Olvasnivaló

... Először vizsgáljuk meg a karma előadásokat. Az ezekkel való foglalkozásnál hamarosan nyilvánvaló lesz, hogy ennek csúcspontját az Antropozófiai Társaság karmájáról adott közlések képezik. Tulajdonképpen a karmakutatás ezen eredményeinél az antropozófiai mozgalom karmájáról volt szó, amelynek ölében a jövendő antropozófia még a szellemi világban, Michael közvetlen vezetésével lett előkészítve. Rudolf Steiner itt ennek ellenére egy más fogalmazást használ, a megfelelő helyeken mindig azt mondta, hogy az Antropozófiai Társaság karmájáról fog beszélni, vagyis egy teljesen konkrét emberi közösség karmájáról, emberekéről, akik itt a Földön azt a tudatos döntést hozták, hogy ennek a tagjaivá legyenek. Ezáltal a jelenlegi emberiségen belül az Antropozófiai Társaságnak különleges helyzete van. Valószínűleg mind a mai napig ez az egyetlen olyan emberi közösség itt a Földön, amelyik ténylegesen ismeri a karmáját, legalábbis egy bizonyos módon, és bizonyos terjedelemben. Ez egy egészen egyedülálló dolog. Noha jelenleg a világon, sok szellemi és vallási okkult áramlat és csoportosulás létezik, azonban csak az Antropozófiai Társaság az, amely az együttélésének és működésének alapjaihoz egy ilyen karmaismerettel rendelkezik.

Ezekből az előadásokból tudhatjuk meg azt is, hogy az antropozófiának, mielőtt meg tudott volna jelenni a Földön, két fejlődési fázison kellett a szellemi világban keresztülmennie. Az első az érzékfeletti Michael iskola a XV–XVII. sz. közötti időben, ahol a Napszférában sok emberi lélek vett részt Michael szellemi oktatásában. Mivel átmentek ezen az iskolán, a következő inkarnációjukban erős impulzusként érezték azt, hogy az antropozófiát földi formájában is megkeressék, és azt önmagukba intenzíven felvegyék. Az antropozófia második fokozatának érzékfeletti előkészítéseként Rudolf Steiner azt az imaginatív kultuszt jelölte meg, ami a XVIII. sz. végétől a XIX. sz. elejéig a Földet körülvevő szellemi világban zajlott le. Itt ismételten átvették a Michael iskola tartalmát, most azonban egy imaginatív kultikus formában, úgy, hogy az emberek, akik ebben részt vettek – és ezek nagyrészt azok a lelkek, akik már jelen voltak Michael érzékfeletti iskolájában – ezeket a tartalmakat lényük akarati alapjáig képesek voltak magukba fogadni. Ezért hordozták azt később magukban a Földön, az antropozófiából kiindulva tevékenyen, teremtő módon és kezdeményezően. „Légy egy iniciatívával rendelkező ember.” (GA 237, 1927.08.04). Ezt az impulzust a karmájában hordozza minden ember, aki valamikor részt vett a Michael iskolában.

Az ilyen jellegű érzékfölötti események további következménye az emberlelkek számára abban állt, hogy miután a Földön találkoztak az antropozófiával, emlékezni tudtak arra a két fokozatra, amiben az érzékfeletti iskolában előkészületként részt vettek és ennek következtében, mint egy ígéretet, mint egy fogadalmat fedezték fel önmagukban azt, hogy a Földön segítői és szolgálói akarjanak lenni Michaelnek.

Más szavakkal, most a legmélyebb szívbéli indíttatásból kiindulva keresték, hogy miként tudják betölteni azt a feladatot, amivel Michael őket a Nap-iskolában és az érzékfeletti kultusz alkalmával megbízta. Mivel mindaz, ami ily módon történik a szellemi világban, soha és semmiféleképpen sem csupán a bölcsesség megnyilatkozása, hanem egyidejűleg az illető emberek karmájába beleültetett feladat is. Lényük legbensőbb magját érinti, és arra törekszik, hogy földi életük értelmévé váljék.

Az antropozófia érzékfeletti előkészületének ez a két fokozata az antropozófusok között a legismertebb. Kevésbé közismert viszont Rudolf Steinernek az az egyetlen megjegyzése, hogy a szellemi világban még ezt a két fokozatot egy harmadik is megelőzte. Ez a harmadik fokozat a szellemi világban a Michael iskola kezdete táján történt, és annak első kibontakozását kísérte. Rudolf Steiner csak egyszer beszélt erről, az 1924. július 28-i karma előadásban (GA 237), ahol ezt a „hatalmas eseményt”, mint „világzivatart” írja le. Arról van szó, hogy abban az időszakban, amikor a Michael iskola a Nap-szférában Michael vezetésével elkezdte a tevékenységét, a szellemi világban egy nagy kozmikus esemény játszódott le. Ez egy olyanfajta esemény volt, amely a világfejlődés folyamán csak nagyon ritkán történik. Utoljára ehhez hasonló az Atlantiszi korban történt. Csak ilyen nagy időközönként történnek a szellemi világban ilyen, vagy ehhez hasonló események, amelyek nemcsak a harmadik és a második, hanem mindenekelőtt az első Hierarchia részvételével is zajlanak. Az ő tevékenységük által a magasabb szellemi világokból a tudati lélek korszakának kezdetén (1413) a szellemi világ az emberi természetet alaposan átformálta, ahogy Rudolf Steiner hangsúlyozta, még akkor is, ha a földi embereken ebből az átformálásból külsőleg szinte semmit sem lehetett észrevenni. Annál intenzívebben észlelték és élték át ezt az eseményt azok a lelkek, akik a XIV. sz. végén és a XV. sz. elején Michael szellemi iskolájában gyűltek össze.

A történést magát Rudolf Steiner úgy írja le, hogy akkoriban az első Hierarchia – mely egyedüliként birtokolja azt az erőt, hogy a szellemit a földibe beleplántálja – egy szellemi szubsztanciát irányított le a Földre, a második Hierarchia elsődlegesen a Naphoz kapcsolódó birodalmából, amely az ő lényüknek megfelelően gondolati szubsztancia volt. Egy új intelligencia-szubsztanciát irányított le kozmoszból és ültetett bele az emberekbe, miáltal az ember ebben a korszakban oly módon lett átalakítva, hogy a korábbi szív-emberből, most fej-emberré vált. Ezzel azonban nem azt akarjuk kapcsolatba hozni, amit a mindennapi életben fej vagy szív alatt értünk, mert itt sokkal jelentősebb folyamatokról van szó.

Azon emberi lelkek számára, akik Michaelt akkoriban körülvették, a földi embernek ez az átalakulása úgy nézett ki, mintha az egész Földet egy hatalmas tomboló vihar fogta volna körül, melyet szellemi villámcsapások és dörgések kísértek. Még ha a földi ember nem is tudta ezt érzékelni, ez a szellemi vihar az egész emberi kultúrára mélyreható befolyással bírt. Tudjuk, hogy éppen ebben a korban, (a XIV. sz. végén és a XV. sz. elején) kezdődött a Földön az úgynevezett újkor.

Ezt fordított módon is megfogalmazhatjuk: ha manapság egyre növekvő mértékben ütközünk bele abba, hogy az antropozófusoknál mind kevesebb elragadtatás vehető észre az antropozófia irányában, akkor ez csak azt jelenti, hogy már nem képesek emlékezni erre a kozmikus viharra és ezáltal nem képesek megfelelően kapcsolódni a születésük előtti Michael-i karmájukhoz. Ennek aztán egészen konkrét következményei vannak. Mert mi is történt ezáltal a vihar által? Az ember fej-emberré vált! Egyidejűleg azonban ezáltal egészen a fizikai konstitúciójáig hatóan felvette azt a késztetést, hogy a szellemet teljesen tudatosan és szabadon képes legyen felismerni, de nem külső, intellektuális vonatkozásában, hanem úgy, hogy saját gondolataival képes megérteni a szellemi világ tartalmát. Éppen ez az, amire a lelkeket a Michael iskolában előkészítették, hogy ezután az iskolázási folyamat után abba a helyzetbe kerüljenek, hogy a szellemi világot a Földön gondolatilag át tudják hatni az antropozófia által. Ez azt jelenti, hogy gondolataikkal nem csupán a környezetükben lévő természeti világot, hanem a lényiségeket és a szellemi világ folyamatait teljes terjedelemükben képesek megragadni. Ebből jön létre aztán a spirituális elragadtatottság egy új gondolatok által hordozott élet iránt, amely egyidejűleg emlékezés arra is, amit akkoriban a Nap-szférából kiindulva a szellemi világban a Michael iskola kezdetén, mint kozmikus eseményt, átélhettünk.

Az az illető karmájától függ, hogy a szellemtudományi tartalmakat egészséges emberi értelemmel itt a Földön képes megérteni vagy sem. Kézenfekvő, hogy ehhez a különleges karmához, amely az antropozófia megértéséhez vezet, mindenekelőtt az emberek érzékfeletti Michael iskolában való részvételét is hozzá kell számolni. Mivel az antropozófia előkészítésének átélése által ott helyezték a karmikus alapokat az emberbe, hogy aztán ebből eredően a Földön is megérthesse ezeket.

Az elmondottak korunk egy további titkával is kapcsolatban vannak. Az antropozófia szellemi tartalmainak emberi gondolkodással való megértése, ami a „Szellemtudomány körvonalainak” megfelelően a modern beavatás első fokozatának felel meg, csak kezdete annak a belső útnak, amin a mai Michael korszakban az embereknek járniuk kell. A következő fokot, amelyen Michael az embereket vezetni szeretné, Rudolf Steiner a következőképpen írja le: Michael „a gondolatokat felszabadítja a feji régióból, és szabaddá teszi az utat a szívhez: eloldja a lelkesedést a lélekből, hogy az ember képes lelki odaadással élni minden iránt, amit számára a gondolatok fénye megtapasztalhatóvá tesz. Beköszöntött a Michael korszak. A szívek elkezdenek gondolatokkal rendelkezni; a lelkesedés már nem csupán misztikus sötétségként árad, hanem egy gondolatok által hordozott lelki világosságként. Ezt megérteni annyit tesz, mint Michaelt a lelkünkbe fogadni; vagy még pontosabban – a szívünkbe, mivel most [a Michaellel rokon emberek] felismerik, engedniük kell azt, hogy Michael a szívükben lakjék.” (Idézet: „A Michael korszak beköszönte”, GA 26; kivonat Rudolf Steinertől). Ahogy egykoron az antropozófiai lelkek a hatalmas Nap birodalmának közepén, ebben a kozmikus világszívben Michael érzékfeletti iskolájában együtt éltek, úgy most ennek földi leképződéseként, az eseményeknek fordítva kell megtörténnie. Azoknak az embereknek, akik együtt haladnak Michaellel, a földi birodalomban, az emberszívekben kell berendezniük Michael új lakhelyét. Mivel „Michael a jövőben székhelyét a földi emberek szívében akarja felépíteni”. (GA 240, 1924.08.21).

.......

Az idézett szavakban is, amelyek Michael útját írják le a fejtől a szívgondolkodásig, a lelkesültség új minőségéről van szó, ami nélkül a saját szívében senki sem tud lakhelyet berendezni Michael számára. Ezért beszélt Rudolf Steiner az 1923.december 25-i Alapkő letétel során a „szív-ritmus rendszer” átalakulásáról abban a vonatkozásban, hogy a szívnek, „megismerőszervvé” kell válnia, amivel az ember a világritmusokból, amelyekben Michael él, képesé válik az új megnyilatkozásokat befogadni.