40

S lelkem mélyén
szellemi mélységekben lévén
önösségem üres káprázata
szívem szeretetvilágából
megtelik a Világige
tűzerejével.

41

A lélek alkotó hatalma
a szív mélyéről kifelé törekszik,
hogy emberlétben isteni erőket
nemes tevékenységre gyújtson,
s hogy önmagát formálja
emberszeretetben
és emberi művekben.

42

Ebben a téli sötétségben
saját erőm megnyilatkozása
a lélek erős ösztöne,
hogy sötétségekbe vezessen
és szívem melegével
sejtelmekkel megérezzem,
mi majd érzékeim előtt kitárul.

43

Téli mélységekben
melegít a valódi szellemi élet,
szív-erők által léterőket ad
a látszatvilágnak.
A lelki tűz
az ember bensejében
erősödőn dacol a téli faggyal.

44

Emlékezvén a szellemi születésre,
gondolkodásom teremtő akaratával
ragadom meg az új érzéki ingereket,
lelkem világossága tölti be
a zavarba ejtőn sarjadó
létesülő világot.

45

A szellemszületéssel szövetségben
szilárdul a gondolkodás hatalma,
és teljes világossággá deríti
érzékeim tompa ingerét.
Ha lelkem gazdagsága
egyesülni óhajt a létesülő világgal,
annak, mit az érzékek hírül adnak,
be kell fogadnia
gondolkodásom fényét.

46

Félő, hogy a világ elkábítja
lelkem veleszületett erejét.
Merülj fel hát világítón
- a szellem mélyéből - emlékezet,
és erősítsd látásomat,
amely csak akaraterőkkel
tudja magát fenntartani.

47

Születni készül a világ öléből
a létesülés öröme,
mely a látszatvilágot felüdíti.
Gondolkodásom erejét találja
isteni erőkkel felvértezve,
melyek nagy erőkkel
élnek bennem.

48

A fényben, mely a magasságból
hatalmas áradatban
akar lelkembe ömleni, jelenj meg
kozmikus gondolkodásnak
biztonsága,
és fejtsd meg a lélek talányait;
gyűjtsd össze sugarai erejét
és szeretetet ébressz
az emberi szívben.

49

Érzem a kozmikus lét erejét -
így szól a gondolat világossága;
emlékezvén, hogyan nőtt szelleme
a sötét világéjeken,
s bensejéből reménysugarakat küld
a közelgő világnappal felé.

50

Így szól az ember-Énhez
hatalmasan megnyilatkozván,
s lénye erőit bontogatván
a világ létesülő kedve:
ha elvarázsoltságából feloldva
beléd árasztom életem,
úgy elérem valódi célomat.

51

Az emberi lény bensejébe
az érzékeknek gazdagsága árad.
A Világszellem önmagára lel
az emberszem tükörképében,
amely saját erőit
őbelőle kell,
hogy újra megteremtse.

52

Mikor a lélek mélységéből
a Világléthez fordul a szellem,
s szépség fakad
a messze térségekből,
akkor az Egek távolából
életerő árad az emberi testbe,
s hatalmasan hatva egyesíti
a szellemet az emberi léttel.