1915 – 2015

Mi Európa feladata?

Ha fellapozzuk Günther Wachsmuth Rudolf Steiner életútját végigkövető terjedelmes és valóban hiánypótló írását, az 1915-ös év bejegyzései – s bár tudvalevő, hogy az akkor zajló I. világháború épp elég okot adott országaink helyzetének vizsgálatára – döbbenetes visszhangra lelnek a mai világpolitikai, ill. az Európában napjainkban zajló folyamatokban.

Így ír Dr. Wachsmuth:

„(Rudolf Steiner) Berlinben folytatta az 1914-15 telén megkezdett „Korszemléleteket” és ezeket június 10-én „A dornachi épület plasztikus csoportjáról” szóló előadással nyitotta meg…. Vázolta, hogy ebben a szoborban annak kell kifejezésre jutnia, hogy Krisztus ezekkel az ellenerőkkel nem emberi értelemben harcol, hogy velük szemben nem gyűlölettel és ellenségeskedéssel, vagy a megsemmisítés erőivel lép fel - ami nem is felelne meg lényegének -, hanem a jelenlétével, a polaritások közötti egyenes, egyensúlyt tartó állásával arra indít, hogy azok önmagukat legyőzzék. Így beszélt előadásában:

„Krisztus nem gyűlölködő, sem igazságtalanul szerető. Nem azért nyújtja ki a karját, hogy Lucifer szárnyát letörje, hanem Krisztusnak benső lényéből eredően kell karjait kiterjesztenie. Nem töri el Lucifer szárnyát, de Lucifer, ott fenn, nem képes elviselni, ami ebből a kézből sugárzik és maga töri el saját szárnyait …. Önismeret Luciferben, ez saját élmény. S éppúgy Ahrimánban. Krisztus semmit sem tesz velük, úgyhogy sem a bal, sem a jobb kezét nem nyújtja ki. Nem Ő tesz velük valamit, hanem ők okozzák maguknak, ami velük történik. …

A jövőben jön el majd az az ideál, hogy Krisztus lényét úgy fogjuk fel, a m i l y e n, nemcsak aszerint, hogy mit tesz, vagy mit fog tenni, ha a földfejlődés vége elkövetkezik. Olyan lény, aki a léte által éri el azt, aminek a lelkekben magukban történnie kell. Ez egyúttal szimbóluma és példaképe a saját létünknek.

Ilyen az emberi élet. Nem mondhatjuk azt: kerülöm Lucifert vagy kerülöm Ahrimánt. Ha azt akarnánk mondani, kerülöm Lucifert vagy épp kerülöm Ahrimánt, az nem élet volna, hanem egy olyan inga, amely nem leng ki. Az emberi átélés valójában mindig kileng, az egyik oldalon Lucifer, a másikon Ahrimán felé. Az a fontos, hogy ne féljünk tőle. Ha Lucifertől menekülnénk, nem volna művészet; ha pedig Ahrimántól, nem volna külső tudomány. Mert minden művészet, amit nem hat át a szellemtudomány, az luciferi, és minden külső tudomány, amennyiben az nem szellemtudomány: ahrimáni. Így az ember ide-oda leng. Ez a fontos és az, hogy az ember belássa, hogy egyensúlyban és ne nyugalomban lenni akarjon.”

Ezzel Rudolf Steiner megadta számunkra e nehéz korszak ellentétei és erői között a közép útját, a szellemi háttér meglátását abban a harcban, amelyben kelet, közép és nyugat hamis síkon lépnek fel egymással szemben. Ismételten a megismerés szférájába emelte a példát, ahol az ellentétek nem egymás kölcsönös kioltására, hanem egymás megerősítésére szolgálnak, amikor egészséges szintézishez, fokozott erőre ébredéshez vezetnek, a saját maguk által elért egyensúly következtében.

„Nem az szükséges, hogy az egyiket vagy a másikat egyszerűen elutasítsuk, hanem hogy tudomásul vegyük, miszerint a valóban jövőbeható kultúra abban áll, hogy m i n d k e t t ő t  a  h e l y e s  m é r t é k - b e n tudjuk belevinni, tudva, hogy mit kell az egyikből a másikkal szemben tartalmaznia. És itt láthatják – e szoborműben – az egész földsors ábrázolását. Ez voltaképpen Európa feladata: a kiegyenlítés elérése kelet és nyugat között. Keleten az inga az egyik oldalra leng ki, nyugaton a másikra. Nekünk Európában nem az a dolgunk, hogy mintegy csupán utánzói legyünk keletnek és nyugatnak, hanem ránk az tartozik, hogy saját talajunkon teljesen önállóan megálljunk és a többiek jogosultságát teljes egészében elismerjük…

Ha a mi korunk ezeket egyszer belátja, de gondolkodva, érezve, átérzéssel áthatva (s emellett nem kell önteltségnek is lennie), akkor korunk előtt tisztán fog állni, hogy a jelen legfájdalmasabb eseményei is csak azért vannak, hogy az emberiség elé hozzák azoknak a feladatoknak az átérzését, melyeket ennek az emberiségnek a közeli jövőben meg kell oldania. Csak azt szeretnénk remélni, hogy a nagy és fájdalmas esemény, melyet az emberiség átél, a kedélyeknek valóságos és igaz elmélyülését is elő tudja segíteni. … Be kell látnunk, hogy olyan korban élünk, amelyben nagy követelmények állnak velünk szemben, de mi ezeket is teljesíthetjük és nem juthatunk ebben a korban sem pesszimista világnézethez. Így a Dornachban álló szobor azoknak a feladatoknak és felelősségnek a legfőbb jelképe, melyeket a Föld népeire szellemileg rábíztak. A népek csak úgy fogják azokat teljesíteni, ha a harc és kiegyezés nem gyűlöletben és gőgben, a fizikai hatalom kifejtésében és anyagi legyőzésben éli ki magát, hanem a szellemi harc és kiegyezés magasabb szintjéről ered és valósul meg a Föld összemberiségének polárisan felépített, de éppen ezáltal élő, fejlődőképes organizmusában.””

T Á R S A S Á G I  K R Ó N I K A

 Vezetőségi tájékoztató a Társaság tagjainak

2015. szeptember 1. – szeptember 30.

Tovább...tagoknak
(bejelentkezés szükséges)