Antropozófia

[A beavatás tudományának segítségével megismerhető egy bolygó lélekkel és szellemmel való áthatottsága. A Holdon a szellemi lények szigorú elzártságban élnek. Az ősi bölcsességet őrzik. A Hold külsőleg olyan erőket sugároz vissza, amelyek az állat és ember alacsonyabb jellegével, különösen a nemiséggel függenek össze. A Szaturnusz lényei bolygórendszerünk eleven emlékezeteként működnek. A világmindenség teremtő és befogadó gondolatai a Jupiterből sugároznak felénk, ő bolygórendszerünk gondolkodója. A Jupiter és Szaturnusz közti konstellációk az emberiség világ- történelmének reneszánsz korszakaival függenek össze. A Mars a nyelv impulzusait idézi elő. A Vénusz szeretetteljesen adja vissza mindazt, ami a Földről származik. A Mars Vénuszhoz viszonyított helyzete (kvadrát/kvadratúra) befolyásolja egy nép nyelvének a fejlődését. A Merkúr lényei a kozmikus gondolkodás mesterei. A Hold mint az átöröklés erőinek hordozója. A Vénusz és a Merkúr a lelki-szellemiséget közvetíti (temperamentum). A Mars, a Jupiter és a Szaturnusz az embert felszabadító bolygók, a Vénusz, a Merkúr és a Hold a sorsot meghatározóak. A Nap harmóniát teremtve áll a planetáris individualitások között. A Nap láng, amikor a világmindenségben a szabadság jelenik meg, és szubsztancia, amikor a szabadsággal való visszaélés (mint sors) hamuként csomósodik össze.]

[Newton kora óta az égitestek szemléleténél elveszett a szellemiség. A matematikai és fizikai fogalmakat azóta a teljes égi világra kiterjesztették. Einstein relativitáselmélete megsemmisíti ezeket a népszerű fogalmakat. Az antropozófia fizikai fogalmak helyett morális világrendet ír le. Példa: Az ember és az állat gerincoszlopának kialakulása a Hold belsejébe visszahúzódott lények hatásai révén. A ma hanyatlóban lévő régi keleti bölcsesség külsőségesen a világmindenség lélekkel teljes szemléletében maradt fenn. Remanathannak, az Új Testamentum európai megértéséről gyakorolt kritikája. Az európai ember az evangéliumok elfogulatlan olvasásánál szellemi Krisztust fog felfedezni. Az utóbbi három-négy évszázad után a homályosság hajlama minden fogalmat beárnyékolt. Végső soron a szociális zűrzavart is ez idézte elő.]

[Az ember és az állat ébrenléte, az alvás és az álom tudatállapota. Az ember és az állat eltérései a belső és külső világhoz való viszonyulásnál. A természettudomány súly, méret és szám szerint számol, az érzéki benyomásokkal mit sem tud kezdeni. A súlytól, mérettől és számtól mentes érzéki észleléseknek (hang, szín, meleg, hideg) fordított nehézségük van. A kiterjedési szándéknak az észlelésével az ember szellemi lények érzékeléséhez jut. Éber tudattal az ember csak a természeti világok külső oldalát látja, alvás közben a bennük élő szellemiségnél tartózkodik. Alvó állapotban az ember a földi igazság fogalmát éli át. A szépség átérzése és az álom. A káosz látásának feltételei. Amikor a káosz kozmosszá alakul, szépség jön létre, minden művészi jellegnél ez a helyzet. A jóság (a jó) eszméjének összefüggése a belső és külső világ közti különbséggel és az éber állapottal. A relativitáselmélet és a valóság. A materialista tudomány tagadja a művészetet. Ikonfestészet, Madonnaképek és a szín súlytalansága. (Hivatkozás a saját program-festészetére). Intő szavak az Antropozófiai Társaság ügyeivel kapcsolatban.]

[Az ember akkor érezheti át a történelmi létesülés folyamatát, ha nem csak a jelenhez, de a letűnt időhöz is kapcsolódik. A nyugati világszemléletek ehhez inkább az időt, a keletiek inkább a teret hangsúlyozták. Az ember fejlődésének legfontosabb mozzanata: tudatának fejlődése. A gondolkodás, érzés, akarat és ezek lényegének az ébrenlétben, álmodásban és alvásban való átélése. Az emberi gondolkodás megváltozott a 15. század óta, ma van a tetőpontján. A jelenkor tudományos gondolkodásában az ember elveszíti önmagát. A földi igazságot nem vihetjük át analóg módon a kozmoszra, ugyanígy az égi szférák igazságát sem lehet a Földre lehozni. A druida papok felismerték a kozmikus hatásokat, és ennek megfelelően rendezték el a szociális és gazdasági feladatokat. A Penmeanmawrnál álló kőkörök alaprajza olyan, mint a leégett Goetheanumé volt. A druida papok ismerték a növényeket és állatokat érő kozmikus hatásokat. Uralkodtak az elementáris lényeken, és ezt gyógyszerek előállítására használták fel. Jakob Böhme és Swedenborg szellemi jellege, mint régebbi földi életekre való valós emlékezés.]

[Az ember tudati fejlődésének három szakasza. A jelenlegi három: éber, álmodó és alvó tudatállapotnak a régebbi korokban képekkel, nem gondolatokkal betöltött tudat felelt meg. A tisztán érzéki megfigyelés akkor kezdődött, amikor az ember kitaszítottnak érezte magát a szellemi világból (a bűnbeesés képzete). Az embert a misztériumok kisugárzása vigasztalta. A misztériumpap és az éber álmodásból, a feledés italát jelentő alvásból és (alvás közben) a Föld átfogásából/körbekerítéséből eredő megismerése. A Föld vonzásával szemben a Hold erői (negatív nehézség) hatnak. A misztérium papja a Hold hatása révén emelhette fel szellemét a csillagos égbe. A csillagos környezetnek a földi emberre gyakorolt hatását tanította (asztrológiai beavatás). Így a misztérium papjai visszavezették az emberiséget a természet szelleméhez. Az emberben, a régi tudatállapotban átélt szellemiség hanyatlásával és a Golgotai Misztérium révén a szabadság impulzusa jelenik meg. Az alvajárás a Hold-erők atavisztikus hatása. Jakob Böhme művei atavisztikus Naphatást (mint a természet belső titkainak megnyilatkoztatását) tartalmaznak. A bolygókról a Nap és a Hold erőinél mélyebb erők érkeznek, a Szaturnuszról kozmikus-történelmi emlékezésként. Swedenborgban megmozdult szaturnuszi erők.]

[Az ember észlelésének vagy gondolkodási folyamatának két/négy napra van szüksége ahhoz, hogy belevésődjék az éter- és fizikai testbe, és emlékké válhasson. A fizikai és étertest teljesen a kozmoszhoz tartozik. A három nap jelentősége a régi kor beavatása számára. Az álom történése mint a természet törvényei ellen való tiltakozás. Staudenmaier spiritiszta jellegű kísérletei. A morális világrend és a természettudomány ellentéte. Az ember élményei körülbelül három nap múlva vésődnek be a morális világrendbe. A tudat fejlődése mint a Golgotai Misztérium következménye. A 15. század óta a „modern tudat” a morális világrendet a hithez sorolja (utalás Fischer logaritmus anekdotájára). Az idegesség mint az ember eljövendő organizáció-változásának kifejeződése. A jövő tudatállapotai: tompa álomalvás, ébrenlét és éberfelettiség. A jelenkor tudományos logikájának és illúzióinak ellentéte az élet igazságával. Az emberi nem csak egy új szellemiséggel nem süllyed dekadenciába az eljövendő tudatállapotoknál. A másnapi megvitatáshoz. Az egész antroposz mint a múlt, jelen és jövő embere.]