Természetesen csak töredékesen lehet bemutatni néhány dolgot, aminek az idők során, ilyen vagy olyan módon részletesen el kell jutnia Önökhöz, ha az, ami itt Önökkel történt, megfelelően folytatódik a Goetheanum orvosi mozgalmával fennálló kapcsolatukban.

Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a karma ellenében természetesen nem lehet gyógyítani. Az orvos érzületében lényegében benne kell lennie, hogy a karma ellenében nem lehet gyógyítani. Az orvos érzületének már a gyógyítani akarás legelső kérdésénél két irányba kell mennie. Az egyik a legyőzhetetlen karmikus akarat. Erre a karmikus akaratra elsősorban magának az orvosnak van szüksége. Hiszen látták, kedves barátaim, hogy amit a pácienseinél alkalmaz, az saját maga számára bizonyos módon elveszíti a hatását. A maga számára viszont bizonyosan átalakítható a hatása. De Önöknek egyelőre elég, amit erről elmondtam. Az egészségét és betegségét illetően természetesen az orvos is alávetve marad a karmának. De éppen akkor, ha megvan az az érzület, amiről beszéltem, ha a terápiás tudás olyan mélyre hatol az emberi lélekbe, ahogy elmondtam, akkor azt mondhatjuk, hogy a karma-tudat egyre inkább a karma tiszta megnyilatkozásává válik. A karmának megvan a maga két oldala. Először úgy kell tekintenetek a karmát, hogy jelen sorsotokat az egymás után következő földi életek közül a közvetlenül megelőzőre vonatkoztatjátok. Ekkor a karma azt fejezi ki, amit a korábbi földi életek adtak. De közvetlenül erről van szó: az ötödik, hatodik következő földi életben is kell majd gondolnotok a karmára, a mostani földi élet után következő ötödik, hatodik földi életben. Akkor az, ami most történik, esemény lesz, akkor kapjátok meg végül az eredményt. Ha ezt a gondolatot helyesen viszitek végig, világos lesz számotokra, hogy a karma egy létesülő dolog is, hogy az, ami most történik, valamit hozzátesz a karmához. Azt mondhatjuk, hogy a karmát bizonyos módon a tetteink fordítják erre vagy arra. Aki megérti a karmát, soha nem válhat fatalistává.

Az egyik irány a karma szerint irányul. Ez szilárdságot és biztonságot ad az életben, egy biztos támpontot ad. A másik irány azonban, hogy a gyógyítani akarásnak feltétlenül meg kell lennie. Ez az akarat soha sem szabad, hogy csorbát szenvedjen. Mindaddig maradéktalanul ki kell fejtse gyógyító hatását, hogy azt mondhassuk: mindent megteszünk, még akkor is, ha az a véleményünk, hogy a beteg gyógyíthatatlan. - Ezt a véleményt el kell nyomnotok, mindent meg kell tennetek a gyógyulása érdekében. Erre csak töredékesen utalok.

Ma a legfontosabb, hogy ezoterikusan tovább vizsgáljuk azt, ami úgy hathat, hogy feltámasztja az orvosi tanulmányokhoz szükséges lelki erőket. És itt arra kell gondolnotok, hogy az orvos számára az ezotéria tartalma is valóban speciális tevékenységet, különleges formát kell, hogy öltsön. Az orvos egyszerűen nem fog megmaradni annál, hogy úgy vizsgálja a dolgokat, ahogy a mindennapi életben szokták vizsgálni. És ma ezt teszik a szokásos tudomány területén is. A tudomány nem szólítja meg azokat a különleges lelki erőket, amelyek a hétköznapi életben nincsenek meg az emberben, hanem ellenkezőleg, különös súlyt fektet arra, nehogy megszólítson ilyen erőket. De az általános szemlélettel nem jutunk el ahhoz, hogy a világ valamely szubsztanciája vagy folyamata megnyilvánítsa a gyógyító erőket. A dolgok csak akkor tárják fel a gyógyító erőket, ha bizonyos felébresztett lelki erőkkel fordulunk feléjük. Rajtatok múlik, hogy lépésről-lépésre felébresszétek ezeket a lelki erőket, hogy a dolgok a maguk módján elmondják Nektek, hogyan tudnak segíteni az embereknek rajtatok át, orvosi tevékenységeteken keresztül. De itt az a fontos, hogy még sokkal jobban elmélyítsétek a lelketekben azt, amit ezekben a napokban elmondtam az orvosi érzületről.

Először úgy szeretnék felvázolni egy egyszerű vizsgálódást, ahogy azt tulajdonképpen az orvosi tanulmányok során végezni kellene. A dolog itt töredékes, de ha majd lesz rá idő, nem töredékes lesz, hanem magától értetődően fejlődik ki az orvostanhallgató lelkében.

Nézzétek meg egyszer, mi nyilvánul meg nektek a csontos koponyatető formájában. Ezt a csontos koponyatetőt sematikusan felrajzolhatjuk magunknak ide. Arra nézzetek, hogy mi mutatkozik meg a csontos koponyatető formájában, és állítsátok szembe azzal, ami akkor mutatkozik meg, ha egy csöves csontot, akarom mondani a combcsontot - sematikusan mutatom meg - veszitek szemügyre. Nos, ezek a dolgok nem csak magukban vannak, hanem a csontos koponyatetőt a legkülönbözőbb fizikai erők járják körül.

Ugyanígy a csöves csontot is a legkülönbözőbb erők járják körül; de ha megnézitek ezt a csöves csontot, soha nem fedi fel a lényét, csak ha az egész világmindenséggel összefüggésben figyelitek meg. Gondoljátok el: itt a csöves csont; az erői hosszában mennek végig, és amikor az ember az elérendő földi helyzetébe kerül, tulajdonképpen akkor haladnak a Föld középpontja felé. De nem ez a fontos benne. A lényege az, hogy ezeket az erőket a Föld középpontja és a Hold közötti kapcsolatba sorolja be. Az tehát, ami úgy helyezkedik el, mint a comb vagy a felkar csöves csontja, valamint a megfelelő helyzetben levő izom, tulajdonképpen besorolódik, betagozódik a Földet a Holddal összekötő erőkbe. És ezt így képzelhetitek el: itt van a Föld, a Földről erők lobognak fel a Hold felé, és ezekben az erőkben minden benne van, ami megvan, mondjuk, a comb helyzetében, amikor az ember áll vagy jár. Ezzel szemben minden, ami abban a helyzetben van, mint a koponyatető, a Szaturnusz mozgásához tartozik.

Ebben a Szaturnusz forgási erői hatnak. Így azt mondhatjuk: az embert alulról felfelé a Föld és Hold kapcsolata alakítja ki, és az zárja le, ami a Szaturnusz forgási erejében van, de a kétfajta erő egymással ellentétes. Ha az első erőket nézitek, amelyek a Föld és a Hold közötti kapcsolatban vannak, akkor ezekben az erőkben benne van mindaz, ami az ember plasztikus formáját adja meg, ami az embert plasztikusan felépíti. Azt mondhatnánk, hogy ezekben az erőkben egy titkos szobrász van, aki plasztikusan felépíti az embert, míg a többi erőben, amelyek így haladnak, a folyamatos leépülés van. Ez folyamatosan szétporlasztja az embert plasztikusan felépítő anyagot. Ha tehát levágjátok a körmötöket, az ollóval a Szaturnusz-erőkben vagytok. Ha esztek, akkor a komponens - a Földtől távolodó irány adja meg ezt a komponenst - a Hold irányában van. Minden Hold felé irányuló erő építő. Minden Szaturnusz felé irányuló erő szétporlasztja az embert, és ebben a szétporlasztás és plasztikus felépítés közötti kölcsönhatásban van benne az ember lelke, az ember szelleme. Ebben nyilvánulnak meg.

Nos, az, ami kívül van és az, ami az emberben van meg, ami az étertesttel kapcsolódik össze, össze van kötve ezekkel a periférikus erőkkel. Bizonyos vonatkozásban a felépítő erőkkel kapcsolódik össze az ezüst; így ha azt veszitek észre, hogy egy emberben a leépítő erők túlsúlyban vannak a felépítő erőkkel szemben, ezt a jelenséget általában valamilyen ezüstből származó orvossággal korrigálhatjátok. Ha azonban azt észlelitek, hogy az építőerők burjánzanak, hogy az embert az alakjában összetartják, úgymond megakadályozzák a szétporladást, akkor mindig azt látjuk, hogy olyan eszközökhöz fordulunk, amelyek a Szaturnuszból származnak, olyan eszközökhöz, amelyek az ólomból származnak. Így ha megismerjük az ember felépítését, elnyerjük a szemléletet, hogy hogyan viszonyuljunk hozzá.

Nos, az a fontos, hogy elmélyüljetek egy ilyen szemléletmódba. Látjátok, kedves barátaim, a valódi világ, a szellem világa tulajdonképpen olyan, hogy joggal mondták mindig róla, egy küszöbön túl van, az ember pedig egy küszöb innenső oldalán áll. Ahhoz, hogy az ember valódi megismeréshez, valódi bepillantáshoz jusson a világ felépítésébe, át kell lépnie ezt a küszöböt. Általában veszélyes dolog ezt a küszöböt minden további nélkül átlépni. Mert ha az ember gondolatokkal hatja át a szokásos érzékszervi szemléletét, és magával viszi a szellemi világba, a küszöbön túlra, akkor azzal, hogy a dolgokat a küszöbön túl is úgy ítéli meg, mint ahogy itt tekint rájuk, káprázat, igazi káprázat kerül a szellemi látása elé. Ezért van a küszöbnél az a szellemi lény, amelyiktől megtanulhatjuk, hogy a küszöböt átlépve egészen más fogalmakra van szükségünk, hogy a káprázattól megbénulunk az élet számára, ha a szokásos, a fizikai világból származó fogalmakkal jövünk át a szellemi világba. A küszöbnek ez az őre tulajdonképpen figyelmeztet arra, hogy előbb szert kell tennünk azokra az elképzelésekre, amelyekre a szellemi világban szükségünk van. Általában nem hiszik el, hogy azok a fogalmak, amelyek a szellemi világban alkalmasak valamire, nagyon különböznek az itteniektől, a fizikai világbeliektől. A fizikai világban például a rész mindig kisebb, mint az egész. Ez axiómának számít. A szellemi világban nem így van. Ott a rész mindig nagyobb, mint az egész. Ez megtanulható például az embernél. Ha feltételezzük, hogy az ember rendelkezik egy erővel, amikor például ásványi anyagból felépíti a testét, majd az erők összefüggését, mellyel egy része rendelkezik, akkor az, ami a szerveket alakítja, tehát az ember egy része, a kozmoszhoz képest lényegesen nagyobb, mint az egész ember. Nem tudjátok minden további nélkül elképzelni azt az állítást, hogy a rész nagyobb, mint az egész, mert a fizikai világot szoktátok meg, de a szellemi világban ez nagyon is így van. Ezért el kell jutni annak a lehetőségnek a belátásához, hogy a szellemi világban a rész nagyobb lehet, mint az egész. Sem a mechanikánk, sem a fizikánk nem érvényes a szellemi világra, hanem éppen az ellenkezőjére. Itt, a fizikai világban két pont között az egyenes a legrövidebb út. A szellemi világban a leghosszabb, mert egyenes irányban haladva kell a legtöbb akadályt legyőzni. Minden más irány rövidebb, mint az egyenes irány. Nagyon is tisztában kell lenni azzal, hogy ha valaki a szellemi világba akar jutni, akkor ahhoz, hogy a szellemi világba lépve ne zavarodjon össze, a fizikai világban megszokottakkal ellentétes fogalmakra van szüksége. Ehhez bátorság szükséges. Bátorság kell a küszöb átlépéséhez, éppenséggel a szakadékon való átkeléshez. Ha valaki végigcsinálja ezt, átkel a szellemi világba, elhalad a küszöb őre mellett, és megérkezik odaátra, ha lélekben és szellemben, valamint az asztráltestében és az énjében tudatosan átmegy ezen, akkor minden rendben. De ha nem tisztán csinálja végig az énjében és az asztráltestében, akkor káprázat keletkezik, és ha ez a káprázat visszahat az emberre, abból betegség lesz. És amikor az embernek valamilyen betegsége van, tulajdonképpen mindig a küszöb őre van benne, csak egyfajta démoni képmásban.

Megint a démonira térek ki, amelyekről már beszélnem kellett. És mire alapul ez? Arra alapul, hogy ha a szokásos szemlélettel tekintünk az emberre, akkor minden összezavarodik. Az egyik oldalon van az ember énje és asztrálteste, a másik oldalon az étertest és a fizikai test; és minden össze-vissza kavarogva hat, ha így tekintünk az emberre. És mindenekelőtt az a fontos, hogy tanuljunk meg különbséget tenni az emberben levő lelki és testi dolgok között. Ha a lélek a testben van, és ránéznek az emberre, a lélek nem annak látszik, mint ami a valóságban. A lélek a valóságban, ténylegesen fény. És egyre inkább rá kell jönnötök, hogy ha az emberi lelket a testtől elkülönítve szemléljük, akkor az fény. Azok között a dolgok között, amelyek elemekként, éteri elemekként körülveszik, a fényhez tartozik. Az emberi lélek mindazonáltal a fény birodalmához tartozik. Akkor látjuk helyesen, ha a fényen belül nézzük.

A test ezzel szemben a nehézséghez tartozik. Elmagyaráztam, hogyan győzi le a nehézkedést az agy, igen sokkalta könnyebb lesz annál, mint amit kívül élünk meg. De a fizikai test a maga alakjában, amit a lénye szerint észlelünk, a nehézséghez tartozik. Ha a lényének megfelelően akarjátok tekinteni az embert, akkor ahogyan a vízből vegyi analízissel hidrogénhez és oxigénhez juttok, ugyanúgy kell felosztanotok az embert lélekre a világítóerejével, és testre a nehézség hatalmával.

Ez a két lény, a lélek a világítóerejével, a test a nehézségi hatalmával zavarba ejtően egymásba hatolnak, ha a szokásos szemlélettel vizsgálják. Mivel ilyen zavarba ejtően egymásba hatolnak, nem látható a testen, sőt egyáltalán nem látható az emberen, hogy miben áll a betegség lényege. Ha úgy alakítjátok a lelketeket, hogy úgy nézze az embert, hogy a betegség lényege feltárulhat, és ha ezzel rájöttök arra, hogyan tárható fel a betegség lényege, akkor az ólomra pillantva, az ezüstre pillantva fokozatosan az is kiderül számotokra, hogy milyen gyógyító erők vannak ezekben. De borzasztó komolyan kell vennetek az orvosi életet, és a lelketekben tényleg olyan erősen kell kialakítanotok a meditatív életet, hogy ezzel a meditatív élettel tanuljatok meg másképpen látni, a világot másképpen felfogni. És ez az, amiért szeretném ma azt nyújtani Nektek, ami helyesen meditálva, a másik dologhoz hozzákapcsolva, kedves barátaim, elvezet oda, hogy olyan kapcsolatba kerüljetek a speciális szubsztanciákkal, amilyenben ezek a szubsztanciák az egészséges és a beteg emberrel maguk is vannak. Csak annyit kell tennetek, hogy a szavakat, amelyeket most felírok a táblára, lelketekben úgy tekintitek ébresztőnek, hogy nem az a valóság, amit a mindennapi életben láttok az emberből, hanem azt akkor látjátok meg, ha a lelketeket felélénkítitek e szavak tartalmával; akkor látjátok meg az emberi lény valóságát az egyiktől a másikhoz fűződő viszonyában.

Eddig úgy beszéltem, hogy az embert általában, a kozmosszal való kapcsolatában értsétek meg. Ma azt szeretném a lelketekbe írni, ami képessé tesz benneteket arra, hogy egy darabka aranyat magatokhoz véve, ezt az aranyat meditatívan vizsgáljátok. Vékony lemezzé kovácsolom, és ha így keresztülnézek rajta, zöldes színt kapok. Zöldesen néz ki. Mivel ilyen zöldesen néz ki, nemcsak egy zavaros hasonlattal élve, hanem ha tényleg mélyebb lelki erőkkel közelítek e felé az aranylemezke felé, akkor ugyanazt a belső élményt kelti, mint amit a zöld mező, a Föld zöld növénytakarója. De azzal, hogy a lelki erőimmel elmélyülök a kis áttetsző aranylemezkében, feléled az ellentétes lelki erő is, és ahogy itt van a zöldesen fénylő aranylemezke, és mindenfelé felnézve, mindenhova szétnézve, onnan elnézve egy egész, önmagában csillogó világ benyomását kapom - nem csak az élettanász fizikus szerinti kontraszthatást, hanem mindebben a kontraszthatásban egy egész világ van -, egy egész, önmagában csillogó világ benyomását kapom, ami matt-vöröses, kékes-vöröses fényben csillan fel körülöttem mindenütt. És ebben a pillanatban tudom: az oly kis darabka aranyban benne van az egész világ. És ez a kezemben tartott kis darabka zöldesen csillogó arany tulajdonképpen egy egész szféra. Ebbe a kis atomi darabkába van belesűrítve: minden darabka arany egy egész szféra, egy szférának, egy egész szférának a csomópontja, így bizonyos fokig megtanulok egy szféra kékes-vörösében, kékeslilájában élni. És ha majd megismeritek az arany más tulajdonságait, akkor ezek a más tulajdonságok élő kapcsolatban lesznek azzal, amihez így egyfajta lelki látással juttok hozzá. Alapos, alapvető, fundamentális módon fogjátok átélni például az aranynak azt az általatok is ismert tulajdonságát, hogy semmilyen kapcsolatot nem tűr az oxigénnel. Mert az mondjátok: az ember azért él, mert oxigénhez jut, mert folyamatosan feldolgozza az oxigént.

-   Az étertestben - láttátok - minden másképpen van; azzal rokon, ami nem a fizikai testben gyökerezik. Az arany úgy rokon az étertesttel, hogy nem viseli el magában az oxigént. Így az arany éppen ezzel a tulajdonságával gyógyítóan hat az étertestben mindarra, amit például az oxigén a fizikai testben okozhat. Ezért az arany bizonyos fokig gyógyszer, ami az ember központjából képes igazán hatni. Ezzel a matt kék-vörös színben fénylő benyomással a mondás belső igazságát kapjátok meg: az arany Nap. Teljesen Nap. - Nos, itt van ez az egy csomópont, ami egyszerűen megmutatja, hogy a kozmoszban az arany a Nap. És hogy az arany-Nap az étertesttel rokon.

Látjátok, ilyen vizsgálatokkal juthattok el egy szubsztanciának azon tulajdonságaihoz, melyekre a terápiához szükség van. De csak akkor juthattok el oda, ha komolyan akarjátok venni, nem csak külső szavakként, hanem a lélek folyamatos belső felhívásaként:

Lásd lelkedben
          A világítóerőt
Érezd testedben
          A nehézség hatalmát

Ez valóban gyakorlattá kell váljon. Úgy kell tudnotok gyakorolni, mintha a lelketek azzá válna, ami valóban a messzeségbe áramlik, áramló fény, a világítóerő, és mintha testetek azzá tudna válni, ami saját nehézség iránti vágyával összekapcsolódik a Föld belsejével. Ezt a hatalmas ellentétet valóban belsőleg kell átélnetek, akkor elválasztjátok a lelket és a testet, a lelket és a fizikaiságot, amelyeknek el kell válniuk. Akkor folytatódik:

A világítóerőben
          A szellem-én sugárzik

Csak így értitek meg az egészet. Mert az emberi én belső élményként oldódik fel a lélekben. Ezért kell megértenetek azt a képet is, hogy a kozmoszba kisugárzó lélekben, világító lélekben sugarasan növekszik az én.

A másik, amit hozzá kell tennetek:

A nehézség hatalmában
          Az isteni szellem ereje hat.

A korábbi időkben azt mondták, kedves barátaim, hogy az ember, az emberi test az istenség temploma, és erről valóban nem mint triviális képről, hanem mint olyasmiről beszéltek, ami mélyen megfelel a valóságnak. És ahogy igaz, hogy ha a lélek tudatos, akkor benne az én az uralkodó, úgy igaz az is, hogy a testben az istenség uralkodik. Nem tekinthetitek a testeteket a sajátotoknak, mert a test nem az emberé, a test istené. Így van ez: az emberi test az isteni erőkből növekszik. De csak a benne található lélek az emberé. Így a testi eszközeitekben valóban isten templomát kell látnotok.

És rendkívül fontos tudni:

A világítóerőben - a lélekében -
          A szellem-én sugárzik
A nehézség hatalmában
          Az isteni szellem ereje hat

- éppen úgy benne van az ereje az emberi testben, mint ahogyan az éné az emberi lélekben.

De most jön, ami fontos:

A világítóerő
          Mégsem
Ragadhatja meg
          A nehézség hatalmát

Minden további nélkül világossá válik számotokra, hogy amikor az ember alszik, elválasztja egymástól a lelkét és a fizikai testét. Elválasztja őket egymástól. Akkor a lélek nem ragadja meg a testet. Azonban amikor az ember éber, akkor is úgy kell lennie, hogy az én és az asztráltest alámerül ugyan a fizikai és az étertestbe, a világítóerő és a nehézség hatalma mégis belsőleg elkülönül, belsőleg elszakad. Nem lehet, hogy a világítóerőből és a nehézség hatalmából kémiailag egy alkotórész képződjön; belsőleg el kell válniuk. Nem vegyülhetnek egymással mechanikusan sem, ám még csak nem is kapcsolódhatnak össze belsőleg. Ugyanabban a térben egymás mellett kell hatniuk, a test nehézségi hatalmának lefelé, a lélek világítóerejének felfelé. Ezért fontos a következő mondat:

Ám a világítóerő
          Mégsem
Ragadhatja meg
          A nehézség hatalmát
És a nehézség hatalma
          Sem
Hathatja át
          A világosság erejét

Ez csupán az ellentét. A valóságban tehát, kedves barátaim, meg kell lennie az emberben, elválasztva kell meglennie annak, ami folyamatosan összekever. Ha külsőleg, az érzékszervi megismeréssel szemlélik az embert, akkor minden össze-vissza van. És ha az ember az lenne, aminek a szokásos szemlélet látja, akkor mindig beteg lenne. Az ember egészséges lehet, de a róla szóló szemléletünk, érzékszervi szemléletünk mindig a betegség. Mindig betegnek látjuk az embert, de ez természetesen maja, illúzió. Mert valódi lényében az ember nem lehet olyan, mint amilyennek látják. A valódi lényében nem keveredhet ösz- sze világítóereje és nehézségének hatalma. Belül el kell válniuk egymástól. Nem lehet tehát úgy, mint a víznél, ahol a hidrogén és az oxigén vegyi kapcsolatba lépnek egymással, és önmagukban tulajdonképpen eltűnnek. A pusztán fizikai szemlélet ezt okozza az embernél; ebből olyan ostobaság keletkezett, ami vegyi elképzeléseket tartalmaz, és úgy tekint az emberre, mintha az a világítóerőnek és a nehézség hatalmának kapcsolata lenne.

Ezek külön vannak, és külön kell maradniuk. Mintha a víz olyan lenne, hogy a hidrogén és az oxigén mindig külön maradna benne, annak ellenére, hogy egymásban vannak.

Mert ha a világítóerő megragadja
          A nehézség hatalmát

- a világítóerő tehát valóban behatol a nehézség hatalmába -

Mert ha a világítóerő megragadja
          A nehézség hatalmát
És a nehézség hatalma behatol
          A világítóerőbe
Akkor a világok tévelyében
          Lélek és test
Romlásban fűződnek egymásba.

- a romlás a betegség.

Ahogy mondtam, az ilyesmit egészen komolyan kell vennetek, de annyira komolyan, hogy a testeteket alakítsa, hogy az embert valóban a világítóerő és a nehézség hatalma szerint tudjátok látni, és hogy az legyen az érzésetek: ha ezek megragadják egymást, akkor ellenségek. A betegségben megragadják egymást. És ha a világítóerő megragadja a nehézség hatalmát, akkor testi betegségek keletkeznek; ha a nehézség hatalma hatol be a világítóerőbe, akkor keletkeznek az úgynevezett lelki betegségek. Mert gondoljátok csak meg, mi ez. Gondoljátok meg, hogy a testben isten szelleme él. Ha a világítóerő megragadja a nehézség hatalmát, akkor az ember jogtalanul bitorolja istent, a benne levő istent.

Nos, a szükséges morális impulzussal gondolkoztok ezekről a dolgokról, érzékelitek, átérzitek őket, és aztán azzal, amit éreztetek, akarjátok őket, akkor lassanként megtanuljátok a világ dolgait és folyamatait valóban úgy szemlélni, hogy rájöttök, ha a világítóerő megragadta a nehézség hatalmát, hogyan lehet a világítóerőt eltávolítani a nehézség hatalmától olyasmivel, ami az asztráltest felől valamilyen külső szubsztanciával vagy az emberben lezajló folyamattal támogatja az étertestet.

Látjátok, ha a lelketekben valóban átéreztek ilyesmit, akkor képesek lesztek meglátni a gyógyeuritmiában azt, ami gyógyít. Mert a gyógyeuritmiában alapjában véve az gyógyít, ami, mondhatnám, a gyógyításban rendkívüli módon a kozmikus erőkkel számol. Ha mássalhangzókkal végeztek gyógyeuritmiai gyakorlatokat, akkor benne vagytok a Hold-erőkben. Ha magán- hangzós gyógyeuritmiai erőket fejlesztetek ki, akkor a Szaturnusz-erőkben vagytok. És a gyógyeuritmizálás alatt az erőnek ezzel a két fajtájával az ember közvetlenül a kozmoszba érez bele. És például ez történik: tegyük fel, hogy megállapítjuk - hiszen a gyógyításban természetesen a terápia a fontos, de teljesen használható diagnózis nélkül nincs terápia -, tegyük fel, megállapíthattuk, hogy az embernél túl erős a formáló erő, tehát mondjuk a sók vagy szénhidrátok alakítását hordozza magában, amit nem tud legyőzni; túl sok a formáló erő benne. Ha valóban a szervezetre gyakorolt finomabb hatásokat figyelitek - a tünetek jelentkezhetnek csak enyhe tünetekként -, akkor a megformáltak ellen ható magánhangzós gyógyeuritmia rendkívül kedvezően képes hatni. Vagy tegyük fel, hogy egy kisgyerek enyhe dadogási hajlamot mutat. Ugye, bizonyosan nem akarok dilettáns módon arról beszélni, hogy a dadogás ez vagy az, természetesen a legkülönfélébb károsodások lehetnek. De ezek a károsodások minden körülmények között úgy hatnak a dadogásnál, hogy valamilyen formáló erő van túlsúlyban, éppen ezért a dadogásnál magánhangzós gyógyeuritmiai gyakorlatokat végzünk, mégpedig pontosan abban a formában, abban a sorrendben alkalmazzuk, ahogy ezek alapján a magánhangzók az emberben természetesen, mondhatnám a megfelelő sorrendben nyilatkoznak meg. Így, ha megvan a szükséges kitartás és szeretet, a dadogásra hajlamos gyerekeknél rendkívül sokat lehet elérni a gyógyeuritmiával, egyszerűen az A, E, I, O, U magánhangzók sorával.

Ha mindezt meggondoljátok, kedves barátaim, akkor azt mondhatjátok, annak kell fontosnak lennie a számotokra, hogy a néhány napja és a most megadott ezoterikus alapokat az orvosi tanulmányok egyfajta moráljának tekintsétek. Morál alatt az elkötelezettség érzését értem, az elkötelezettségnek azt az érzését, hogy az ilyen meditatív erőkkel a lelketeket folyamatosan olyan hangulatba hozzátok, ami ahhoz szükséges, hogy helyes módon viszonyuljatok a világhoz. Ha egy évig adhatnék elő Nektek, akkor ugye nagyon sokat mondhatnék az olyan részletekről, amelyek konkrétan felkészíthetnek Benneteket a praxisra. De mivel ezeken az előadásokon mindent bizonyos fokig csak útnak tudunk indítani, kedves barátaim, először különösen fontos, mondhatnám az orvosi erők emberi lényben történő kifejlődéséről beszélni, ilyen orvosi útmutatásokat adni Nektek. Mert ha ezekkel az ezoterikus figyelmeztetésekkel közelítitek meg az orvosi tanulmányaitokat: meglátjátok, hogy más lesz. Az is meglehet, hogy nehezebb lesz. Ha egy mai, tompa gondolkodású ember - az emberek gondolkodását ma már az általános iskola eltompítja, a gimnáziumi képzés még inkább, utána kerülnek a főiskolára -, ha egy ilyen tompa gondolkodású ember eljut az orvosi tanulmányokig, az első és a második évben bizonyos belső csökönyösséggel leküzdi a dolgokat, ha esetleg valamilyen szociális háttérből eredő morális ostort érez maga mögött. De gyógyító, orvos nem lesz belőle. Olyanná válik, akit a társadalom kinevez annak, aki mímeli az orvosi létet, de nem válik orvossá. Nos, természetesen kifinomult lelki erőhöz juttok azzal, hogy ezeket a dolgokat engeditek hatni a lelki erőtökre. És az a mód, ahogyan ma a pszichológia és fiziológia, és a patológia tudománya - amin az orvostudomány alapul, - Rátok hat, néha fájni fog. Valóban olyan lesz, mintha kenyér helyett néha követ adnának nektek. De aztán ezekből a kövekből, amelyek itt vannak, mégis kinyerhettek valamit. És amit ilyenkor kaptok, bizonyos fokig mégis célravezető lehet. Nem könnyű úton, de mégis tanulhattok valamit. És ennek így kell lennie, a világ a maga materializmusával egyelőre hatalmas, és először valahogy bele kell helyezkednünk. Abból a helyzetből kiindulva kell dolgoznunk, amelybe kerülünk, amikor belehelyezkedünk.

És így olyan orvossá kell válnotok, amilyet a világ megkíván, és az orvosi tanulmányaitokat át kell hatnotok azzal, amit innen kaphattok. Ezért még egyszer szeretném elmondani: alkalmatok lesz arra, kedves barátaim, hogy itt a megfelelő módon fogjatok össze és csatlakozzatok úgy, ahogy elmondtam Nektek. Teljes bizalommal kell lennetek az iránt, ahogyan a Goetheanum orvosi szekcióját Wegman doktornővel együtt irányítom. Ahogyan ezt az orvostudományt itt kutathatjuk, megmutathatja Nektek - elnézést a paradox kifejezésért -, hogyan lehet azt az emberi életben valóban átélni. Befogadhatjátok ezt, és ezért, amikor kint vagytok a világban, amikor ez vagy az felmerül, írjátok meg a kívánságotokat, a szívetek vágyát. És amit írtok, arra a választ mindenki számára közzétesszük a havonkénti körlevélben. Először csak így tudjuk a külső orvosi tanulmányokat áthatni azzal, ami ma éppenséggel adható.

Mert látjátok, alapjában véve még rendkívül kevés ember - tulajdonképpen csak fiatal emberek lehetnek -, még kevés ember verhet hidat a dornachi szellemi szándék és a külső világ materialista hatalma között. Egyelőre csak kevés ilyen ember lehet, és tulajdonképpen csak olyan emberek, akik benne állnak a tanulmányaikban. Miért? Ha igaz lenne, amit a legkülönbözőbb területeken hallani lehet Dornachról, akkor ugye egy bolondság lenne. Amikor egyszer a terápia egy különleges fejezetéről adtam elő, az egész fakultásról jöttek a diákok, és ott volt egy professzor, egy igazi professzor is. Igen, látják, kedves barátaim, észrevettem azon az emberen, aki bejött az előadásra, hogy azt akarta igazolva látni, amit gondolt, hogy valami teljesen szokásos locsogás lesz, ahogy az orvostudomány dilettánsai adnak elő. És akkor tényleg tanulmányozhattam a metamorfózist, amint egyrészt belsőleg egyre inkább vonakodott, másrészt azonban meglepetést élt át. El kellett ugyanis hinnie, hogy ez nem locsogás, de természetesen nem helyeselhette, hiszen ez teljesen ellentmondott mindannak, amit évtizedek óta igaznak és helyesnek tekintett. A legtöbb, ami elvárható volt ettől az úrtól - utána beszéltem vele, és akkor kiderült -, hogy azt mondja: Ettől inkább távol tartom magam! - Nem kellett volna ugye távol tartania magát ettől, ha azt látta volna, hogy ez badarság. Akkor a szokásos módon könnyen belém rúghatott volna. Azt is hitte, hogy könnyen meg fogja tudni tenni, de nem tudta, így a legtöbb, ami egy professzortól elvárható, hogy azt mondja: Ettől inkább távol tartom magam! - Semmi más nem várható el. De a fiatal embereknek egészen másképpen kell viszonyulniuk ehhez. Nekik még nincs előéletük. Ők ténylegesen befogadhatják a dolgokat az emberiség javára. És ha ez megtörténik, kedves barátaim, akkor eljutunk oda, hogy a Goetheanum szellemisége lassanként - talán hamarabb, mint gondolnánk - bekerül az orvostudományba.

De először természetesen a legnagyobb komolysággal kell folytatódnia annak - amint Wegman doktornő mondta -, amivel felkerestétek, hogy valóban a legteljesebb bizalommal lépjetek kapcsolatba azzal, ami a valódi orvosi tanulmány kellene, hogy legyen, aminek bele kell kerülnie a mai általános materialista orvoslásba. Sokat tehettek magatokért, de sokat tehettek a világért és a beteg emberiségért is, ha azt, amit most hallottatok, nem valami átmenetinek tekintitek, hanem kiindulópontnak ahhoz, amit olyan különösen jól elkezdtetek.

Kedves barátaim, ebben a szellemben maradjunk együtt, úgy egyesüljünk, hogy itt, Dornachban, a Goetheanumot tekintitek középpontnak, és tényleg ehhez a középponthoz igazodtok, így ez a középpont rajtatok keresztül képes hatni a világra. Ezt szeretném egyfajta intelemként útravalóul adni Nektek, akkor minden jó lesz, akkor még sok minden hozzákapcsolódhat ahhoz, amit itt megbeszéltünk, és amit átéltünk, amiről olyan szép érzésbeli ideált hordozhattok, ami viszont igazán életformáló lehet.

Nos, kedves barátaim, ehhez tartsuk magunkat.

Lásd lelkedben
          A világítóerőt
Érezd testedben
          A nehézség hatalmát
A világítóerőben
          A szellem-én sugárzik
A nehézség hatalmában
          Az isteni szellem ereje hat.
Ám a világítóerő
          Mégsem
Ragadhatja meg
          A nehézség hatalmát
És a nehézség hatalma
          Sem
Hathatja át
          A világítóerőt
Mert ha a világítóerő megragadja
          A nehézség hatalmát
És a nehézség hatalma behatol
          A világítóerőbe
Akkor a világok tévelyében
          Lélek és test
Romlásban fűződnek egymásba. -