A szerző előszava a harmadik német kiadáshoz

A könyv fejezetei eredetileg különálló tanulmányokként „Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez?” összefoglaló címmel láttak napvilágot. Most itt könyv alakban jelennek meg. Ez a kötet egyelőre az első részt, a következők pedig majd a folytatását tartalmazzák[1]. A munka azzal a fejlődéssel foglalkozik, amelyen az embernek keresztül kell mennie, hogy a magasabb világokat megismerhesse. A benne foglalt ismertetések különböző szükségleteket akarnak kielégíteni. Elsősorban azoknak nyújtanak valamit, akik a szellemi kutatás eredményei után érdeklődnek és ezért bizonyára felvetik a kérdést: „Vajon honnan szerezték a tudásukat azok, akik saját állításuk szerint az élet nagy és rejtélyes kérdéseiről tudnak valamit?” A válasz így hangzik a kérdésre: „a rejtélyeket a szellemtudomány fedte fel előttük.” Aki azonban szellemi kutatást akar végezni, vagyis saját maga akarja megfigyelni magukat a tényekei, amelyeket leírnak és feltárnak a szellemtudomány közlései, saját magának is fel kell emelkednie az érzékfeletti megismeréshez, vagyis saját magának is be kell járnia a megismerésnek azt az útját, amelynek a leírását itt megkíséreltem. De tévedés lenne azt hinni, hogy a szellemtudomány közlései értéktelenek annak a számára, aki hajlandóság vagy lehetőség hiányában nem járhat a magasabb megismerés útján. A tények kikutatására csak az képes ugyan, aki be tud hatolni az érzékfeletti világokba, de a kikutatott tények igaz voltáról az is meggyőződhet, aki nem saját maga észlelte őket. Az ezekre a tényekre vonatkozó közlések nagy része ugyanis józan és elfogulatlan ítélő erővel felülvizsgálható, ha az életben gyakori mindenféle előítélet a szükséges elfogulatlanságtól nem fosztja meg az embert. Igen könnyen megtörténhet például, hogy valamilyen szellemtudományos állítást valaki nem talál összeegyeztethetőnek a jelenkor egyes tudományos eredményeivel. De valójában nincs is olyan tudományos eredmény, amely ellenkeznék a szellemi kutatással, az ellentétek pedig el is tűnnek, ha a tudományos eredményeket elfogulatlanul mérlegeljük mindenfelől. Minél elfogulatlanabbul vetjük össze a szellemtudományt a tudomány pozitív eredményeivel, annál inkább felismerhetjük a kettő teljes egyezését.

A szellemtudomány közléseinek egy másik csoportja a puszta értelmi ítélet számára többé-kevésbé valóban hozzáférhetetlen. Aki azonban belátja, hogy a tények igaz voltát nemcsak az értelem bírálhatja el, hanem az egészséges érzület is, könnyen kerül kapcsolatba az ilyen közlésekkel is. Ahol pedig ezt az érzületet nem a szimpátia vagy az antipátia, hanem az igazi elfogulatlanság vezeti, amellyel magába fogadja az érzékfeletti megismerés hatását, a megfelelő érzelmi ítélet ott is kialakulhat. - Azok, akik nem tudnak vagy nem akarnak az érzékfeletti világ útjain járni, a szellemtudományos megismerések igazságait még más módon is felülvizsgálhatják és megérezhetik, hogy az efféle megismerések milyen értékeket jelentenek az életben még akkor is, ha csak a szellemi kutató közléseiből szereznek tudomást róluk, nem pedig saját kutatásaikból. Nem válhat ugyanis hirtelen mindenki „látóvá”, a „látó” megismerései azonban igazi és egészséges táplálékot nyújtanak minden ember élete számára, mert mindenki alkalmazhatja őket életében, és éppen alkalmazásuk mutatja meg csakhamar, hogy az ilyen megismerések birtokában minden téren mennyire gazdaggá válhat az élet és mi mindent nélkülöz hiányukban. A helyesen alkalmazott érzékfeletti megismerésre nem mondható, hogy nem praktikus dolog, hiszen a legmagasabb értelemben is praktikusnak bizonyul. A kérdés, hogy miként juthat cl a „látó” a megismeréshez, olyan emberekben is felmerülhet, akik saját maguk nem akarnak az érzékfeletti megismerés útjára lépni, az eredményei azonban érdeklik őket. Könyvemben nekik is képet adok arról, hogy mit kell tenni az érzékfeletti világ igazi megismerése érdekében. A magasabb világokba vezető út hü leírása bizalmat kelthet az ilyen úton haladó szellemi kutató iránt azokban is, akik saját maguk nem járnak ezen az úton. Ha megtudjuk, hogy a szellemi kutató tevékenysége miben áll, azt helyesnek is találjuk és azt mondjuk, hogy „a magasabb világokba vezető út leírása úgy hat rám, hogy megértem, miért látom a szellemtudományban közölt tényeket elfogadhatóknak”. Könyvem tehát egyrészt azoknak tesz szolgálatot, akiknél megerősítésre és alátámasztásra szorul az, amit igazságérzetük mond az érzékfeletti világról, de másrészt azoknak sem nyújt kevesebbet, akik az érzékfeletti ismeretekhez vezető utat maguk is kutatják. A könyvben foglaltak igaz voltát úgy próbálhatjuk ki legjobban, ha saját magunkban váltjuk őket valóra. Aki azonban ezt meg akarja próbálni, tartsa ismételten szem előtt, hogy amikor a lelki élet fejlődéséről szóló leírással foglalkozik, nem elég a leírások tartalmával úgy megismerkednie, mint más könyvekével - itt sokkal többre van szükség. Az olvasottakba bensőségesen bele kell élnie magát. Ehhez pedig tudnia kell, hogy egyes dolgokat csak úgy érthet meg, ha velük kapcsolatban egészen másvalamire vonatkozó közléseket is figyelembe vesz és nemcsak éppen azt, ami ezekről a dolgokról szól. Így kap képet arról, hogy az igazság nem egy-egy igazságban rejlik, hanem az összes igazságok összhangjában. Ezt egészen komolyan gondolja meg előbb az, aki gyakorlatokat akar végezni. Helyes lehet egy gyakorlat értelmezése és véghezvitele is, a hatása azonban mégis helytelen, ha nem füzünk hozzá egy másikat is, amely a lélek harmóniájává oldja az előző egyoldalú voltát. Aki úgy mélyül el e könyv olvasásában, hogy mintegy belső élményévé válik az olvasása, az nemcsak a tartalommal ismerkedik meg, hanem a könyv egyik-másik részének tanulmányozásakor különböző érzéseket is átél és így eszmél majd rá, hogy a lélek fejlődése szempontjából mennyire fontosak az érzések és megtalálja majd egyik-másik gyakorlatnak azt a formáját is, amely az ő egyéniségének a legjobban felel meg. Ha átélendő folyamatok leírásáról van szó, sokszor szükséges visszatérnünk a már előbb elmondottakra. Akkor győződünk meg arról, hogy úgy teszünk csak sok mindent érthetővé magunknak, ha előbb megpróbáljuk és miután megpróbáltuk, felfedezünk benne bizonyos, azelőtt észre sem vett finomságokat.

Azok az olvasók, akik nem szándékoznak az itt leírt megismerés útján haladni, belső életük számára könyvemben szintén sok hasznos dolgot találnak, életszabályokat és útmatatásokat arról, hogyan világosodhatnak meg az egyes rejtélyesnek látszó jelenségek.

Azokat pedig, akik sok mindent megéltek már élettapasztalataik során és némely vonatkozásban átestek az élet beavatásán, bizonyos megelégedéssel tölti majd el, ha összefüggő magyarázatot kapnak arról, amit egyes élményeik miatt tudtak már ugyan, de ebből eddig aligha alakíthattak ki még egy olyan átfogó képet, ami ki tudta volna őket elégíteni.