem valaminek az elérésére. Ezt azonban éppen a földi emberiségben kell elérni és az emberek így az egészet eljátszanák, ha a tudati lélek megszerzése után mindezt tudatosan figyelmen kívül hagynák. Az egészet eljátszanák! Az angyalok csak játékot űznének az ember asztráltestének fejlesztésével. A dolog csak azáltal lesz komoly és nem játék, ha megvalósul az emberiségben. Ebből azonban megérthetik, hogy az angyalok munkájának minden körülmények közt komolynak kell maradnia. Gondolják meg, hogy mi történne a lét kulisszái mögött, ha az emberek álomszuszékságukkal eljátszanák az angyalok munkáját!

És ha mégis megtörténne, hogy a földi emberiség megmaradna amellett, hogy átalussza a jövő fontos szellemi kinyilatkoztatásának eseményét? Ha például a közbülső, vallásszabadságra vonatkozó részt aludnák át, a Golgotai Misztérium éteri síkon történő megismétlődését, amelyről sokszor beszéltem, az éteri Krisztus megjelenését, vagy a többi dolgot, akkor az angyaloknak más úton kellene törekednie arra, amit az emberek asztráltesti képeivel kell elérniük. Ha az emberek éber állapotban nem hagyják megvalósulni asztráltestükben, akkor ebben az esetben az angyalok az alvó emberi testek révén igyekeznek szándékaikat megvalósítani. Tehát amit az emberek éber állapotban átaludnának és így az angyalok nem érhetnének el, azt az ágyban fekvő alvó emberi fizikai és étertestek révén érnék el. Eléréséhez ott keresnék az erőket. Amit nem érhetnek el éber emberekkel, mikor a lélek benne van a fizikai és étertestben, azt az alvó fizikai és étertestekkel érik el, amikor az alvók, akiknek ébren kellene lenniük, énjükkel és asztráltestükkel kihúzódtak.

Ez a tudat korának nagy veszélye. Ez az esemény bekövetkezhet, ha az emberek nem akarnak a 3. évezred kezdete előtt a szellemi élet felé fordulni. Már csak rövid idő van a 3. évezred kezdetéig. Hiszen a 3. évezred tudvalevően a 2000. évvel kezdődik. Még megtörténhet, hogy éber emberek helyett az alvó emberek testével kellene elérni azt, amit az angyalok munkájával kell elérni; hogy az angyaloknak egész munkájukat ki kellene venniük az ember asztráltestéből és étertestébe meríteni, hogy megvalósulhasson. De az ember nem volna benne! Az étertestben kellene megvalósulnia, amikor az ember nincs jelen, mert ha éber állapotában jelen volna, akkor akadályozná.

Most kifejtettem a dolog általános ideáját. De mi történne, ha az angyaloknak ezt a munkát az ember távollétében kellene elvégezniük, az alvó emberek fizikai és étertestében? Ezáltal minden további nélkül három dolog következne be az emberiség fejlődésében. Először is olyasmi jönne létre az alvó emberi testekben, miközben tehát alszik, énjének és asztráltestének távollétében, amit nem szabadon keres meg, hanem reggel ébredéskor ott talál. Akkor mindig ott találja. A szabadság tudata helyett ösztön lesz, de ezáltal ártalmas. Éspedig bizonyos, az emberi természetbe jutó ösztönös megismerés ártalma fenyeget, - ez a születéssel, fogantatással, nemi élettel függ össze -, ha fellépne a veszély, amelyről beszéltem, bizonyos angyalok révén, akik maguk is bizonyos változáson mennének át. Erről nem beszélhetek, mert a beavatási tudás olyan magasabb titkaihoz tartozik, amelyeket ma még nem szabad elmondani. Elmondható azonban, hogy az emberiség fejlődésében az történne, hogy a világos éber tudat használhatósága helyett a nemi élet és szexualitás ösztönei lépnének fel káros, pusztító módon, és ezek nemcsak eltévelyedéseket jelentenének, hanem a szociális életbe átkerülve annak alakulását is előidéznék. Mindenekelőtt arra indítanák az embereket a szexuális élet folytán vérükbe kerültek révén, hogy ne bontakozzék ki a Földön valamilyen testvériség, hanem hogy a testvériség ellen szegüljenek. Ez azonban ösztön volna.

Tehát elérkezik a döntő pont, amikor mintegy jobb felé lehetne menni: de akkor ébren kell maradni. Vagy ösztönök jönnek létre. Mit szólnak majd a természettudósok, amikor ilyen ösztönök lépnek fel? Azt mondják, hogy ez természeti szükségszerűség. Ennek így kellett történnie, ez az emberi fejlődésből következik.

Természettudomány révén nem lehet ezekre a dolgokra figyelmeztetni, mert természettudományosan megmagyarázható volna, ha az emberek angyalokká válnak, és az is, ha ördögökké. A természettudomány mindkettőről ugyanazt mondja: a későbbi az előzőből jött létre - a kauzális természetmagyarázatok nagy bölcsességét. A természettudomány az elmondott eseményből mit sem fog észrevenni, mert persze természeti szükségszerűségnek tekinti, ha az emberek nemi ösztöneiktől félig ördögökké válnak. Természettudományosan tehát nem értelmezhető a dolog, mert történjék bármi, természettudományosan minden megmagyarázható. Ilyesmi csak a szellemi megismeréssel, érzékfeletti megismeréssel látható át.

Ez az egyik dolog. A másik az, hogy ebből a munkából, amely az angyalokban változásokat hoz létre, még valami következik az emberiség számára: bizonyos gyógyszerek ösztönös megismerése, de káros megismerése. Az orvostudománnyal összefüggő dolgok materialista értelemben iszonyúan előrehaladnak. Bizonyos anyagok és műveletek gyógyhatásába ösztönös bepillantást nyernek, rettenetes károkat okoznak velük, de ezeket hasznosnak fogják nevezni. A betegeset fogják egészségesnek nevezni, látván, hogy bizonyos nekik tetsző műveletekhez jutnak. Egyszerűen az lesz tetszetős, ami az embereket bizonyos irányban az egészségtelen felé vezeti. Tehát bizonyos folyamatok, műveletek gyógyhatásának ismerete fokozódik, de egészen káros vizekre fognak evezni. Mert bizonyos ösztönök révén tapasztalni fogják, hogy egyes anyagok és műveletek milyen betegségeket hoznak létre, és egészen egoista motívumok szerint tudják létrehozni őket vagy sem.

A harmadik bekövetkező dolog az lesz, hogy egészen meghatározott erőket ismernek meg és ezek révén egészen csekély indítással, bizonyos rezgések harmonizálásával, nagy gépi erőket tudnak elszabadítani a világban. A gépi jelleg bizonyos szellemi irányítását éppen ilyen módon fogják ösztönösen megismerni és az egész technika vad vizekre evez. Ez azonban rendkívül jó szolgálatokat tesz az emberi egoizmusnak és teljesen megfelel neki.

Ez a lét fejlődésének konkrétan megragadott része, az élet felfogásának része, ezt alapjában véve csak az tudja igazán méltányolni, aki átlátja, hogy a szellem nélkül való életfelfogás egyáltalán nem tisztázhatja a dolgot. Szellemnélküli életfelfogás, világszemlélet, nem látná át ezeket, ha egyszer elérkezne az emberiséget károsító orvostudomány, a nemi ösztönök szörnyű eltévelyedése, a puszta világmechanizmus borzalmas üzeme a természeti erők szellemi erőkkel való hasznosításában; nem venné észre, hogy letér az igaz útról, ahogyan az alvó sem észleli, ha rabló közelít, hogy kirabolja. Legfeljebb később, ébredéskor, látja, hogy mi történt. Ez azonban nagyon rossz ébredése volna az embernek: élvezné bizonyos folyamatok és anyagok gyógyító erőinek ösztönösen kiterjedt ismeretét, a nemi ösztönök bizonyos eltévelyedésének követésében lelné örömét, ezt az eltévelyedést az emberfeletti, az előítélet mentesség és elfogulatlanság különösen kiváló alakjának tartaná. Bizonyos tekintetben a csúnya volna szép és a szép csúnya, ebből azonban mit sem vennének észre, mert mindent természeti szükségszerűségnek tekintenének. Pedig eltévelyedés volna attól az úttól, mely az emberiségben előírja az ember saját mivoltát.

Azt hiszem, hogy ha érzékünk van ahhoz, ahogy a szellemtudomány hat érzületünkben, akkor komolyan vesszük a ma kifejtett igazságokat és azt meríthetjük belőle, amit voltaképpen az egész szellemtudományból merítenünk kell: hogy a szellemtudományban bizonyos kötelezettséget, életfeladatot ismerjünk el. Bárhol vagyunk, bármi dolgunk a világban azon múlik, hogy azt a gondolatot tápláljuk, hogy tevékenységünket antropozófus tudatunknak kell áthatnia és beragyognia. Akkor hozzájárulunk ahhoz, hogy az emberiség helyes értelemben haladjon előre fejlődésében.

Az ember nagyon téved, ha azt hiszi, hogy az igazi, komolyan és méltóan felfogott szellemtudomány valaha is eltávolíthatja az élet gyakorlati, intenzív munkájától. Az igazi szellemtudomány felébreszt, ráébreszt olyan dolgokra, amelyeket ma elmondtam. Kedves barátim, kérdezhetjük, hogy az ébrenlét voltaképpen árt-e az alvásnak? Ha azt a hasonlatot vesszük, hogy a szellemi világba való betekintés a szokásos ébrenléthez képest fokozott felébredés, ahogyan a szokásos felébredés az alvásból ébred, akkor a hasonlat megértésére feltehetjük a kérdést, hogy árthat-e az ébrenlét valamikor az alvásnak? - Igen, ha nem rendes! Ha valaki rendesen tölti az ébrenlétet, akkor egészségesen alszik, ha viszont révetegen, lustán, kényelmesen, munka nélkül tölti, akkor álma is egészségtelen lesz. Így van ez azzal az élettel is, amit a szellemtudomány révén sajátítunk el, mint éber életet. Ha a szellemtudomány révén helyes kapcsolatot építünk ki magunkban a szellemi világgal, akkor ezáltal a szokásos fizikai élet iránti érdeklődésünk is megfelelő mederbe kerül, mint ahogy az egészséges ébrenlét rendben tartja az alvást.

Aki éppen korunkban szemléli az életet, az alszik, ha nem figyel fel különböző dolgokra. Hogy büszkélkedtek az emberek, főként az utóbbi évtizedekben, életpraxisukkal! Az utóbbi évtizedekben eljutottak végre odáig, hogy éppen a vezető állásokba mindenütt azok kerültek, akik leginkább megvetik az eszmeit, a szellemit, a spirituálist. Addig szavaltak az életpraxisról, míg szakadékba nem rántották az emberiséget. Most azonban néhányan el kezdik károgni - többségükben teljesen ösztönösen -, hogy új kornak kell jönnie, különféle új ideáloknak kell fellépniük. De ez károgás. Ha a dolgok ösztönösen lépnek fel, a szellemtudományba való tudatos beleélés nélkül, akkor inkább annak romlásához vezetnek, amit éber állapotban kellene átélni, mintsem valami termékeny fejlődési folyamathoz. Aki ma a régóta megszokott szavakat deklamálja az embereknek, még olykor sikert arat. Az embereknek azonban rá kell szánniuk magukat, hogy más szavakat és fordulatokat hallgassanak, hogy a káoszból ismét szociális kozmosz jöjjön létre.

Ha ugyanis az emberek valamilyen korban elmulasztják éber állapotukat és nem jönnek rá, hogy valójában mi történjék, akkor nem valóságos dolgok történnek, hanem az előző korszak kísértete járkál, ahogy sok vallásos közösségben ma egyszerűen a múlt kísértetei járkálnak, és jogi életünkben például sokszor még a régi Róma szelleme kísért. A szellemtudománynak éppen ilyen tekintetben kell az embert felszabadítania a tudati lélek korában, és valóban bevezetni egy szellemi tény megfigyelésébe: hogyan tevékenykedik az angyal asztráltestünkben? Legfeljebb csak kezdetben beszélhetünk az angyalokról absztrakt módon, úgy kell előrehaladnunk, hogy konkrétan beszélünk, vagyis saját meghatározott korunkra vonatkozóan felelünk a bennünket legközvetlenebbül érintő kérdésre. Érint bennünket, mivel az angyal asztráltestünkben szövi a képeket, ezeknek kell leendő alakulásunkat felidézni és ezt az alakulást a tudati lélek révén kell megvalósítani. Ha nem volna tudati lelkünk, akkor nem kellene ezzel törődnünk, akkor más szellemek, más hierarchikus lények hoznák létre azt, amit az angyal sző. Mivel azonban tudati lelkünket kell kifejlesztenünk, nem lépnek be más szellemek, hogy megvalósítsák, amit az angyal sző.

Az angyalok természetesen az egyiptomi korban is szőttek. De hamarosan más szellemek léptek be és az ember atavisztikus szellemi tudata éppen ezáltal homályosodott el. Tehát mivel az emberek atavisztikus látással észleltek, sötét fátylat borítottak az angyalok tetteire. Most azonban le kell leplezni ezeket. Ezért nem szabad átaludni azt, amit a harmadik évezred előtt lezáruló korszakban hoznak tudatos életébe. Az antropozófus szellemtudományból ne csak tanításokat merítsünk, de elhatározásokat is! Ezek adnak erőt, hogy éber emberek legyünk.

Rászokhatunk arra, hogy éber emberek legyünk. Figyelhetünk sok mindenre. Mindjárt el is kezdhetjük, és azt találjuk, hogy alapjában véve egy nap sem múlik el úgy, hogy életünkben csoda ne történnék. Megfordítva ezt a mondatot, úgy mondhatjuk, hogy ha valamelyik nap nem találunk életünkben csodát, akkor csak szem elől tévesztettük. Próbálják meg életüket este áttekinteni, találnak benne egy kis, nagy vagy közepes eseményt, amiről azt mondhatják, hogy egészen különösen lépett be életembe, egészen különös módon ment végbe. Elérhetik ezt, ha csak elég átfogóan gondolkodnak, ha csak elég átfogóan szemlélik lelki szemükkel az élet összefüggéseit. Az átlagos életben azonban ez nem következik be, mert általában nem teszik fel a kérdést, hogy például mi akadályozott meg valamit?

Többnyire nem törődünk a megakadályozott dolgokkal, amelyek alaposan megváltoztatták volna életünket, ha bekövetkeznek. Az életünkből valami módon eltávolított dolgok mögött roppant sok olyasmi van, ami éber emberekké nevel bennünket. Mi minden érhetett volna ma? Ha ezt a kérdést minden este felteszem, és megnézem az egyes eseményeket, amelyek ezt vagy azt okozhatták volna, akkor az ilyen kérdésekhez az élet olyan szemlélete fűződik, mely az önfegyelmet éberré teszi. Így kezdődhet és magától is egyre tovább vezet, végül is odáig, hogy nem csak keressük, hogy mit jelent életünkben, hogy például délelőtt ½ 11-kor el akartunk menni, és az utolsó pillanatban jött valaki és feltartott. Bosszankodunk, hogy feltartott, de nem kérdezzük, hogy mi történhetett volna, ha csakugyan rendes időben mentünk volna el, ahogy terveztük. Nem kérdezzük, hogy mi változott?

Ilyesmiről már itt is beszéltem részletesebben. Életünk negatívjának megfigyelésétől, amely azonban életünk bölcs vezetéséről tehet tanúságot, egyenes út vezet az asztráltestünkben dolgozó, tevékenykedő angyal megfigyeléséhez, ez igen egyenes biztos út, haladhatunk rajta. Nyolc nap múlva, a második Zweig-előadáson tovább beszélünk erről.


[1] „A szellemtudomány körvonalai” (1910) GA 13.

  Hiba és javítás beküldése... Megjelölés olvasottként