"Miért szolgálná szeretetből végrehajtott cselekedetem kevésbé az általános jólétet, mint ha csak azért hajtom végre, mert kötelességemnek érzem az általános jólét szolgálatát? A puszta kötelesség fogalma kizárja a szabadságot, mert nem ismeri el az individuális elemet."
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció

<< Vissza

Új könyv: A Szentháromság titkaNZs 2015.02.24.

Rudolf Steiner 1922 nyarán három előadássorozat keretében is foglalkozott a Szentháromság kérdésével. Az első előadássorozatban áttekintette a kereszténység első négy évszázadát, Goethe világszemléletét, valamint a középkor vallásos küzdelmeit, míg eljutott a teljesen tudatos emberi én és a Szentháromság kapcsolatához.

A második előadássorozat az ember és a szellemi világ kapcsolatának változását mutatja be Spengler „A Nyugat hanyatlása” művén keresztül.

A harmadik előadássorozatot Angliában tartotta Steiner, melynek fő témái a gondolati élet iskolázása, a halál és az újjászületés kérdése, valamint a Golgotai Misztérium tanításai voltak.


Részlet a könyvből:

"…így valójában a Szent Szellem az, amit azért kellett Krisz­tus­nak elküldenie, hogy általa az ember megtarthassa Én-tuda­tát, és ne legyen tudatában annak, hogy Krisztus benne lako­zik. Ha tehát az ember a szó teljes értelmében lelke elé tárja azt, hogy tulajdonképpen miféle lény ő, akkor azt kell mon­da­nia: ha visszapillantok arra, amit a régi beavatottak tudtak, azt látom, hogy az a kozmoszt betöltő Atya-princípium él ben­nem, ami ezekben a régi be­avatottakban megjelent, és ki­bon­takoztatta az Énjüket. Ez a princípium élt velünk, mi­előtt leszálltunk a fizikai világba. Ennek az Atya-princí­pium­nak a bennünk lakozása révén emlékeztek a régi beava­tot­tak teljesen világosan arra, aho­gyan a fizikai világba való leszállásuk előtt éltek. Az istensé­get ekkor a születés előtti preegzisztenciában keresték: Ex deo nascimur.

A Golgotai Misztérium után nem maradhatott meg az em­berben Krisztus látása, mivel akkor nem lehetett volna ön­magától jó, csak a benne élő Krisztus lehetett volna jó. Az ember számára csak ez következhetett: In Christo morimur. Krisztusban halha­tott meg; a benne lévő halálprincípium révén tudott Krisztussal egyesülni.

Új tudatát viszont a Krisztus által küldött lény, a Szent Szel­lem lénye ébreszthette fel: Per spiritum sanctum revivisci­mus.

Látják, ez a Szentháromságban rejlő összefüggés…"