"Miért szolgálná szeretetből végrehajtott cselekedetem kevésbé az általános jólétet, mint ha csak azért hajtom végre, mert kötelességemnek érzem az általános jólét szolgálatát? A puszta kötelesség fogalma kizárja a szabadságot, mert nem ismeri el az individuális elemet."
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció
<< Vissza



A mezőgazdálkodás gyarapodásának szellemtudományos alapjai (7)

Megbeszélés

[Hígítás, a humuszpreparátum keverése és elosztása - a tehénszarvak eltartása és felhasználása - a mag káoszba vezetése - a gabonanövények reprodukciós és táplálóképessége]

Koberwitz, 1924. június 12.

Kérdés: A hígítás aritmetikusan (számtani sor értelmében) folytatódjon?

Dr. Steiner: Erről több mindent el kell mondani. A várható valószínűség az lesz, hogy a felület növekedésével több vizet és kevesebb tehénszarvat kell használnunk, s így viszonylag kevés tehénszarvval nagy felületeket lehet majd trágyázni. Dornachban 25 szarvunk volt, s azt először egy nagyobb kertre osztottuk szét. Először fél vödör vízhez vettünk egy szarvat. Azután egész vödörrel készítettünk permetlevet, hozzá két szarvat vettünk. Azután egy jóval nagyobb területet kezeltünk le hét vödör vízzel és hét szarvval.

Ha nagyobb területre készítünk trágyát (azaz humuszpreparátumot), használhatunk-e gépi keverést, vagy ez nem járható út?

Ez természetesen olyan kérdés, amit vagy szigorúan kell felfognunk, vagy megtörténhet, hogy az ember olyan elhatározáshoz is jut, mellyel lassanként belecsúszik a szurrogátum, a pótszer használatába -. Kétségtelen, hogy a kézzel keverés valami mást jelent, mint a gépesített munka. A gépész ember ezt nem írja alá. De gondoljanak csak bele, milyen hatalmas a különbség: ha valóban a kezükkel kevernek, a sok finom mozgás, amit a kéz végez, belevegyül a keverő munkába, sőt minden más is, például az érzések, míg a gép egyszerűen csak körbeforgatja a folyadékot. Igaz, hogy ma az emberek nem hiszik, hogy az ilyen különbségekre érdemes figyelni, de orvosi területen szembetűnő a hatás. Higgyék el, egyáltalán nem mindegy, hogy egy gyógyszert gépek segítségével vagy kézzel állítanak-e elő. Az ember maga is belead valamit a dolgokba, mikor két kezével munkálja meg - ezen ne mosolyogjanak! Engem több ízben megkérdeztek már, vajon mit tartok a Ritter-féle gyógyszerekről - ezt a gyógyszert Önök közül is sokan ismerik. Talán azt is tudják, hogy az egyik ember dicshimnuszt zeng róluk, a másik pedig azt terjeszti, hogy teljességgel hatástalanok. Magától értetődik, a hatás jelen van, de erős meggyőződésem, hogy ha általánosan bevezetésre kerülnének a kereskedelemben, ezek a szerek lényegesen veszítenének hatásukból. Mert éppen az ilyen gyógyszereknél nem mindegy, hogy az orvosnak sajátja-e a szer és közvetlenül ő adja-e a betegnek. Ugyanis amikor kis körön belül ad át az orvos valamit a betegnek, vele adja saját lelkesedését is. Azt mondják erre, hogy a lelkesedés nem számít? Igaz, nem mérhető, nem számítható. De a szer is együtt rezdül az orvos lelkesedésének melegével. Ha a fény olyan erősen hat a gyógyszerekre, miért ne hathatna a lelkesedés is? Igenis hatásos és sokat közvetít, így jó hatást ér el a mai lelkes orvos. A Ritter-féle gyógyszerek éppen ezért olyan hatásosak. A lelkesedéssel nagy hatást lehet elérni. De ha a szert egyszer iparszerűen fogják előállítani, valószínűleg el fog párologni a hatása. Figyelembe kell venni az ilyen dolgoknál, hogy mindazzal együtt készül-e, ami az emberi kézből árad, hisz ami az ember kezéből árad, az nem kevés! - vagy egy gép dolgozik-e. Lassan kiderülhet, hogy a keverést nagy élvezettel lehet csinálni, úgy, hogy ott sem gondol majd senki gépi munkára, ahol sok szarvra lesz szükség. Eljuthatunk odáig, hogy sok vendéget hívunk vasárnapi ebédre, és a desszert mellett beszélgetve igazán szépen lehet ezt csinálni gépek nélkül is.

Egyharmad morgen területre (1 morgen kb. 1/4 ha) elosztani egy vödör vizet technikailag már kissé nehéz lesz, de ha a szarvak számát növeljük, nem csak a szarvak száma, de a víz mennyisége is női, mégpedig sokkal gyorsabban. Szétosztani még nehezebb lesz. Vajon nem hígíthatnánk-e fel újabb vízzel a kikevert mennyiséget? Vagy be kell tartani az adott arányt: cca fél vödör víz 1/3 morgenra?

Meg lehet tenni, de akkor változtatni kell a keverés módján. Lehet úgy csinálni, hogy először fél vödör vízben kikevernek egy szarvnyit, azt felhígítják - de akkor újra csak keverni kell. De azt hiszem jobb lenne kiszámítani, hogy a fél vödörre mennyivel kevesebb anyag jut, s ezt keverni, félvödrönként külön-külön; kevesebb lesz benne, mint egy szarv tartalma. Rendkívül fontos, hogy bensőleg, alaposan áthassa az anyag a vizet. Ez még távolról sincs meg, ha az anyagot vízzel felöntjük és megkeverjük. Egy bensőleg áthatott állapotot kell létrehozni, és ha mindig új, sűrű anyagot adunk bele, vagy ha a keverés nem elég erőteljes, az anyag nem keveredik eléggé alaposan össze. Azt hiszem, az embereknek könnyebb többször fél vödörnyit keverni kevesebb anyaggal, mint mindig újra keverni a felhígított vizet.

Átszűrhető-e a folyadék, hogy könnyebben lehessen géppel kipermetezni, mert hiszen mindig marad benne szilárd üledék?

Azt gondolom, erre nem lesz szükség; ha keverés közben gyorsan forgatjuk a vizet, egy meglehetősen zavaros folyadékot kapunk, s nem hiszem, hogy benne még maradnának szilárd részek. A trágya szépen eloszlatható. A tiszta tehénürülék a legjobb; de ha mégis maradna benne idegen anyag, akkor sem kell külön tisztítás fáradságát magunkra venni. Ha mégis volna benne szilárd maradvány, az sem árt, sőt kedvezően hathat. A koncentráció után újra hígítva már úgysem hat más, mint a sugárzás; nem a szubsztancia, az anyag, csak a dinamikus sugárzás. Attól nem kell félni, hogy az idegen test helyén majd hosszú hajtást nevel a burgonya, ami alatt nincsen gumó. Ez a veszély valóban nem áll fenn.

Én csak a permetezőgép használatára gondoltam.

Igen, át lehet szűrni, az nem árt semmit. Legjobb, ha gépbe van beépítve a szűrő, még a szórófejek előtt.

Arról nem volt szó, hogy vajon a szarvból származó anyagot le kell-e mérni, hogy megfelelő arányt kaphassunk. Svájci vödörről van szó, vagy liter-adatról?

Svájci vödröt vettünk, tulajdonképpen fejősajtárt - mi mindent a közvetlen szemlélet alapján próbáltunk ki. Most kellene számszerűsíteni a dolgokat.

Felhasználhatjuk-e többször a szarvakat, vagy mindig új, frissen vágott állatról kell vegyük?

Ezt nem próbáltuk ki. Annak alapján, amit ilyen dolgokról tudni lehet, azt gondolom, hogy háromszor-négyszer is használhatók egymás után, de azután már nem lesznek egészen hatékonyak. Az is lehet, hogy ha három-négy év használat után a szarvakat az istállóban tárolják, akkor még egy évig használhatók lesznek. Arról fogalmam sincs, hogy egy gazdaságban hány tehénszarv áll rendelkezésre, és hogy vajon takarékoskodni kell-e velük. Erről a kérdésről most nem tudok dönteni.

Honnét lehet a szarvakat beszerezni? Kelet- vagy közép-európai tájról származzanak?

Egészen mindegy, hogy a szarvat honnan vesszük, csak ne a dögtemetőből. Lehetőleg frissek legyenek. Bár furcsán hangzik, mégis említésre méltó, hogy az élet a Föld nyugati félgömbjén egészen más, mint a keleti félgömbön: Afrika, Ázsia, Európa élete valami mást jelent, mint az amerikai élet. Talán az amerikai állat szarvát másképpen kell hatékonnyá tenni. Talán sűrűbb trágyát kell használni, jobban be kell sűríteni, összetömöríteni. Legjobb, ha az adott környékről való szarvakat használunk. Mérhetetlen nagy a rokonság egy adott tájból származó szarv erői és a tájban működő egyéb erők között, s a messziről hozott szarvak erői a helyi földerőkkel ellenkezhetnek. De tekintettel kell lennünk arra is, hogy gyakran nem saját tájunk tehenei adják a szarvakat. Ha a tehén 3-4 évig egy meghatározott környéken él és legel, akkor már ahhoz a tájhoz tartozik - ha - csak nem nyugati marha.

Milyen öreg lehet a szarv? Öreg vagy fiatal állatról kell-e vennünk?

Azt vélem, hogy a dolog mibenléte szerint - de mindezt még ki kell kísérletezni - a közepes életkorú állat szarva lesz a legjobb.

Milyen nagy legyen a szarv?

[Steiner doktor a táblára rajzolja a nagyságot, egy 30-40 cm hosszú szarvat.] Az allgaui marha szokásos szarvnagyságára gondoltunk.

Vajon nem lesz-e lényeges, hogy a szarvat hízóökörről, hímnemű vagy nőnemű állatról vesszük-e?

Igen nagy a valószínűsége annak, hogy a dolog hízóökörnél egyáltalában nem, bikánál viszonylag gyengén hat. Ezért beszéltem mindig tehénszarvról. A tehén - nőnemű állat! Tehát nőnemű állatra gondoltam.

Majd az előadásban szó lesz a vetésről, akkor feleletet kap ez a kérdés. A vetés persze rendkívül fontos, és nagy a különbség, hogy a téli hónapok közelében, vagy attól távolabbi időben történik-e. A téli hónapok közelében a gabonák reprodukciós képességére, attól távolabb a tápláló képességére hathatunk.

Eloszthatjuk-e a tehénszarvban készült trágyát (humuszpreparátumot - ford. megj.) homokkal keverve is? És van-e ilyenkor jelentősége az esőnek?

Ami a homokot illeti - meg lehet tenni. Nem próbáltuk, de semmi sem mond ellene. Persze, hogy az eső hogyan hat, azt még először ki kellene próbálni. Feltehető, hogy az eső semmi változást nem hoz létre, sőt még erősítheti a dolgot. Másrészt itt mégis hatalmas erőkoncentrációról van szó, elképzelhető, hogy az esőcsepp okozta kis ütés sokat szétszór belőle. Valóban finom hatás működik itt, mindent figyelembe kell venni. A tehéntrágya homokkal való előkészítése ellen nincsen semmi kifogás.

Hogyan lehet a szarvak tárolásakor távol tartani az esetleg előforduló káros hatásokat?

Az ilyen dolgoknál általában úgy van, hogy az úgynevezett káros hatások eltávolítása több kárt okoz, mintha békén hagyjuk őket. Ugye újabban mindenfelé szörnyen fertőtlenítenek. Ezekben a dolgokban az emberek minden téren túl messze mennek. A mi gyógyszereinknél is arról volt szó, hogy a penészedés teljes megakadályozásának módszerei egyben a sajátos gyógyhatást is akadályozták. Én a feltételezett károsítást nem tisztelem olyan nagyon, nem árt az annyira! Legjobb, ha nem keresünk tisztítási eljárásokat, hanem mindent úgy hagyunk, ahogyan van. Mi sertéshólyaggal takartuk a szarvakat hogy a föld ne hulljon bele. Magának a szarvnak különleges tisztítását egyáltalán nemigen ajánljuk. Fel kell ismernünk, hogy a „piszok” nem mindig piszok. Ha pl. arcunkat vékony réteg arannyal kenjük be, akkor az arc piszkos, de az arany azért nem piszok. Tehát a szennyezés - nem jelent mindig szennyezést. Néha éppen a konzerválást szolgálja.

Elő kell-e segítenünk valamilyen módszerrel a magvakban zajló széles körű kaotizálódást?

Lehetne, de nem szükséges. Mert a kaotizálódás maximuma úgyis fellép, ha egyáltalán mag képződik. Így nem szükséges azt alátámasztani. A trágyázásnál, ott igenis szükség van az alátámasztásra. De a magképződés folyamán nem hiszem, hogy serkenteni kellene a káosz alakulását. Hiszen ha termékeny mag fejlődhet, akkor már amúgy is jelen van a teljes káosz. Azzal természetesen lehetne segíteni, ha a talajt erősebben kvarc jellegűvé tennénk, mert amit a Föld a kozmoszból felfog, az a kvarcon, a kovasavon keresztül hat. Így lehetne csinálni, de nem hiszem, hogy erre szükség van.

Milyen nagy legyen a kísérleti terület? Nem kellene a kozmikus erők megtartásáért is tennünk valamit az új növényképződésig?

Erre a célra a következőképpen lehetne beállítani kísérleteket: igaz, könnyű az ilyen dolgokra az irányvonalat megadni, de a célszerű nagyságot a kísérletezőnek magának kell megállapítania. Erre a kérdésre választ adó kísérlet beállítása igen könnyű. Mondjuk, egyszerre vetnek be egymás mellett két kísérleti ágyást, búzát és baltacimet vetnek bele. Lehetővé válik, hogy az amúgy is maghozásra hajlamos növénynél - a búza folyamatosan maghozásra törekszik - szilíciumot alkalmaznak, akkor a búza magképződése károsodni fog. A baltacimnél a magképződés vagy teljesen el fog maradni, vagy csak vonakodva alakul. Ha az ember ilyen területen kutat, olyan dolgokat kell összehasonlítani, ami az egyik vetőmagnak, a búzának adott tulajdonsága, összevetve azzal, ami a másik növénynél, itt a baltacímnél, egy pillangósnál hasonló tulajdonságként érvényesül, így lehet érdekes kísérleteket beállítani a magképződésre.

Közömbös-e, hogy a felhígított anyagot mikor visszük a szántóföldre?

Ez egyáltalán nem közömbös! Ha a tele szarvakat mint szarvakat akarjuk eltartani, miután a földből kivettük - bár szabály szerint fel- használásukig a földben is maradhatnak, tehát az áttelelés után egy ideig még nyáron is földben maradhatnak -, attól nem lesznek rosszabbak. De ha mégis arra kényszerül az ember, hogy máshol tárolja őket, akkor töltsünk meg egy ládát tőzegporral (kotuval), s a láda belsejét köröskörül párnázzuk ki tőzeggel. Ebbe helyezzük a szarvakat, így az erők nagy koncentrációja megmarad. De a már felhígított, kikevert vizet semmiképpen nem ajánlatos tartalékolni. Akkor gondoskodjunk a keverésről, mikor tudjuk, hogy nemsokára fel is használjuk a permetszert.

Ha őszi gabonát akarunk kezelni, már egy negyed évvel azután használjuk fel a szarvak tartalmát, mint amikor kivettük a földből!

Ez a legjobb, bár a dolog nem múlik azon, hogyha felhasználásig a földben marad. Akkor is benn hagyhatjuk, ha a következő kora ősszel használjuk fel, a trágya ettől nem lesz rosszabb.

Vajon a finom szórófejek által okozott finom porlasztás miatt a folyadék nem fogja-e elveszíteni éteri és asztrális erőit?

Egészen biztos, hogy nem. Ezek erősen kötöttek. Általában: mindig kevésbé kell attól félni, hogy a szellemiség megszökik, mint a materiális veszteségtől, ha - csak előzetesen el nem zavarjuk.

Hogyan kell bánni a nyárra ásványi összetevőkkel letett szarvakkal?

Ezeknek nem árt, ha kivesszük és valahol tároljuk őket. Összedobhatjuk egy halomba is, a nyarat megélt szubsztanciáknak nem fog ártani. Akár sütheti is a nap; sőt ez hasznos is lehet.

A szarvakat ott kell-e beásni, ahol később trágyázni akarjuk a földet, vagy lehet-e valami más helyen mellette?

A különbség olyan kicsi, hogy nem kell figyelni rá. Gyakorlatban úgy a legjobb, ha keresünk egy helyet, ahol viszonylag jó a talaj, azaz nem túl sovány, hanem jó humuszos a föld, s ott egy helyre beáshatjuk az összes szarvat, amire szükségünk van.

Mi a helyzet, ha egy gazdaság gépeket használ? Nem arról volt szó, hogy ne használjunk gépeket?

Igen, természetesen ez olyan kérdés, amire mezőgazdaságilag helyesen alapjában véve nem felelhetünk. Kétségtelen, hogy a mai szociális életünkben nem valami aktuális kérdés, hogy szabad-e gépet használni. Manapság gépek nélkül gazdálkodni aligha lehet. Természetesen nem minden munka van az intim természeti folyamatokkal olyan szoros rokonságban, mint a keverés vagy az ehhez hasonlók. Ezeknél minél kevésbé akarunk géppel belenyúlni a természet oly intim menetébe; máshol a természet maga gondoskodik arról, hogy ahol a gépnek nincs dolga, ott ne is lehessen gépekkel valamit kezdeni. A magképzésnél nem sokat tehet egy gép, arról a természet maga gondoskodik. Azt hiszem, ennek a kérdésnek nincsen különös aktualitása, hiszen hogyan is létezhetnénk manapság gépek nélkül? Csak arra kell figyelni, nehogy kimondott gépmániába essünk a mezőgazdálkodásban. Ki fog derülni, hogy a mániákus géprajongó sokkal rosszabb munkát végez egy gazdaságban, még ha az új gép valami javulást jelent is - mintha tovább használná régi gépeit, míg csak tönkre nem mennek. De ezek a kérdések szigorúan véve nem is mezőgazdasági jellegűek.

A vízben feloldott tehénszarv trágya (humuszpreparátum) megadott mennyiségét a megadott terület felére is használhatjuk?

Így bujafoltokat fognak kapni, olyasmi jelentkezik, amire másutt már utaltam. Ha pl. burgonyatermesztésnél, vagy valami más helyzetben járna így el, akkor buja növekedést, szétterülő szárrendszert kapna, és nem az következne, amit el akart érni. Olyasmit kap, mint a legelő bujafoltjai, ha túl sokat alkalmaz.

Mi a helyzet a takarmánynövényeknél vagy a parajnál, ahol éppen a dús növekedést kívánjuk?

Azt hiszem jobb, ha ott is csak ezt a fél vödörnyi vizet alkalmazzuk, benne egy szarv tartalmával, mint ahogyan azt Dornachban tettük egy területen, ami éppen zöldséges kert volt. A nagyobb területeken már sokkal kevesebbre lesz szükségünk. Ez az optimális mennyiség.

Mindegy-e, hogy milyen trágyát használunk, tehénganajt, ló-, vagy birkatrágyát?

Erre a folyamatra kétségtelenül a tehén ürüléke a legjobb. De sor kerülhet további vizsgálatokra is, hogy vajon a ló trágyája alkalmas- e. De ha lótrágyát használunk, akkor a szarvat körül kell tekerni a ló sörényéből való lószőrrel, hogy így hatni tudjon az az erő - mivel a lónak nincsen szarva -, ami a sörényben működik.

A vetés előtt vagy utána végezzük ezt a munkát?

Az a helyes, ha vetés előtt csináljuk. Majd meglátjuk, hogyan hat, mert ebben az évben kissé elkésve jutottunk a vetéshez és így a vetés utánra is maradt tennivaló. Így majd kiderül, vajon gyengül-e a hatás. Különben magától értetődik, hogy már a vetés előtt kell kitenni ennek a hatásnak a talajt.

A trágyás szarvakat fel lehet még használni az ásványi készítményhez?

Meg lehetne tenni, de három-négyszer szabad csak felhasználni; három-négy év használat után a szarv erői elvesznek.

Mi múlik a személyen, aki ezt a munkát végzi? Tetszés szerinti ember is elvégezheti, vagy antropozófus kell legyen?

Ez bizony kérdés. Ha ma felveti valaki, azt sokszorosan megmosolyogják. De emlékeztethetek arra, hogy egyes emberek ablakában csodálatosan tenyésznek a virágok, míg másoknál nem fejlődnek, sőt el is száradnak. Bizony léteznek ilyen dolgok. Külsődlegesen mindez megmagyarázhatatlan, de belsőleg egészen áttekinthető módon, magának az embernek a hatására történik; megtörténhet azonban úgy is, hogy valaki meditációkat végez, a meditatív élettel előkészíti magát, úgy, ahogyan ezt tegnap jellemeztem. Az ember egészen másként él a nitrogénnel, mely az imaginációkat tartalmazza, ha meditál; ezáltal hozza magát olyan helyzetbe, mikor mindez lényszerűén működik, és ezáltal kerül a jelzett viszonyba az egész növényi növekedéssel. Ma nem olyan érthető az ilyesmi, mint annak idején, mikor általánosan elismerték. Volt idő, mikor az emberek valóban tudták, hogy a növények ápolására bizonyos előkészületekkel alkalmassá tehetik magukat. Ma megfakítják a hatást a többiek, akik nem ügyelnek ilyesmire, s a finom, szubtilis működés elvész, ha valaki folyton olyanok között mozog, akik nem veszik figyelembe ezeket a dolgokat. Ezért olyan könnyű ellene mondani, ha valaki alkalmazza. Magam is ódzkodom, ha nagyobb társaság előtt kell szabadon beszélnem ezekről a dolgokról, mert könnyű a mai életviszonyok alapján az ellenkezőt állítani. Stegemann barátunk rendkívül kényes kérdést vetett fel a Bock-teremben. Azt kérdezte, hogy a parazita természetű élőlényeket le lehet-e küzdeni ilyen módon, mármint koncentrációval és ehhez hasonlóval. Kétségtelen, hogy ha valaki ezt helyesen csinálja, akkor igen. Különösen a január közepétől február közepéig terjedő időben, amikor a Föld a maga legnagyobb erejét, azaz a leginkább a Földben koncentrálódó erőket bontakoztatja ki. A hatás megmutatkozhatna, ha egyfajta ünnepi időt szánnánk erre, mikor az emberek koncentrációs gyakorlatokat végeznének. Ahogyan mondtam, a kérdés kényes, de pozitíve megválaszolható. Csakhogy azt az egész természettel összecsengésbe kell hozni. Tudni kell, hogy egészen más az, amikor egy koncentrációs gyakorlatot tél közepén, vagy a nyár tetőpontján végzünk. Már némelyik népi szólásmondásban is sok olyasmit találunk, ami a mai ember számára is figyelmeztető lehet. - Látják kérem, a tegnapihoz hozzátettem volna még, hogy a sok dolog között, amihez ebben az inkarnációban nem jutottam hozzá, egy parasztfilozófia is volt, amit fiatal koromban akartam megírni; azt akartam volna ábrázolni, ahogyan a parasztok élnek fogalmaikban, kapcsolatosan minden velük érintkező dologgal. Rendkívül szép valami születhetett volna ebből, ellentmondott volna gróf úr állításának a paraszti „butaságról”. Valami szubtilis bölcsesség áradt volna e filozófiából, grandiózus már szóképzésében is, ahogy a természet bensőséges világát jelzi. Csak csodálkozni lehet, mi mindent tud a parasztember a természetben történtekről. - Ilyen parasztfilozófia írására ma már nincsen lehetőség, ezek a dolgok a mi korunkban már teljesen elvesztek. Ma már nem úgy van, mint 40-50 évvel ezelőtt. Akkor ez a tudás még rendkívül jelentős volt, a parasztok között többet lehetett tanulni, mint az egyetemen. Egészen más volt még az a kor, az ember vidéken együtt élt a parasztokkal, és ritkaságszámba ment, mikor kaputos emberek érkeztek; azok indították el a mezőgazdaság szocialista mozgalmát. Mára a világ egészen megváltozott. Az itt jelenlévő fiatalabb hölgyeknek és uraknak sejtelmük sincs róla, hogy az elmúlt 30-40 év folyamán mennyire megváltozott a világ. Sok minden elveszett mára a népi szólások szépségéből, még több az eredeti paraszti filozófiából; ez egyfajta kultúrfilozófia volt. Akkor még a parasztkalendáriumokban is álltak dolgok, amik ma már nincsenek benne. Más volt a kinézetük is, szívhez szóló. Láttam rossz papírból készült kalendáriumot, de színes volt, és a bolygójelek benne voltak; a borítóján egy kicsi darab cukor volt. Ezzel a cukorral találta szembe magát, aki kezébe vette, s mikor használta a könyvet, mindig megnyalhatta. Így vált az még ízletessé is. És az emberek használták is, egymás után.

Ha nagyobb terület kerül trágyázásra, csak érzés alapján lehet tudni a szükséges tehénszarvak számát?

Ezt nem tanácsolnám. Ilyen esetben azt hiszem, igazán okosan kell eljárni. Azt tanácsolom, hogy az érzés szerint választott mennyiséget próbálják ki, aztán hogy a világnak számot tudjanak adni, az eredményt tegyék át számokba, pontos táblázatokba, hogy az emberek a táblázatokat használhassák. Ha valaki adottságai alapján képes érzésből dolgozni, azt tanácsolom, hogy tegyen úgy; de viselkedésével ne éreztesse a többiekkel, hogy ő nem értékeli valami sokra a táblázatokat. Adja meg nekik a számításhoz szükséges adatokat és táblázatokat. Mindent át kell alakítani átszámítható összegekre és számokra. Ma erre van igazából szükség. Szükségünk van a tehénszarvakra, hogy végrehajtsuk ezt a dolgot, de nem kell ugyanezt bikaszarvakkal helyettesítenünk! Éppen ez az, ami olyan könnyen ellenálláshoz vezet! Azt tanácsolom, hogy a lehetőségig menjenek bele kompromisszumokba, és a külső ítéleteket igenis vegyék jól figyelembe.

Hogyan állunk a komposzthalom átlapátolásával, átforgatásával?

Ez nem tesz rosszat. Természetesen itt arra lesz szükség, hogy az átforgatás után megint egy réteg földet tegyünk köréje, amivel védjük a komposztot, tehát az átforgatott halomra földtakarót; jó, ha tőzeget, tőzegkotut használnak.

Melyik fajta káliumról volt szó, amit az átmeneti gazdaság esetleg felhasználhat?

Kálium-magnéziumról.

Hogyan használják a szarvak megtöltése után maradó trágyát? Vigyük ki a földekre, hogy a téli élményen átmenjen, vagy hagyjuk tavaszig feküdni?

Legyenek tisztában azzal, hogy a tehénszarvban készülő humuszpreparátum nem általában helyettesíti a trágyázást, trágyázni természetesen kell. Az újfajta trágyázást mint extra kezelést kell tekinteni, ezzel fokozzuk a szokásos trágyázási mód hatékonyságát. Mellette a másik trágyázás is megmarad.

  Hiba és javítás beküldése... Megjelölés olvasottként