Az ember magasabb rendű részeinek az érzékfeletti észlelése sohasem teljesen olyan, mint a fizikai észlelés. Ha egy tárgyat érintve hő-észlelésünk van, akkor meg kell különböztetnünk azt, ami a tárgytól származik, belőle mintegy kisugárzik, attól, amit lelkünkben élünk át. A hőérzet belső lelki élménye egész más valami, mint a tárgyból kisugárzó hő. Képzeljük el a külső tárgytól függetlenül csak magát a lelki élményt: a hőérzet élményét a lélekben, mint lelki élményt, anélkül, hogy erre egy külső tárgy indítékot adott volna. Az indíték nélküli hőérzet-élmény képzelődés. A tanítvány belső észleléseket él át anélkül, hogy erre fizikai indítéka volna, különösen anélkül, hogy saját teste erre indítékot adna. A fejlődésnek bizonyos fokán (ahogy kimutattuk, magából az élményből) tudhatja, hogy a belső észlelés nem képzelődés, hanem ugyanúgy hatása az érzékfeletti külvilág valamely szellemi-lelki lényének, mint ahogy pl. a hőérzet is hatása egy külső, fizikailag észlelhető tárgynak. Így van ez a szín-észlelésnél is. Meg kell különböztetni a színt, amely a külső tárgyon jelenik meg, a lélekben megjelenő belső színérzettől. Képzeljük el azt a belső érzetet, amely a lélekben egy vörös tárgy észlelése közben keletkezik. Képzeljük el, hogy élénken emlékezünk a benyomásra; azután forduljunk el a tárgytól. Ami most a szín emlékképéből még bennünk van, azt figyeljük meg mint belső élményt és akkor meg tudjuk különböztetni a belső szín-élményt a külső színtől. Ezek a belső élmények tartalmilag feltétlenül különböznek a külső érzékszervi benyomásoktól; sokkal inkább viselik magukon a fájdalom és öröm érzését, mint a külső érzékszervi benyomások. Most képzeljük el, hogy a lélekben felszínre kerül egy olyan belső élmény, amelyhez sem külső fizikai tárgy, sem az emlékezés nem adott indítékot. Akinek érzékfeletti megismerése van, annak lehet ilyen élménye; és ha ilyen élménye van, akkor tudja, hogy ez nem képzelődés, hanem egy lelki-szellemi lény kifejeződése. Ha ez a lelki-szellemi lény ugyanolyan benyomást kelt, mint egy külső vörös tárgy, akkor ez a benyomás vörösnek nevezhető. Ha fizikai tárgyat észlelünk, akkor először a külső benyomás jön létre és aztán a belső színélmény; a mai kor emberének helyes szellemi látásakor ennek fordítva kell lennie: először van a belső élmény, amely árnyszerű, mint egy puszta szín-emlék és azután az egyre elevenebbé váló kép. Minél kevésbé figyelünk arra, hogy a folyamatnak így kell lezajlania, annál kevésbé tudjuk megkülönböztetni a valóságos szellemi észlelést a képzelődéstől (illúziótól, hallucinációtól stb.). Hogy a kép a lelki-szellemi észlelés során mennyire válik elevenné, árnyszerű marad-e, mint egy homályos képzet, vagy olyan intenzíven hat, mint egy külső tárgy, az teljesen attól függ, hogy az érzékfeletti megismerésben milyen fejlettek vagyunk. - A következőképpen írhatjuk le, hogy a szellemi látónak milyen az általános benyomása az étertestről: ha valaki az érzékfeletti megismerés folyamán olyan akaraterőt fejlesztett ki, hogy figyelmét el tudja fordítani a fizikailag előtte álló embertől, ha el tud tekinteni attól, amit szemével lát, akkor a fizikai ember által kitöltött térben érzékfeletti tudatával lát. Természetesen az akarat nagy mértékű fokozására van szükség ahhoz, hogy az ember ne csak attól fordítsa el a figyelmét, amire gondol, hanem attól is, ami előtte van, mégpedig úgy, hogy a fizikai benyomást teljesen kioltsa. Az akaratnak ez a felfokozása azonban lehetséges és az érzékfeletti megismerés gyakorlataival érhető el. Aki eljutott a megismerésnek erre a fokára, általános benyomást kaphat az étertestről. Lelkében ugyanaz a belső érzet keletkezik, mint az őszibarackvirág színének megpillantásakor, és ez az érzet olyan elevenné válik benne, hogy tudja: az étertestnek őszibarackvirág színe van. Azután észleli az étertest egyes szerveit és áramlatait is. Az étertestet azonban még részletesebben is leírhatjuk, ha elmondjuk azokat a lelki élményeket, amelyek a hőérzetnek, hangérzetnek, stb. felelnek meg. Mert az étertest nem csak színjelenség. Ilyen értelemben leírhatjuk az asztráltestet és az ember többi részeit is. Aki ezt tekintetbe veszi, tudja, hogyan kell érteni a szellemtudomány által adott leírásokat. (V. ö. könyvünk II. fejezetével.)