Ezekben az előadásokban, melyek Krisztiániában hangzottak el, megkíséreltem a népek fejlődésének pszichológiáját felvázolni. Fejtegetéseim alapjául az szolgált, amit az antropozófiai beállítottságú szellemtudományról „Theosophie", „Geheimwissenschaft", „Vom Menschen- rátsel" stb. című könyveimben már kifejtettem. Erre az alapra építhettem, mert hallgatóim az e könyvekben lefektetett tudományos szemléletet már ismerték. Ehhez a külső alaphoz azonban a szempont megválasztásánál még egy belső ok is járul. A népek jellegének igazi pszichológiájához a közkeletű tudomány antropológiai, néprajzi, de még történelmi szemlélete sem tud kimerítő' alapot adni. Azzal a tudással, amelyet ezek a tudományok nyújtanak nem jutunk messzebbre, mint ameddig az anatómia és a fiziológia jut az ember lelki életének megismerésében. Ahogy az egyes embernél a testtől tovább kell haladnunk a lélekhez, ha benső életét meg akarjuk ismerni, úgy kell a népek jellemére nézve is a nekik alapul szolgáló lelki-szellemiséghez előre nyomulni, ha igazi megismerésre törekszünk. Ez a lelki-szellemiség azonban nem az egyes emberi lelkek puszta együttműködése, hanem egy fölöttük álló lelki-szellemiség. Ez a szemlélet a mai tudomány számára teljesen szokatlan. Ennek fóruma előtt paradox dolog a néplelkekről olyan valóságos lényként beszélni, mint ahogy az egyes ember valóságos gondolkodásáról, érzéséről, és akaratáról beszélünk. Éppen ilyen paradoxnak tartja ez a fórum, ha a népek fejlődését a Földön összhangba hozzuk a világűr égitesteinek ereivel.

Nem lesz azonban paradox látszata a dolognak, ha arra gondolunk, hogy azokat az ereket, amelyek a mágnestűt észak-dél irányába állítják be, senki sem fogja magában a mágnestű belsejében keresni. Azt a földmágnesességnek tulajdonítja. A tű irányának okait a Kozmoszban keresi.

Vajon nem kell-e ugyanúgy, a népjellemek fejlődésének, a népvándorlásoknak, stb. okait a népösszefüggéseken kívül a kozmoszban keresnünk? Az antropozófiai felfogástól eltekintve, amelynek számára a magasabb szellemi lények valóságok, még valami egészen mást is figyelembe kell venni az előadások tartalmával kapcsolatban. Ez a tartalom abból indul ki, hogy a népek fejlődésének alapja egy magasabb szellemi valóságban rejlik, és azokat az erőket, melyek a fejlődés irányát megadják, ilyen valóságban keresi. A szemlélődés továbbmegy egészen azokig a tényékig, amelyek a népek életében megnyilvánulnak, és akkor kiderül, hogy ezek a tények ennek alapján érthetőkké válnak. Ezáltal áttekinthetjük az egyes népek életkörülményeit, és egymáshoz való viszonyát, míg ilyen kiindulópont nélkül valódi megismerés e téren nem lehetséges. Vagy le kell mondanunk a népek pszichológiájáról, vagy ennek alapját a szellemi valóságban kell keresnünk.

Nem riadtam vissza attól, hogy a magasabb szellemi lények megjelölésénél azokat a neveket használjam, amelyek az első' keresztény századokban szokásosak voltak. A keleti ember más neveket választana. Noha ma az ilyen nevek alkalmazását nem igen tartják „tudományosának, mégis helyesnek tartom, hogy ne riadjak vissza használatuktól, mert először is ezáltal nyugati kultúránk keresztény alapjellege kidomborodik, másodszor mégis csak könnyebb a szöveg megértése, mintha teljesen új neveket választanék, vagy ha keleti elnevezéseket vennék át, amelyeknek igazi tartalmát csak az értheti meg, aki a megfelelő összefüggésben lelkileg benne áll. Az a lehetőség lebeg előttem, hogy aki ezekbe a szellemi összefüggésekbe be akar hatolni, ha a dolgot magát nem utasítja el, olyan neveken, mint angyal, arkangyal, trón stb. éppúgy nem botránkozik meg, mint ahogy nem ütközik meg a fizikai tudományban sem olyan elnevezésekben, mint pozitív, negatív, elektromosság, magnetizmus, polarizált fény, stb.

Aki az előadások tartalmát összeveti a kulturált emberiség jelen napjainak fájdalmas próbatételeivel, észreveheti, hogy az akkor mondottak sok fényt vetnek a most történtekre. Ha ezeket az előadásokat most tartanám, azt hihetnék, hogy a világesemények pillanatnyi állása indított ezekre a fejtegetésekre.

Így pl. az első előadás tizenharmadik oldalán olvasható: „Különösen fontos, hogy éppen a mi időnkben elfogulatlanul arról is szó essék, amit mi az egyes néplelkek missziójának nevezünk... mert az emberiség legközelebbi sorsa az embereket az eddiginél sokkal nagyobb mértékben egy egyetemes emberiségmisszióhoz vezeti. Ehhez a közös misszióhoz azonban az egyes népek fiai csak akkor járulhatnak hozzá a maguk szabad, konkrét segítségével, ha mindenek előtt megértik saját népi mivoltukat, és azt, amit „népi önmegismerésnek" nevezhetünk." Elérkezett az az idő, amikor maga az emberiség sorsa tanít meg arra, hogy az ilyen szemléletben igazság van.

Talán éppen a „Néplelkek" témája mutatja meg, hogy az a szellemi szemlélet, amely a lét igazi lényegére irányul, egyben az a valóban praktikus életszemlélet, ami fényt vet az élet legapróbb kérdéseire is. Az az életfelfogás, amely a népek fejlődésére és mibenlétére csak olyan fogalmakat használ, amelyeket a természettudomány tart - jogosultan - érvényesnek, erre nem képes. Ennek a mechanikai-fizikai tudománynak nagy vívmánya a mechanikai-fizikai-kémiai kul- túreszközök létrehozása. Az emberiség szellemi életének eszközei számára olyan tudományra van szükség, amely a szellemiség felé irányul. A mi időnknek ilyen tudományra van szüksége.

Rudolf Steiner