A csillagjelek közötti szövegrész az eredeti, gyorsírás után készült szövegben olvasható. A nyomtatott könyvből kimaradt.

* * *

Eredeti tervünk az volt, hogy felkérjük a mi kedves Seiling barátunkat, hogy a ciklus elején vagy végén előadja a Genezis hét napjáról szóló előadását azon a művészi módon, amelynek tegnap is részesei lehettünk. Nem lesz nehéz megérteniük, hogy lehetetlen volt a szokásos szövegekkel előállni akkor, amikor éppen ez a ciklus volt az, amelyben a Genezis tulajdonképpeni tartalmához méltó és megfelelő kifejezések után kutattunk. Halványan ugyan, de reménykedtünk, hogy talán ma befejezésül elő tudjuk adni a kutatáson alapuló átültetést. De az elmúlt napok nagyszámú látogatójának ostromában merészség lett volna akár csak meg is kísérelni, hogy összehozzuk valahogy a Genezis átültetését úgy, hogy az megüsse az előadhatóság mértékét. Jó lelkiismerettel ezt meg sem lehetett kísérelni és a kárpótlást csak egy későbbi időpontra ígérhetem. Érjük be most azokkal az impulzusokkal, amelyek ebből a ciklusból fakadhatnak. Mert afelöl biztosíthatom Önöket, hogy az igazi átültetést olyan munkának tartom, amely talán százszor akkora szellemi erőfeszítést követel, mint amekkorát a rózsakeresztes misztériumokra fordítottunk attól az első perctől kezdve, amikor a csírája megszületett, az utolsóig: az előadásig. Aki ismeri a nehézségeket, az százszor nehezebbnek fogja találni a Genezis szövegének tisztességes átültetését, mint amekkora az az önmagában nem könnyű dolog volt, amit a rózsakeresztes misztérium létrehozásával kíséreltünk meg.

A nehézségek éppen akkor sokszorozódnak meg, amikor az ember már messzire jutott abban, amit a világot érintő kinyilatkoztatás nyújt. Nem árt, ha erről tudomásunk van. Mert éppen azáltal, hogy ezeket a nehézségeket belátjuk és felismerjük, jutunk egyre mélyebbre a szellemtudomány helyes megértésében. Az antropozófiának nyíltszívű érzésekkel kell fogadnia mindent, aminek az összehangolása szükséges ahhoz, hogy az antropozófiai munka ki tudjon alakulni. Ezért - ha mi magunk ragaszkodunk is bizonyos munkamódszerekhez - nem tekinthetünk más módszereket tőlünk idegennek. Napjainkban az idők fejlődése, korszakunk szellemi evolúciója többféle utat, módot követel meg, amelyek a mindannyiunk elé kitűzött nagy célhoz kell, hogy elvezessenek. Jóllehet távol áll tőlem, hogy az ezoterikus úton kívül más működési területen nyilatkozzam meg, azt sohasem fogják tapasztalni, hogy más munkamódszereket elutasítok. Mondhatom ezt különösképpen ennek a ciklusnak a végén, amely az ezoterika segítségével vezetett bennünket a szellemtudományos kutatás igen magas régióiba.

* * *

Éppen erre való tekintettel szeretnék rámutatni arra, hogy jó, ha szellemtudományos szemléletüket minden oldalról alátámasztják, jó, ha megismerkednek azzal is, ami más módszerekből kapcsolódik a mi ezoterikánkhoz.

Emiatt szeretném felhívni a figyelmüket Ludwig Deinhart kedves barátunk könyvének üdvös voltára; szépen összegezi benne, ami a kutatás más oldalaiból hasznunkra válhat, ha sokoldalúak akarunk lenni e téren. Mivel ez a könyv szép, harmonikus összefüggést keresett és talált az ezoterikának azzal a fajtájával is, ami a mienk, nekünk, antropozófusoknak is csak hasznos lehet. Egynémely dolgot szellemtudományos útjuk során fel tudnak használni belőle.

** *

Sok mindent mondhatnék még. Főleg arra szeretnék még utalni, ami különösen ezekben az előadásokban bontakozott ki fokról-fokra előttünk: az a szükségesség, hogy a szellemtudományos tanítás szívükben-lelkükben azzá váljon, ami benső életünk egész erejével valóban egyre magasabbra emel minket, egyre magasabb érzésformákhoz, egyre nyíltszívűbb magatartáshoz a világ megértése tekintetében. Ami az antropozófia terén közölhető, az csak akkor állja ki az eredményesség próbáját, ha jobb emberekké válunk intellektuális, érzésbeli és morális világunkban.

Így elmondhatjuk, hogy pontosan azok a tanítások, amelyek a szellemtudományos kutatásaink és a Biblia közötti párhuzamot bizonyítják, különösen gyümölcsözőek lehetnek számunkra. Mert éppen ezek a tanítások vezetnek rá bennünket arra, hogy mi magunk is az érzékfölötti szellemi világ öléből származunk, ugyanannak a szellemiségnek az öléből, ahonnan maguk az Elohák származnak, akik Jahve-Elohimmá - erre a magasabb fejlődési fokra - fejlesztették fel magukat azért, hogy létrehozzák alkotó tevékenységük nagy célját, azt amit embernek nevezünk.

Fogjuk fel kellő áhítattal ezt a mi származásunkat. Legjobb erőikkel indították el fejlődésünket az Elohák. Legjobb erőivel a Jahve-Elohim; - tekintsük ezt a mi eredetünket elkötelezettségnek emberi természetünkkel szemben olyanformán, hogy egyre jobban magunkba fogadjuk azokat a szellemi erőket, amelyek a későbbi evolúció során léptek be a Föld létesülésébe.

Beszéltünk Lucifer befolyásáról. Általa, Lucifer közbelépése által, visszamaradt valami annak a szellemiségnek az ölén, amelyből maga az ember is származik; visszamaradt ott valami, ami egy későbbi időben újra felszínre került, Krisztusnak a Názáreti Jézus testében való megtestesülésekor. Attól az időtől fogva, mint egy egészen más isteni princípium működik Krisztus a Föld fejlődésében.

A Genezis nagy igazságainak láttán el kell jutnunk annak a kötelezettségnek a vállalásáig, hogy Krisztus szellemi lényét egyre jobban magunkba fogadjuk; mert embervoltunk feladatát csak úgy tudjuk maradéktalanul teljesíteni, ha áthatjuk magunkat ezzel a Krisztus-principiummal; csak úgy válhatunk a Földön egyre inkább azzá, aminek megvolt az alapfeltétele azokban az időkben, amelyről a bibliai teremtéstörténet szól. Egy ilyen előadás-sorozat eredményezheti azt is, hogy nem pusztán a tanításokat tesszük magunkévá, hanem hogy lelkünkben erők kelnek életre. Bár működnének a lélekben erőkként tovább ezek a tanítások, amelyek a Genezis közelebbi megismeréséből származnak; még akkor is, ha egyes részletei feledésbe mennek. - Talán azt mondhatnánk, az elmúlt napok befejezéseképpen, lezárva ezeket a napokat, melyek alatt rövid időre el akartunk merülni az antropozófiai élet áramlatában: vigyük magunkkal, ha lehet, azokat az erőket, amelyeknek ezekből a tanításokból kell fakadniuk. Vigyük magunkkal ezeket az erőket és tegyük termékennyé velük külső életünket. Bármit tegyünk is az élet bármelyik területén, bármi legyen is világi hivatásunk, ezek az erők minden alkotómunkánkat, minden ténykedésünket át tudják hevíteni, gyümölcsözővé tudják tenni, de fokozzák lelkesültségünket, életörömünket is. Aki eredeti értelmében fogta fel az emberi lét magasztos származását, az nem folytathatja életútját anélkül, hogy életerejében, életörömében ne vinné tovább ezeknek a tanításoknak termékenyítő erőit. Ha a szeretet cselekedeteit akarják gyakorolni, sugározzék szemükből, hogy igaz az ember származásának nagysága, elhivatottságának magasztossága: ez lesz a legjobb módja annak, hogy az antropozófia tanítását elterjesszék.

Az antropozófia tanát megvalósítása fogja igazolni azzal, hogy az ember környezetét boldogítja, a magunk szellemi mivoltát, saját lelkünket-testünket lelkesíti, derűvel tölti el, felfrissíti, gyógyítja. Jobb, erősebb, egészségesebb emberekké kell válnunk azáltal, ha ez a ciklus elsősorban ilyen értelemben hatna, ha nem is több a hallgatók lelkébe elvetett magnál, amely kicsírázik és kinn a világban meghozza gyümölcseit környezete számára. Így válunk meg egymástól testben, de így maradnak együtt lélekben az antropozófusok, ha együttműködve viszik át az életbe a tanításokat.

Hasson át minket ez a szellem, ne lankadjon bennünk ez a szellem mindaddig, míg nemcsak szellemi téren, hanem a fizikaiságban is megvalósul az a szó, amellyel ezúttal is búcsúzom: A viszontlátásra!