Sokszor felvetik korunkban azt a kérdést, hogy miért éppen most kell a szellemtudományos tanításokat terjeszteni, miért nem lehetett ezekről régebben - például 120 évvel ezelőtt - semmit sem hallani? Mindig történt valami ilyesmi, csak más formában, mint napjainkban. A XVII. és a XVIII. században kis társaságok útján terjedtek el a tanítások, ezeket azonban jól megfontolt okokból nem a szerzőik, hanem mások jegyezték le. Az akkori okkult iskolákból gyéren szűrődtek csupán ki híradások. Ma is találunk még például olyan könyveket, melyeknek elsárgult - külsőleg elsárgult - lapjain egészen csodálatos dolgok állnak. Például Goethe is megemlít egy ilyen könyvet, az „Aurea Catena Homeri”-t.[1] Tartalmát a mai emberek - főként a felvilágosultabbak, természetesen - fantazmagóriának, esztelenségnek tartják. Ha azonban ezt az „ostobaságot” a szellemtudomány eszközeivel közelítjük meg, egészen mást találunk. A legnagyobb titkok lepleződnek le annak számára, aki belemerül. Régebben kevesen juthattak el ehhez a titkos tudományhoz, most azonban határtalan lehetőség áll mindenki előtt, akit csak szíve vágya oda vezet. Honnan ered mindez, és miért lehet ezeket a titkokat éppen most a nyilvánosság elé tárni?

Nincs olyan kor, amelyről ne állíthatnánk azt, hogy átmeneti kor. Ez többé-kevésbé jogosan minden korról megállapítható. A mi korunkban azonban valóban olyan alapvető tények játszódnak le, hogy joggal nevezhetjük átmeneti kornak. Korunk mélységes alapjainak megértéséhez ismert tényekhez kell kapcsolódnunk. Olyan idők felé haladunk, amikor a magasabb világokhoz való felemelkedésnek tiszta, szellemi látó tudattal kell megtörténnie. Krisztus előtt 3101- ben az atlantisziak régi szellemi látása kialudt, és egy olyan kor köszöntött be, amikor az ember az agyhoz kötött értelmével észleli a körülötte lévő jelenségeket. Ezt az évszámot természetesen csak átlagosnak tekinthetjük. Az emberiség szellemi látó tudatát azért kellett egy időre elhomályosítani, hogy ezáltal eljusson a fizikai sík teljes meghódításához. Elkezdődött tehát a kis Káli-yuga - a sötét korszak -, amely azután 5000 évig tartott és 1899-ben ért véget. Most egy olyan korszak készül elő, amelyben az embernek újból lehetősége nyílik arra - különösebb iskolázás nélkül is -, hogy zsenge szellemi látóképességeket bontakoztasson ki. Már az 1930 és 1950 közötti időszakban is lesznek olyanok, akik azt mondják: látok az emberek körül egy világos fénycsíkot. - Mások különös tartalmú, álomszerű képeket látnak majd maguk előtt. Amikor ezek az emberek egy tettet, egy cselekvést hajtanak végre, lelkükben megjelenik valami, ami képként merül fel bennük. Ez a kép megmutatja nekik, hogy tettük kiegyenlítéséhez milyen cselekedetet kell majd előbb-utóbb végrehajtaniuk. Nos, előfordulhat, hogy valaki, akiben ezek a képességek megjelennek, beszámol erről egy barátjának, és ez a barát talán ezt mondja: igen, mindig voltak olyanok, akik tudtak arról, amit látsz. Ezt az ember étertestének nevezik, azt pedig, ami álomkép- szerűen jelenik meg, karmának.

A szellemtudománynak tehát azért kellett megjelennie, hogy az éteri látás kora - amely az agyhoz kötött értelmi gondolkodás korának uralmát váltja le - ne múljék el észrevétlenül. És miként Krisztusnak is szüksége volt egy előfutárra, úgy a szellemtudománynak is azért kellett megjelennie, hogy előkészítse ezt a szellemi-látó kort. Megjelenhet azonban valami, ami akár már csírájában elfojthatja ezeket a zsenge lelki képességeket. Ez a veszély akkor áll fenn, ha az emberek nem akarják meghallani a szellemtudományos tanításokat, hanem elzárkóznak előlük. Ez esetben fantasztáknak, őrülteknek bélyegzik azokat, akiknél ezek a képességek megjelennek, és tébolydába zárják őket. Néhányan maguk is azt fogják hinni, hogy hallucinálnak, mások nem mernek majd erről beszélni, nehogy kinevessék, kigúnyolják őket. Ez oda vezethet, hogy agyontapossák ezeket a frissen megjelenő lelki képességeket. A kor okos és „felvilágosult” emberei - a „felvilágosult” mindig macskakörmök között értendő, valódi macskakörmök között, nem idézőjelben - azt mondják majd: voltak régebben olyanok, akik azt állították, hogy lesznek majd ebben a korban, ebben az időszakban különleges lelki képességekkel rendelkező emberek. Hol vannak? Semmit sem látunk belőlük.

A szellemtudomány jóslata ennek ellenére beteljesül. A kiterjedt materializmus azonban mindezt elfojthatja. A mai lelkektől várják majd ennek a most kezdődő szabadabb, világosabb kornak a megértését.

A világ valamennyi történése kölcsönhatásban van egymással. A mikrokozmosz megfelel a makrokozmosznak. Vessünk tehát egy pillantást a világ azon jelenségeire, amelyekkel kapcsolatban állunk. Az emberek könnyen megelégszenek azzal, ha valamiről megállapíthatják, hogy igaz. A szellemtudomány számára azonban sokkal kevésbé döntő a dolog igaz volta, mint az, hogy ez az igazság fontos- e. Sokat beszélnek és írnak például az emberi és az állati csontváz hasonlóságáról. Ez igaz is, semmit sem hozhatunk fel ellene. Vannak azonban ennél sokkal fontosabb igazságok is. Itt van például az az igazság, amelyet bárki megfigyelhet, amely egészen egyszerűen lép elénk, amely azonban összefügg egy nagy kozmikus eseménnyel.

Ez az az igazság, miszerint az ember az egyetlen olyan lény, amelynek felegyenesedett járása van; az ember az egyetlen olyan lény, amely felegyenesedett. Hiába az emberi csontok és a majom csontjai közötti hasonlóság gyakori említése, a majom esetében a felegyenesedett járás nem valósult meg. Megpróbált ugyan felegyenesedni, de ezt nem sikerült véghezvinnie, elpuskázta. Az ember felegyenesedett járása ugyanis a Nappal és a Földdel függ össze, a Nap és a Föld szellemi kölcsönhatásával. A Napnak és a Földnek azért kellett szétválnia, hogy az ember felegyenesedhessen. Az állat Földhöz kötött lény, az ember azonban felegyenesedett, arcát felfelé fordítja. Függőleges vonalban jelenik meg, felegyenesedett járásával a Föld sugarának folytatása. Meg kell tanulnunk annak átérzését, hogy ez az igazság milyen fontos.

Utalhatunk még a makrokozmosz és mikrokozmosz megfelelésének egy másik fontos esetére is. Külső alakjában az ember férfi vagy női jelleggel jelenik meg. Figyeljünk jól arra, hogy most kizárólag az ember külsejéről van szó; nem a benső lényéről, hanem egy megtestesülés külső tulajdonságairól. Melyik ellentét felel meg odakint a makrokozmoszban annak, ami a férfi és a nő jellegében jelenik meg előttünk? - Ennek megvilágításához vessünk egy pillantást a világtérbe. Vannak olyan anyagi szubsztanciák, amelyek visszamaradtak, nem vették fel a Nap és a Föld törvényeit, hanem megálltak a Hold fokozatán. Az ellenkező eset áll fenn a mai Holdnál, ami egy olyan test, amely elsiette a fejlődést, és ennek következtében túlságosan megkeményedett. El kellett száradnia, el kellett jegesednie, miután túllépte saját fejlődési fokozatát. Ez egy félresikerült jövőbeni Jupiter-állapot. Olyan, mintha az életben egy gyermek aggastyán alkatot akarna ölteni. A Hold tehát ily módon átugrotta a saját erejét, túlzásba esett, elölte magát. Az emberek általában olyan igazságokra esküsznek, amelyeket elvont fogalmakként elfogadnak, konkrétumként azonban ugyanezek az igazságok illúziónak tűnnek számukra. Minden teozófiai könyvben megtaláljuk például azt a kijelentést, hogy a világ Máyá, illúzió. Ezt minden teozófus igazságnak ismeri el, és gyakran ki is mondja. Hogy úgy a férfi, mint a női test csupán illúzió - ez is konkrétumként viszonylik ahhoz az elvont képzethez, amit a férfi és női testről alkot ma az ember. A tények azt mutatják, hogy a fej kivételével sem a férfi teste, sem a nő teste nem igaz. A női alak nem fejlődött ki teljesen, a férfi alakja pedig túllépett a fejlődési fokozaton. Nincs középállapot. Az ember alakja tehát azért nem felel meg az igazságnak, mert a női test elmaradt a fejlődés középállapotától, a férfi teste pedig túllépett rajta. A valódi művészek mindig érezték ezt a hiányosságot. A ruházat e tény magasztos megérzéséből jött létre. A régi papi öltözékek azt akarták megjeleníteni, hogy az emberi testnek milyennek kellene lennie. A meztelenség kultuszához az érzéki lények fordulhatnak csupán, mivel nem ismernek a maguk előtt látott testnél magasabb rendű kifejeződést.

Van tehát egy lunáris test, a Hold, amely túlnőtt a fejlődés célján, de vannak olyan testek is, melyek megrekedtek egy régebbi fokon, ezek pedig az üstökösök.

Megkérdezhetik, hogy mi köze van ennek a férfihez és a nőhöz? - A Hold és az üstökös a férfi és a nő kozmikus kifejeződése. Az üstökös régebbi Hold-törvényeket hozott magával. Az üstökösök tehát régi Hold-törvényeket újítanak meg. Ezért hordoznak magukkal például cián-hidrogént, amint ezt nemrégiben a külső tudomány is megállapította; a szellemtudomány azonban már régen ismerte ezt a tényt. Mert éppúgy, ahogy a Földön szénvegyületekre és oxigén- vegyületekre van szükség, a régi Holdon ciánvegyületekre volt szükség. Ezt már 1906-ban, a Párizsi Kongresszuson kifejtettem, akkori elnökünk, Olcott,[2] és más tanúk jelenlétében.

Mivel a nő visszamaradt fejlődésében, anyagi része ezért lágyabb és hajlékonyabb, nem vált annyira materiálissá. A szellem könnyebben uralkodik az agyán; míg a fejlődésben előresietett férfinek nehézséget okoz a merev matéria, az agy sűrűbb erőinek legyőzése. Ezért fogékonyabbak a nők minden új eszme iránt. Lelkük hatalmába keríti ezeket az eszméket, és könnyebben tudják agyuk révén a gondolataikat irányítani, mint a férfiak, akik nem egykönnyen hozzák működésbe szívós agyi tevékenységüket. Teljesen jogos tehát például az, hogy a Teozófiai Társaságban több a nő, mint a férfi, bár ezt több szempontból is visszás helyzetnek rótták már fel. Hogy egy későbbi megtestesülésükben mint nők jelenjenek meg: az ettől rettegő férfiak számára ebből a nézőpontból talán elviselhetőbb lesz ez a gondolat.

Most a makrokozmosz és a mikrokozmosz - a nagy- és a kisvilág - megfelelésének törvényét egy másik fontos tényre is alkalmazzuk. Ahogy mindennapi életünkben követjük a nap menetét - aludni térünk, újból felébredünk, elvégezzük szokásos tennivalóinkat -, ugyanígy történik ez a világtérben is. Ott is megvan mindennek a szokásos menete; a napkelte és a napnyugta szabályos időközönként ismétlődik. És miként egy családban is átalakítja a nap menetét az, ha egy gyermek megjelenésével egy egészen új impulzus érkezik - ha egy új szellemiség lép be a földi létbe -, ugyanígy hat a világtérben is egy új égitest - például egy üstökös - megjelenése. Minden anyagi egy szellemiség kifejeződése, és a szellemtudomány megadhatja, mi rejlik mögötte. Az a mód, ahogyan a külső tudomány foglalkozik az üstökösökkel, ahhoz hasonlatos, mint ahogy egy légy szemléli például a Sixtusi Madonnát. Amikor ez a légy végigmászik a Madonnán, látja ugyan a színeket, látja, hogy az egyik helyen piros szín van, a másikon pedig kék, egyebet azonban nem lát. A legyek tudománya - ez a kifejezés természetesen csak az előbb elmondottakra alkalmazható - mit sem tud azokról a belső törvényszerűségekről, amelyeknek az üstökösök a külső jelei. A Halley-üstökösnek különösképpen az a tendenciája, hogy az embert még jobban belesodorja a materializmusba. A Halley-üstökös nélkül nem jelentek volna meg az enciklopédisták könyvei, de nem jöttek volna létre 1835 után Moleschott és Büchner írásai sem. Ez a végzetes jel most újból megjelenik, és ha az emberek nem hallgatnak a szellemtudomány tanításaira, és nem használják fel mindazt, amit a szellemtudomány nyújt nekik, akkor a szellemiséget agyontapossák.

Van azonban egy másik jelentős jel is, amely lehetővé teszi azt, hogy az emberek ne essenek áldozatul az üstökös kártékony hatásának, és ennek az erői az üstökösénél erősebbek. Ez a Halak csillagkép tavaszi jele, amelyben néhány évszázada benne állunk, míg Krisztus idejében a tavaszpont a Kos csillagképében állt. Ily módon beléptünk a szellemi erőknek ebbe a jelébe, melyek fel fognak emelni bennünket, hogy megértésük révén fejlesszük majd ki azokat a képességeket, melyeket a Halak korszakában megszerezhetünk.

Az ember akkor emelkedik csak fel valódi emberi méltóságához, ha mélységeiben fogja fel a szellemi alapok összefüggéseit. Az embereknek nem szabad vakon elsietniük az égi jelek mondanivalója mellett. Bölcsességnek kell áthevítenie és átvilágítania szűkebb és tágabb együttélési formáikat. Példát vehetnek a hangyaboly bölcs rendszeréről. Ott az egésznek megvan a maga értelme. Minden hangya az egész egyik tagjának érzi magát, míg az emberek aszerint rendezik el együttélésüket, ami egyedül számukra hasznos. Értelem és ész nélkül rohannak összevissza. Az emberi élet valójában sokszor esztelen. Amikor az ember belehelyezkedik egy belső törvényszerűségbe, éretté válik arra, amit harmadik tényként említünk most meg. Lehetősége nyílik arra, hogy újonnan ébredt képességeivel kitekintsen az éteriségbe. A lélek azt látja meg ekkor, amit egykor Pál látott: Krisztust az étertestében. Könyvek és okiratok nélkül áll ott Krisztus visszatérésének nagy eseménye azok számára, akik méltóképpen felkészülnek rá. És az antropozófiának az a kötelessége, hogy ezt hirdesse. Vannak olyan emberek, akik sejtik azt, hogy leküzdöttük a sötét korszakot, és egy világosabb korszak felé haladunk. Az antropozófusoknak tudatosan kell erre az útra rálépniük. Az antropozófia eredményeinek meg kell jelennie az emberiségben, hogy képessé tegye a lelkeket a Krisztussal való egyesülésre. Nincs különbség e tekintetben aközött, hogy fizikai testben élnek-e még, vagy már levetették azt, hiszen Krisztus a holtakhoz éppúgy leszállt, mint az élőkhöz; és akkor ez a hatalmas esemény - Krisztus éteri megjelenése - jelentőséggel bír majd valamennyi világ számára.