ZWEIG MUNKA a Magyar Antropozófiai Társaságban
Tisztelt Érdeklődők, Barátok és Tagok!
A Magyar Antropozófiai Társaság a szerdai Zweig találkozókat 2016. január 6-tól, Vízkereszt Ünnepétől kezdve a következő – megújult – formában hirdeti meg:
Január 6-án, az Ünnepre való tekintettel 18-20 óráig, Korcsog Balázs vezetésével vehetnek részt a Zweigen. Az Ünnep témája: Szergej Prokofjev: A paradicsomi fák titka (elérhető a www.novalis.hu weboldalon). A két héttel későbbi találkozón pedig Az ember és az emberiség szellemi vezetése (GA 15) c. Rudolf Steiner előadássorozat taglalásába kezdenek bele a résztvevők.
Január 13-án, Drahos Sándor vezetésével a hamburgi János-evangélium ciklus anyagát tovább tárgyalva halad a Zweig munkája. Ez az alkalom 18.30-19.30-ig tart, ahogy ezt követően minden szerdai találkozó ebben az egyórás intervallumban kerül megrendezésre.
Kéthetenként váltva egymást folyik majd a munka Korcsog Balázs és Drahos Sándor koordinálásával.
A közös munka reményében mindenkit szeretettel várnak!
http://www.byzarticon.gr/el/iconography-gallery-byzantine-art/wall-icon-toixaografies/toixografies-profitis-ilias.html
MEGHÍVÓ
Szeretettel várjuk a Társaság tagjait
2016. január 9-én (szombaton) 17 órai kezdettel
a Rudolf Steiner Házban (Bp. II. Riadó u. 2/b.)
Az arlesheimi Ita Wegman Intézet munkájáról beszámol
Barna Péter
A svájci Arlesheimben működő Ita Wegman Intézetben Prof. dr. Peter Selg vezetésével antropozófiai alapkutatásokat folytatnak, ezek eredményét saját kiadású könyvekben ismertetik. Az Intézetnek 2013 óta munkatársa és a Svájci Antropozófiai Társaság tagja Barna Péter, aki az antropozófiai archívumokban végzett kutatómunkájával járul hozzá az eredeti források felhasználásához.
Az Intézet honlapja: http://www.wegmaninstitut.ch/index.html
A beszámolóhoz kapcsolódó beszélgetés alkalmat ad arra, hogy a Magyar Antropozófiai Társaság alapításának kezdeti időszakáról is megismerjünk egyes részleteket.
Égi törvények, földi sorsok
Kozmikus törvényszerűségek tükröződése egyéni életutakban
Gyuricza László előadása
A januárban kezdődő előadássorozatban néhány konkrét életrajzon keresztül világítjuk meg a kozmosz és a földi emberi élet összefüggéseit.
Időpont: 2016. január 15. 18.00-20.30
Rudolf Steiner Ház - Pecsét terem
Részvételi díj: 2500.- Ft
Rudolf Steiner: Híd a világ szellemisége és az ember fizikai léte között
(részlet)
(Elhangzott 1920. november 26-án, Dornachban)
„Az ember ismétlődő földi életében kifejezésre jutó jelenségek szorosan összefüggenek a kozmikus fejlődéssel. Amit ma érintettünk, és holnap és holnapután még inkább kifejtünk, abban nincs semmi, ami ne lenne belátható. Igenis belátható. Mindezt a szellemtudomány segítségével kell kutatni, de egészséges gondolkodással egyszerűen belátható. Mégis minduntalan azt halljuk, hogy az ember nem képes közvetlenül a szellemtudomány tényeinek belátására. Amikor valaki azt mondja, hogy ezeket a dolgokat a szellemi kutató mondja, de én magam nem értem őket – ez alapjában véve olyan, mintha az érettségi után azt mondaná, hogy nem ért a differenciálszámításhoz. Ahogy elvben mindenki megtanulhatja a differenciálegyenletek megoldását, úgy azt is megtanulhatja, amit a szellemtudomány mond, bár az előbbi nehezebb, mint az utóbbi. Nem érvényes az a kifogás, hogy valaki nem látnok, és ezért nem látja be ezeket a tényeket. A külvilág kozmikus összefüggéseinek megértéséhez éppoly kevéssé kell látnoki képesség, mint a differenciálegyenletek megoldásához. Csak egészséges fogalmakra van szükségünk. De igen gyakran ennek az ellenkezőjét is mondják. Azt mondják: Az egyiknek ilyen világszemlélete van, a másiknak meg olyan, és nem lehet tudni, hogy melyik helyes.
Ha következetesek vagyunk, és végigkövetjük, egybevetjük az elmondottakat, úgy mindez egyértelmű, nem pedig többértelmű. A szépség, a bölcsesség és az erő jelentéséről nem lehet vitatkozni. Minden egyértelmű. Fejünk kialakulásának periférikus természete éppúgy egyértelmű, mint ahogy az ember egyéb felépítése az erő elemét rádiusz alakban foglalja magában. Itt nem lehet ilyen vagy olyan eredményre jutni. Nem lehet kertelni, itt egészen határozott eredményekre jutunk. Ez okozza a szellemtudomány elterjedésének jelenlegi nehézségét, hiszen egyik-másik egyesület ma hol az antropozófiáról, hol a hármas tagozódásról – amely végül is csak egy szociális részeredménye a szellemtudománynak – kíván előadást hallani. Az emberek meghallgatják ezt, azután valami mást, később ismét más valamit; igazi belső elhatározásra, döntésre azonban nem törekszenek. Olyasvalaminek tekintik a szellemtudományt, ami elállhat a többi dolgok mellett. Ez azonban a szellemtudománnyal kapcsolatban nem lehetséges. Jelenkorunk egyéb világnézeteivel ez megtehető. Egyik kicsit jobb, a másik rosszabb. Azt mondhatják: Mindenbe belehallgatunk kissé, mindenbe belekóstolunk. Ez a szellemtudománnyal kapcsolatban nem lehetséges. Itt dönteni kell, mert a szellemtudomány az alapokig hatol. Itt valóban olyan erős, megfeszített akaratra van szükség, amely elvezet a döntésig, és nem áll oda semmi más mellé, hanem az alapokig akar eljutni. Ez pedig lehetetlenség, az egyik világszemlélettől a másikig imbolyogva, mindegyikbe belekóstolva. A szellemtudomány energikus kiállást követel meg. A szellemtudománnyal ezért a kor egész szelleme, minden lazasága és gyengesége szembeszegül, mert hiszen a szellem világos erejét igényli, jelenkorunk pedig éppen ezt nem akarja, zavarónak, kényelmetlennek találja.”
GA 202
Genius Kiadó, Budapest, 2013
Dániel János Tamás válogatása
3 ÉVE TÖRTÉNT…
A Hírlevél 2013. évi januári számában az Antropozófiai Társaság jövőjén elmélkedtünk egy akkoriban napvilágot látott cikk kapcsán. 3 év telt el az alább olvasható sorok megjelenése óta. Milyen válaszaink vannak ma az akkor feltett kérdésekre? Szolgálja-e munkálkodásunk a Társaság jövőjét? A jelent értve, szeretve, a jövőbe lelkesen és bizalommal tekintve végezzük-e tevékenységünket? Talán nem hiábavaló újra feltenni ezeket az égető kérdéseket.
Részlet a Hírlevél 2013/1. számából:
Melyek az antropozófiai munkánk számára megfelelő formák?
A fejlődés ideája egyike az oktatás elsőrendű alapelveinek, s ez az alapelv alkotja a világ antropozófiai szemléletének középpontját is. Miért lehet mégis az, hogy e fontos elvet nem alkalmazzuk antropozófiai munkánkban? Milyen formák volnának megfelelőek a mai idők számára? Van-e bátorságunk megalkotni őket, hátrahagyván a régi formákat? Elérhetjük-e céljainkat azon régi formákkal, amik többé már nem aktuálisak? Nem olyan érzés él-e Társaságunkról, mintha az egy zárt társaság lenne? Nem régi szellemi formákon alapul-e a vezetése? Van-e értelme egy olyan osztályt - mint a tagok belső munkájának forrását és központját - ápolni, ami még mindig úgy épül fel és úgy dolgozik, mint egy titkos szervezet, s olyan formákon alapul, melyeket Rudolf Steiner 87 évvel ezelőtt alkotott meg? Mit fejez ki, mit jelent egy vezetőség Rudolf Steiner nélkül, iniciatívák nélkül, de jó és elkötelezett emberekkel akkor, amikor az időszellem a közösségi munkára hív?
Az egyén munkája
Ma sok ember – az is, aki nem antropozófus – érez erős vágyat az ezoterikus munkára. Köreinkben aligha lelnek olyan munkaformákra, amelyek megfelelnének az időknek, melyben élünk. Megtalálják az antropozófia tanulmányozását, ami nem igazán vonzó, mert hiányzik a közösségi aspektus. És találhatnak egy ezoterikus központot, ami hermetikusan lezárt. Azok az emberek, akik meg merik tenni a lépést az Antropozófiai Társaságba, sőt a Szabad Szellemtudományi Főiskolára, gyakran nem tudják, hogy merre tovább. De miért? Formáját tekintve az Első Osztály egy zárt intézmény. Tartalma, azonfelül, nagyon sokat követel és kezdők számára alkalmatlan. Tapasztaltam, hogy sok - főleg fiatalabb - tag, aki a Főiskola hallgatója, még az antropozófiai ezoterikus út legalapvetőbb gyakorlatait és meditációit sem gyakorolja. Ami azt jelenti, hogy sokunk szembesül a hihetetlenül magasztos és kihívást jelentő versekkel való küzdelemmel – tisztelettel telve, természetesen, de annak tudása nélkül, hogy hogyan is boldoguljon velük. Nem azt csináljuk, amit sok ember keres: ezoterikus munkát, ami közösség-építő és ezáltal támogatni tudja az egyén ezoterikus útját. Afelé fordulunk, ami már nem megfelelő, rituális formák felé, néhány kiválasztott számára.
Pedig a valódi belső munka teljességgel alapvető kell, hogy legyen antropozófiai munkaterületeink számára: a Waldorf iskolákban, a gyógyászati oktatásban, a gyógyszerek, a művészet, stb. kapcsán. Emberek ezrei dolgoznak ezeken a területeken, de nem lelik a régi formáinkhoz való kapcsolódást. Szellemi értelemben valóban belsőleg és mélyen kapcsolódnak az antropozófiához, de a tény az, hogy mégsem lelnek hozzá bejáratot, s ez munkájukban aztán nagyarányú felületességhez vezet.
Az elszigetelődés veszélye
Az Antropozófia Lénye sosem volt egy bizonyos csoportnak szánva. Az emberiségnek, mint egésznek rendeltetett. Fokozatosan ébredtem rá, hogy Társaságunk gondolkodási szokásai és munkamódszerei szakadékot kreálnak közöttünk, az antropozófusok és a megszámlálhatatlan kereső ember között. Ha valaki csatlakozik az Antropozófiai Társasághoz, akkor húz egy vonalat: antropozófus vagyok, választottam egyfajta (exkluzív) gondolkodásmódot és életformát. Ez azt jelenti, hogy elvágtam magam, sőt gyakran elszigetelődöm másoktól, akár akarom, akár nem. Az én kérdésem ezzel kapcsolatban a következő: helyes-e ma még mindig az effajta elkülönülés? Hány lélek játszott szerepet Michael Iskolájának kultuszában? Hány emberrel kapcsolódtunk az ókori misztériumhelyeken? Tényleg csak néhány ezren vagyunk? Azok, akik a Goetheanum tagjaiként vannak regisztrálva? Nem a mi feladatunk megteremteni a feltételeket, melyek lehetővé teszik, hogy mindezen lelkek megtalálják egymást az egyazon cél felé tartó keresésükben? Belső, meditatív csoportmunka formákat kell kialakítani, melyek mindenki számára nyitottak és átjárhatóak, azért hogy minden résztvevő (beleértve azokat is, akik nem hivatalos tagjai a Társaságnak) láthassa egymást, mint tanár, és mint tanuló is, és senki se legyen kizárva. A beszélgetésnek, nem a tanárnak kellene a középpontban lennie. S csupán egyetlen erőnk van: a közösség ereje. Ami nem szükségszerűen azt jelenti, hogy a csoport tagjai együtt meditálnak – bár ez is lehet egy eshetőség -, hanem azt, hogy megosztják ezoterikus tapasztalataikat és gyakorolnak a „házi feladatra”. Az alapvető cél az legyen, hogy beszélgetés alakuljon ki, ami aztán támogatja az egyén munkáját. Újra fontolóra kellene vennünk az Első Osztály ez irányú munka formájának kialakítását. Ha az Osztály tananyaga a munka központi magjának lett szánva, akkor új formákat kell találnunk számára. S ha egyszer képesek vagyunk kelyhet alkotni az összekapcsolódó munkából, lehetségessé válik az Első Osztály tartalmainak tanulmányozása. Számomra úgy tűnik, hogy az osztálytagság teljes kérdését (a kék kártyát) felül kell vizsgálni, mert az többé már nem a megfelelő. Minden csoportnak szabadon kellene megválasztani azt a tartalmat, amiről úgy véli, hogy számára alkalmas a munkára. Ezek természetesen ugyanúgy lehetnek az Osztály tananyagai.
Határok nélküli találkozás
Bármilyen fajta zárt csoport szociális akadályt képez, és éppen ezért le kell rombolni. Úgy vélem, hogy bárki, aki az antropozófia lényegével beszélgetésbe igyekszik kerülni, azt anélkül kellene tudnia megtenni, hogy határokba ütköznék. Számomra a dolog legbonyolultabb részének a tagság kérdése tűnik. A Vezetőségnek, a Szabad Szellemtudományi Főiskola minden egyéb vezető szervének, valamint a Társaságnak is tudatosan irányt kellene váltania: egy centrum formálása helyett, mely a kezdeményezések és a vezetők számára jön létre, a Vezetőségnek figyelnie kellene, elmélyülni és megnyitni annak lehetőségét, hogy egyfajta szellemi perifériát alkosson. A Vezetőség tagjainak egy sokkal inkább szociális és szervező szerepet kellene felvállalnia. Azokat az embereket pedig, akinek megvan a tárgyra vonatkozó tudásuk, ki kellene választani azon feladatok ellátására, melyre alkalmasak és melyeket megfelelően visznek végbe.
Gilad Goldshmidt, Harduf (Izrael)
Gilad Goldshmidt Waldorf tanár Hardufban, valamint az Izraeli Waldorf Iskolák Szövetségének elnöke. Ezen írás teljes változata beszerezhető a szerzőtől: gilad@harduf.org.il
Forrás: Anthroposophy Wordwide 10/12, 2012. októberi szám
Fordította: Brassay Brigitta
JELENIDŐ
A 2015/16-os év témája
Ember és Világ
Részletek az Anthroposophy Worldwide 10/15. számából
Az év témája Rudolf Steiner szavaihoz kapcsolódik:
„Ismerd meg magad, és önvalód a világgá lesz
Ismerd meg a világot, és a világ önvalóddá lesz.”
Az emberi lény önmagát, mint a világon kívül álló lényt tapasztalja meg, de ezzel egyidőben az univerzumban létezőként, annak részeseként is önmagára ismer. Ez a helyzet pedig olyan létfeszültséget teremt, melyet kisebb-nagyobb mértékben mindannyian érzünk.
1894-es írásában, A szabadság filozófiájában, Rudolf Steiner felfedi e feszültség forrását:
„A szellemi élet története valójában állandó keresése annak az egyesülési módnak, mely köztünk és a világ között megtörténhet. A vallásnak, művészetnek és a tudománynak mindenkor ez a közös célja.”
A szabadság filozófiája feltárja számunkra az utat, mely azzal a ténnyel kezdődik, hogy eloldozzuk magunkat a természettől, de ennek ellenére saját lényünkbe befogadunk valamit a természet erőiből. Ezt a befogadott lényeget kell kutatnunk magunkban, hogy aztán újra felfedezhessük a vele való szoros kapcsolatunkat. Ez az, amit Rudolf Steiner mint önmegismerési utat tár elénk. Ezen utat bejárva az ember a következő tapasztaláshoz jut, hogy itt már többé nem pusztán önmagunk vagyunk, itt valami többel találkozunk önmagunknál.
Gondolkodási erőink segítségével felfedezve, tulajdonképpen a világba merült ideát tapasztalva, rájövünk, hogy gondolkodásunk nem individuális, mint érzékelésünk és érzéseink, hanem univerzális.
A gondolkodás túlmutat szubjektumon és objektumon, a leírt folyamatban a kettő közti szembenállás eliminálódik.
Az intellektushoz kötődő gondolat ilyen élményekhez nem képes eljutni. Ahhoz, hogy egy tiszta, érzékimentes gondolkodáshoz jussunk, meditatív mélységekig kell elvinni gondolati erőinket. Az antropozófia számos meditációs elmélyülési módszert kínál. Egy közülük a következő:
Reggelente töltsük meg lelkünket az „Istenben vagyok” szavakkal, melyeket a következő imaginatív kép kísér: egy kép pont egy sárga körben. Esténként az „Isten bennem van” szavakkal térjünk nyugovóra, ezt a mondatot pedig egy olyan kép kíséri, ahol egy sárga pont található kék körben. A meditáció során a pont körré, míg a kör ponttá változik. Mindezt teljesen bensőségesen kell átélnünk.
Fontos, hogy érvényesülni tudjon az a hangulat, hogy a meditáció végzése során tulajdonképpen a valóságban merítkezünk meg. Hisz az antropozófia nem arra rendeltetett, hogy az embert eltávolítsa a valóságtól, hanem arra, hogy elmélyítse a létezésben világ és ember viszonyát mind testi, mind lelki és szellemi síkon.
Forrás: Anthroposophy Worldwide No. 10/15, 11. oldal
Összeállította: Brassay Brigitta
|
|
T Á R S A S Á G I K R Ó N I K A
Vezetőségi tájékoztató a Társaság tagjainak
2015. december 1. – december 31.
|
MAT Könyvtár közleménye
Nyitvatartás: szerdán 16 -18 óra között
Telefonos egyeztetés: 30/597-1014
Kérem a Kedves Olvasókat, hogy a hosszabb ideje kikölcsönzött könyveket mielőbb juttassák vissza a
Könyvtárba.
Minden kedves Olvasónknak boldog Új Évet kívánok!
Nagy Márta könyvtáros
NÉMET NYELVOKTATÁST vállalok
KEZDŐ és HALADÓ szinten egyénileg és csoportosan is.
Helyszin, kezdés és díjazás megbeszélés szerint.
Érdeklődni lehet 30 444 66 34
Strassenreiter József
Kedves Olvasóink!
Szívesen fogadjuk az antropozófiai témájú programokkal kapcsolatos információkat.
IMPRESSZUM
Antropozófia Magyarországon
a Magyar Antropozófiai Társaság hírlevele
Cím: 1026 Budapest Riadó u. 2/b
Honlap: antropozofia.hu
Email cím: hirlevel@antropozofia.hu
Szerkesztők: Brassay Brigitta, Kiss Miklós, Ujlaky Éva
Megjelenik: havonta
A kiadásért felel a Társaság képviselője
Feliratkozás/Leiratkozás:
Hírlevélre feliratkozni a honlapunkon történő regisztrációval
lehetséges. Bejelentkezés után az "adataim" oldalon lehet megjelölni,
hogy kéri-e a hírlevelet vagy nem.
Észrevételeket, javaslatokat kérjük a hirlevel@antropozofia.hucímre megküldeni.
|