Lucifer birodalma. A teret nem mesterséges falak határolják, hanem növény- és állatszerű, valamint egyéb fantáziaformák. Balra Lucifer trónja. Először Capesius és Mária lelke van a színen, később megjelenik Lucifer, azután Benedictus, majd Thomasius éteri hasonmásával (Doppelgänger) végül Theodóra.

Mária:

Elsőként mért találkozom veled,
Akit az érzékelhető világban
Capesiusként ismerek,
Itt Lucifer birodalmában?
Veszélyt hozó e helynek szelleme.

Capesius:

Ne is beszélj nekem Capesiusről!
A földi létben egykor ő
Oly életen küzdötte át magát,
Amelyről régen látja már,
Hogy álom volt csupán.
Értelmét oly dolgokra fordította,
Amelyek az idő áramlatában
Történtek meg. Ezáltal azt remélte,
Hogy megtalálja majd az emberek
Munkásságát, s szellemi életét
Irányító erőket. 
Amit ezen erőkről tudhatott,
Azt próbálta a lelke megragadni.
E birodalomból meglátható most
Akkori tudománya.
Azt hitte egykor, igazak a képek,
Amelyek tudatában élnek,
És hogy a valóságot tükrözik.
De hogyha innen, nézi őket,
Úgy megmutatkozik világosan,
Hogy nem mások, csak könnyű álmok,
Amelyeket a szellemlények szőttek
A gyenge földi emberekbe.
Ezeknek elviselhetetlen a valóság.
Megrémülnének és elkábulnának,
Ha megtudnák, miként vezérlik
A szellemek a létezés folyását
Saját szándékaik szerint.

Mária:

Te úgy beszélsz most, mint azok a lények,
Kik földi testben nem voltak sosem.
Ők azt mondják, a Föld világa nem jelentős,
Hatása a mindenségben csekély.
De annak, ki a Földhöz tartozik,
S neki köszönheti legjobb erőit,
Más kell legyen a véleménye.
Fontosnak kell hogy tartson
A sorsfonalak közül jó néhányat,
Melyek a földi létet
A világléttel összefűzik.
Lucifer is, ki itt hatalmas úr,
A Föld felé irányítja tekintetét
És megpróbálja úgy vezetni
A földi ember tetteit,
Hogy azok az ő szellemének
Érleljenek gyümölcsöt.
Jól tudja ő,
Hogy a sötétség martaléka lenne,
Hogyha a Földön zsákmányt nem találhatna.
Így hát a sorsa összefügg a Földdel,
És Így van ez más kozmikus lényekkel is.
Hogyha az ember lelke
Képekben lát oly világcélokat,
Melyekre Lucifer törekszik,
És összehasonlítja őket azzal,
Ami azon hatalmak célja,
Kiknek Lucifer az ellenfele,
Tudhatja akkor, hogy őt győzi le
Az olyan győzelemmel,
Amelyet önmaga felett arat.

Capesius:

Aki veled, most itt „beszélget,
Mindig borzalmasnak találja,
Ha kénytelen magára ölteni
A földi testét,
Amely még él, s amely még megtartotta
A földi formáját, pedig a szellem
Nem tud felette úrrá válni már.
E szellem úgy érzi ilyenkor,
Hogy összeomlanak azon világok,
Melyek számára oly értékesek.
Mintha a semmivel határolt
Irtózatos börtön fogná körül.
E szellem számára ilyenkor szinte
Az élet minden emléke kihunyt.
És gyakran érez emberlényeket
Maga körül, de azt, hogy mit beszélnek,
Nem képes már megérteni.
Egyes szavak jutnak csak tudatáig,
Melyek beszédükből kicsengenek,
És ezek arra emlékeztetik,
Mi minden szépet láthat
A szellemi világban.
Testében van ilyenkor - s mégsines benne.
Az élet, mely benne él
Olyan, hogy félelemmel tölti el,
Ha erről helyről pillantja meg,
És sóvárogva várja azt a percet,
Amely testétől teljesen
Megszabadítja majd.

Mária:

A test a földi lelkek eszköze,
Hogy isteni szépségek mását
Dicső képekben megteremtsék.
És bár ezek a képek létüket
A lelkekben csak árnyszerűn mutatják,
De mégiscsak csirák,
Melyek a világfejlődés során
Virággá és gyümölccsé érlelődnek.
Az ember így tehát
Testével is az Isteneknek szolgál.
És lelki életének
Csak úgy talál valódi értelmére,
Hogyha testében érzi meg
Az „Énjének” mint lénynek erejét.

Capesius:

Ó jaj ne említsd annak ezt a szót,
Aki most megjelent előtted
A szellemi világban,
S Capesiusként él a Földön
Csak menekülni vágyna,
Ha hallja ezt a szót,
Amely itt éget mint a tűz.

Mária:

Te gyűlölőd tehát, ami az embert
Valóságos lénnyé teszi?
Hogy élhetsz ebben a birodalomban,
Ha ez a szó rád ily félelmesen hat?
Hiszen ide nem juthat senki el,
Ki át nem élte e szó lényegét.

Capesius:

Aki most itt előtted áll,
Már gyakran állott Lucifer előtt is,
Ki e birodalom uralkodója.
És Lucifer feltárta őneki,
Hogy annak a világnak,
Amelyben ő uralkodik,
Azok a lelkek árthatnak csupán,
Kik tudatosan használják fel immár
A földi testtel származó erőket.
Ámde azok a lelkek, kik még
Csak ájultságban élik testi létük,
De rendelkeznek már látó erőkkel,
Lucifer világában csak tanulnak,
De ártani nem árthatnak neki.

Mária:

Tudom, e szellemi birodalmakban
Szavakból nem, csak látással tanulhatunk.
Amit megláthattam e pillanatban,
Azáltal, hogy előttem megjelentél,
Lelkemben majd előbbre visz
A szellemi tanítvány útján.

Capesius:

De nemcsak tanításokat kapunk itt.
E helyen itt, előttünk
Kötelességeink is megjelennek.
Te most aszal a lelki lénnyel
Beszélsz, akit testében
Capesiusnak hívnak.
A szellemi látásod megmutatta
- Amely előző életedbe elvitt -
Hogy karmád folytán sokkal tartozol neki.
Ezért hát Lucifertől,
A magas fényhozótól,
Kérned kell, hogy Capesiust a Földön
Az oltalmadba adja.
Bölcsességed majd megmutatja néked,
Hogy mit tehetsz az érdekében,
Hogy a későbbi földi életekben
Ismét hozzád vezessék,
S le tudd így róni adósságodat.

Mária:

Így hát kötelességemet, mely nékem oly szent,
Lucifer hatalmával teljesítsem?

Capesius:

Te kész leszel reá,
Hogy kötelességedet teljesítsed.
De est csak akkor válthatod valóra,
Ha Lucifer segítségedre lesz.
De Íme már meg is jelent ő,
A Fénynek Szelleme.

(Megjelenik Lucifer, és mialatt ő beszél, Benedictus.)

Lucifer:

Trónomnál állva, Mária,
Azt kívánod, hogy az az emberlélek,
Kihez te közel állsz a földi létben,
Önismeretre leljen.
Először lényem szemlélése útján
Kell megismerje önmagát e lélek
Igaz valóságában.
Ehhez tenélküled is el fog érni.
Hogy is hihetsz abban, hogy teljesítem,
Amit barátod érdekében kérsz.
Hisz Benedictust tartod tanitódnak.
A Földi létben ő erős ellenfelem.
Erőit ellenségeimnek szenteli.
Sok mindent el tudott ragadni tőlem.
Johannes tőle elszakadt,
S magát az én vezetésemre bízta.
Valódi lényemet nem látja még,
Látó erői még hiányosak.
Később eléri őket általam
És akkor ő is teljésen enyém lesz.
De néked azt parancsolom,
Hogy szót se szólj ővele kapcsolatban,
Míg trónomnál itt én előttem állsz.
Az ily beszéd itt most égetne engem.
Itt tettek a szavak, amelyeket
További tettek kell kövessenek,
S mi szavaid következménye lenne,
Nem szabad annak megtörténnie.

Benedictus:

E szavakat tenéked hallanod kell.
Mert hol a szónak tett ereje van,
Ott az korábbi tettekből fakad.
Megtörtént már a tett,
Mi Lucifert legyőzi.
Én Máriát, aki szellemi téren
Igaz tanítványom, már elvezettem
Arra a fokra, hogy felismerhette
A legmagasabb rendű szellemi
Kötelességét és minden bizonnyal
Képes lesz arra, hogy ezt teljesítse.
S ha teljesíti, ez kétségkívül
Felkelti majd Johannes gyógyerőit,
Melyek birodalmadtól elszakítják.
Egy komoly és szent fogadalmat
Hordoz lelkében Mária,
Mely a világlétesülésben
Ily gyógyerőket ébreszt.
Szavakban is meghallod nemsokára.
De ha a fénysugárt - amely beburkol,
S amely varázserőket ad tenéked,
Hogy ellenállj, s hogy meghódítsd magadnak
Mindazt, mi az önösséggel függ össze -
Letompítod gondolkodó erőddel,
Megérzed majd a gyógyító sugárzást.
Ez a jövőben oly erőre tesz szert,
Hogy szereteterői majd Johannest
Hatalmasan vonzzák maguk felé.

Mária:

Meg fog most majd jelenni itt Johannes.
Ámde azon alakja mellett, melyet
A földi lelkek tudnak magukénak,
Itt fog majd állni az a lény is, melyet
Erősebb hasonmásaként az ember
Csak rejtve hord magában,
Ha csak úgy ismerhetne meg Johannes,
Ahogy földi alakjának mutatkozol meg,
Ez nem tudná megadni néki mindazt,
Mit lelki fejlődése megkíván.
Hasonmásának kell hogy most megadjad
Mindazt, mire szüksége lesz
A szellemi úton, amelyen
Majd én fogom vezetni.

Lucifer:

Jelenjen meg Johannes hát előttem.
Jól érzem az erőt, mit létrehoztok:
Ellenséges velem
A földi kezdet óta.

(Két ellenkező oldalról, de egyszerre megjelenik Johannes Thomasius és éteri hasonmása.)

Thomasius:

Ó én hasonmásom, te csak azért
Mutatkoztál meg nékem eddig,
Hogy a saját lényemtől elrémüljek.
Csak keveset értek meg még belőled,
De azt tudom, hogy te vagy az, ki lelkem
Irányítod. Szabad létemnek
Te vagy tehát az akadálya.
Oka vagy annak is te, hogy nem értem,
Milyen, is vagyok én a valóságban.
Itt kell hogy halljalak beszélni
Most Lucifer előtt, hogy lássam,
Még mit viszek majd végbe a jövőben.

Thomasius éteri hasonmása:

Bár megjelenhettem már többször is
Johannesnek önismerethozóan,
De lelke mélyén hathattam csupán,
Hová tudása még be nem hatolhat.
Régóta már, hogy bensőjében
Az életem jelentősen megváltozott.
Évekkel ezelőtt ott állott Mária
Az oldalánál, s ő azt hitte akkor:
A szellem az, mi őket összefűzi.
Én megmutattam néki, hogy az ösztön,
S a szenvedély volt az, amely a lelkét
Valójában irányította.
Ezt úgy érthette csak, mint szemrehányást.
De te, magasztos fényhozó,
Az érzékeknek oly utat mutattál,
Melyen a szellemet szolgálták.
Az életben távol kellett maradnia
Johannesnek most Máriától.
Így hát a szigorú gondolkodásnak
Szentelte ettől kezdve életét,
S ennek olyan erői vannak,
Melyek megtisztítják a lelket.
És az, ami
Gondolkodása tisztaságából fakadt,
Belém is áradt. Megváltoztam;
Érzem magamban is e tisztaságot.
Nem kell éntőlem most már félnie,
Ha Mária iránt vonzalmat érez.
De még a te birodalmadhoz tartozik.
Én ez órában visszakérem őt.
Most már át fogja tudni élni lényemet
Még akkor is, ha nem te vagy,
Aki ennek értelmét megszabod.
Szüksége van most énreám,
Hogy szíverők, s a lélek melege
Hassák ét a gondolkodását,
Amelyek lényemből fakadnak.
Emberként vissza kell hogy nyerje önmagát.

Lucifer:

Szándékod jé, de nem tudom kérésedet
Úgy teljesíteni, ahogy kívánod.
Ha változatlanul adnálak vissza
Johannesnek oly lényként, mint amelyet
Sok éve már lelkével érzékelhetett,
Szeretetét csak a gondolkodásnak,
S hideg tudásnak szentelné ezentúl;
És a lényéből fakadó melegség
Érzelmek nélkül, s tartalmatlanul
Szinte halottként mutatkozna meg.
Így nem tudom erőimmel formálni őt.
Saját lénye és a személyiség
Kell feltámadjon benne általam.
Most meg kell téged változtassalak,
Hogy az történjék, mi javára válik,
S előrehaladását is segíti.
Én már régóta előkészítettem,
Mi benned most majd megmutatkozik.
A jövőben másképp fogsz megjelenni.
Nem fogja már szeretni Máriát
Johannes, mint ahogy régen szerette,
Ámde szeretni fog majd szenvedéllyel,
Olyan erővel, ahogy őt szerette.

Benedictus:

A szép munkát, melyet sikerre vittünk,
Szeretnéd a javadra felhasználni.
Johannest te a szív hatalma által
Fűzted magadhoz egykor, ámde látod,
Hogy kötelékét a közeljövőben
Meg kell erősítened, ha azt szeretnéd,
Hogy lénye a tiéd maradjon.
Johannes szíve szelleme parancsát
Szeretné engedelmesen követni.
Ha ezt meg tudja tenni, úgy a tette,
Melyet a tudomány terén
A Földön végrehajtott,
Azon hatalmak birtokába jut,
Kik ellen a földkezdet éta harcolsz.
De hogyha sikerül valami csellel
A szeretetek, mellyel eddig
Johannes Máriához fordult,
Azzá a szenvedéllyé változtatnod,
Amelyre szükséged van céljaidhoz,
Akkor mindazt a jót, mit hozhatott,
A szellemi világból rosszra váltja.

Mária:

Akkor hát meg lehet még menteni?
Nincs elrendelve végleg, hogy Johannes
Azon hatalmak zsákmányául essen,
Amelyek tettét Önmaguk számára
Akarják meghódítani?

Benedictus:

Így kellene ennek történnie,
Ha úgy maradnának meg az erők,
Ahogyan eddig alakultak.
De hogyha te a kellő pillanatban
Lelkedben hatni engeded
A fogadalmad, akkor a jövőben
Meg kell változzon az erők iránya.

Lucifer:

Hassatok kényszerítő erők,
Elemi szellemek érezzétek
Mesteretek erőit;
Készítsetek utat,
Mely a földi terekről
Lucifer honába elvezeti
Azt, mi után vágyom,
Ami azt teszi csak,
Amit én akarok.

Theodóra (megjelenik):

Ki hív olyan világba, mely nekem
Oly idegen? Én csak azt szeretem,
Ha isteni világok szeretettel
Nyilatkoznak meg lelkemnek, s a szívem
Boldogító melegség hatja át,
Előcsalva bensőmből
A szellemnek szavát.

Thomasius éteri hasonmása:

Ó mennyire megváltoztattad
Egész mivoltomat. Te megjelentél,
S egyszerre csak olyan lény lett belőlem,
Amelynek minden megnyilatkozása
Arról tanúskodik, hogy teljesen
Tevéled van betöltve. Általam
Johannes most már hozzád tartozik
És  csak feléd fordítja már szerelmét,
Mely egykor Máriáért olyan izzón
És oly félelmesen, tört fel szívéből.
Évekkel ezelőtt láttátok egymást,
De akkor ő nem érzett még irántad
Meleg szeretetet, bár lelke mélyén
Ez titkon már rég ébredezni kezdett.
Ez fellobban most benne és betölti
Egész mivoltát egy olyan erővel,
Amely egész gondolkodását
Kizárólag feléd fordítja majd.

Benedictus:

Közeledik a kellő pillanat.
Lucifer már a legnagyobb erőit
Vetette latba. Most kell, Mária,
Hogy te mint szellemi tanítvány
Erősen szembehelyezkedj vele.

Mária:

Te, aki azt a fényt hozod nekünk,
Amely a szeretet erőit
Önösségünk szolgálatában
Akarja csak megtartani,
Te már a földi létnek kezdetén
Elhoztad a megismerést
A gyenge embereknek, kiknek akkor
Az Istenek szerint rendeltetésük
Az volt, hogy még ne rendelkezzenek
Saját egyéni akarattal,
Hanem hogy öntudatlanul kövessék
Az Istenek szándékait.
Azóta minden ember lelke
Oly csatatérré vált, ahol te
Az Istenekkel vivod harcodat.
De közeledik már az az idő,
Mely birodalmadnak, s neked magadnak
A vesztedet okozza.
Mert adományaid segítségével
Oly tudományt szült egy merész gondolkodó,
Amely az embereket vezető
Istenségek szolgálatában áll.
De te még egy kísérletet teszel,
Hogy megszerezd magadnak az erőket,
Melyek az Isteneket illetik.
Mivel Johannes a tudás gyümölcsét,
Amellyel az embert elcsábítottad,
Tettével eloldotta tőled,
Most őt szeretnéd elcsábítani
Theodóra iránt érzett szerelme révén,
Amely a sors tervében nincs megírva.
Szándékod az, hogy most a bölcsességet
A szeretet hatalmával legyőzzed,
Míg egykoron a bölcsességgel
Küzdöttél a szeretet ellen.
De tudd meg, hogy ebben a szívben, melyet
Most Mária tevéled szembe állít,
Annák köszönhetően,
Hogy szellemi tanítvány,
Erők ébredtek arra, hogy tudása
Az önszeretettől mentes maradjon.
Nem akarom már többé a jövőben,
Hogy az a boldogság reám találjon,
Mit ekkor éreznek az emberek,
Midőn a gondolatok érlelődnek.
Felkészítem szívem az áldozatra:
Azért gondolkozzék csak szellemem,
Hogy gondolkodva a tudás gyümölcsét
Az Isteneknek nyújtsa áldozatként.
Szent szolgálat lesz a megismerésem.
S amit bensőmben ezzel létrehoztam,
Az erőteljesen fog énbelőlem
Majd Johannesre átáramlani.
S ha gyakran hangzik is majd fel szívében
E szó, amely tetőled származik:
„A szeretetben kell hogy megtalálja
Az ember lénye azt, ami erőt ad
Sajátos jellegének” - ez a szív
Hatalmasan fog válaszolni néked:
„A földi korszak kezdetén te egykor
Meghallgatásra leltél, mert minekünk
A bölcsesség gyümölcsét megmutattad,
A szeretet gyümölcseit azonban
Az emberek csupán az Istenektől
Szabad hogy elfogadják.”

Lucifer:

Én felveszem a harcot.

Benedictus:

S harcolva szolgálsz majd az Isteneknek.